Merülni és oktatni is szeret a mesterbúvár
Szöveg: Szűcs László | 2008. március 31. 11:20Márton Róbert törzsőrmestert évek óta ismerem. A különféle katonabúvár-kiképzésekről rendszeresen tudósító újságíróként szinte minden alkalommal találkoztam vele. Hol a szentesi laktanya búvár kiképző bázisának tanmedencéjében, máskor a csongrádi Holt-Tisza partján, vagy éppen a nyékládházi bányatavak azúrkék vizében.
A szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóaljnál szolgáló fiatal tiszthelyettes egyik tulajdonságára már ismeretségünk elején felfigyeltem, hiszen minden alkalommal igyekezett a háttérben maradni, s ha csak tehette „kioldalazott" a fotóriporter látóköréből is. Mint többször elmondta: soha nem szerette „fényezni magát", igyekezett mindig csak a munkájára koncentrálni.
Némi rábeszélés után azonban mégiscsak sikerült mikrofonvégre kapni. Mégpedig abból az apropóból, hogy jelenleg ő Magyar Honvédség egyetlen, mesterfokozatú búvára. A beszélgetés azonban ezúttal is döcögősen indul…
– Korábban rajtam kívül még egy mester fokozatú búvár szolgált a Magyar Honvédségnél. Õ Polónyi Tibor alezredes, a szentesi alakulat felderítő főnöke volt, aki tavaly vonult nyugállományba – mondja Róbert, aki elárulja azt is, hogy a mester fokozat mellett C-fokozatú búvároktató is.
A búvár szakmában az oktatói szinteket A, B, és C betűvel jelzik, illetve természetesen itt is van mester kategória Márton törzsőrmester természetesen szeretné elérni ez utóbbit, ám erre még – saját bevallása szerint – néhány évet várnia és tanulnia kell.
Már meglévő minősítésével azonban már így is mindenféle búvár tanfolyamon oktathat a Magyar Honvédségben belül. Vagyis az alaptanfolyam mellett segítheti a harmad-, és másodosztályú katonabúvárok magasabb osztályos fokozatának megszerzését, illetve állandó oktatója a seregben rendszeresen megrendezendő búvároktatói, merülés-vezetői és mentőbúvár tanfolyamoknak is.
– Számomra a legnagyobb kihívás egy-egy oktatói tanfolyam. Ezen ugyanis olyan búvároknak kell ismereteket átadnom, akik már maguk is több éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Szerencsére azonban elfogadják, amit mondok nekik, hiszen tudják: én mindig arra törekszem, hogy a meglévő tudásomat átadjam nekik – árulja el Márton Róbert.
A törzsőrmester egyébként jelenleg a szentesi alakulat helyőrség-támogató századában található búvár kiképző bázis üzemeltető rajparancsnoka. Tizenhárom évvel ezelőtt vonult be szerződéses katonának. A búvár szakma alapjaival azonban csaknem másfél évtizede ismerkedett meg. Mégpedig pontosan azért, hogy katonaként is búvárként dolgozhasson.
Az elmúlt években fokozatosan haladt felfele a ranglétrán, s több „éles bevetésen" is részt vett. Volt olyan, hogy elveszett tárgyakat, vagy éppen a rendőrség felkérésére bűnjeleket kellett felhoznia a Tiszából. Máskor vízbe fulladt emberek holttestét kereste a mélyben.
Az első ilyen munkájára a mai napig élesen emlékszik. Egy tizenöt éves fiú holttestét kellett kiemelnie a csongrádi Holt-Tiszából.
Róbert természetesen több, speciális katonai búvármunkát is elvégzett az elmúlt több mint tíz év alatt. Például 1998-ban fél évet szolgált az SFOR-ban, a Magyar Műszaki Kontingensben, s végig búvár beosztásban dolgozott. 2004-ben pedig részt vett a doboji híd elbontásában is. Egyébként Márton törzsőrmester pályafutásának egyik legextrémebb élménye is ehhez a Bosznia-Hercegovinában elvégett munkához köthető, hiszen a bontás során a Bosna-folyó nem egyszer másodpercenkénti két méteres sodrást „produkált", azaz nagyban megnehezített mindenféle búvártevékenységet.
Mindemellett a hazai katonabúvár tevékenységből is kivette a részét a fiatal tiszthelyettes. Például 2006 februárjában ő is
A törzsőrmestertől megtudom: az „éles" munkák mellett a kiképzési foglalkozásokat sokkal jobban szereti, sőt egyenesen imádja. A bár a szentesi alakulat búvár kiképző bázisán, az általa kiképzett segédoktatókkal oktatja a különféle tanfolyamokon résztvevőket, a csongrádi Holt-Tiszán, vagy éppen a nyékládházi bányatavon ő is rendszeresen hajt végre kiképzési merüléseket. Évente legalább kétszáz órát tölt a víz alatt.
Róbert azonban azt nagyon sajnálja, hogy pillanatnyilag a Magyar Honvédségben nagyon kevés a búvár-beosztás. Szentes mellett mindössze a szolnoki alakulatoknál, illetve Budapesten, a tűzszerész és hadihajós zászlóaljnál léteznek búvár végzettséget kívánó munkakörök. Bár a közelmúltban a debreceni lövészdandár felderítő zászlóaljában hoztak létre egy olyan szakaszt, amelynek katonái egyben búvárok is. Az alegységbe került tizenkét egyenruhás búvár alaptanfolyama még áprilisban megkezdődik Szentesen, s természetesen a kurzus oktatói között ott van Márton Róbert törzsőrmester is.
A további terveiről szólva a Magyar Honvédség egyetlen mesterbúvára elmondta: szeretne továbbra is minél többet oktatni, de a pillanatnyilag erre csak 2010-ig van lehetősége. Ekkor jár le ugyanis mostani szerződése, s – a jelenleg érvényben lévő előmeneteli szabályzók szerint – aktuális beosztását a továbbiakban nem láthatja el. Azaz más alegységnél kell folytatnia katonai pályafutását, vagy pedig le kell szerelnie a Magyar Honvédségtől. Éppen ezért Róbert és parancsnokai kérték az illetékeseket, hogy beosztását minősítsék speciálisnak, s így a továbbiakban is lehetősége lenne búvároktatóként szolgálnia.
Mindez azért is „égetően fontos" kérdés, mert ha el kell hagynia jelenlegi beosztását, akkor nem lesz katonabúvár-oktatója a Magyar Honvédségnek. Ugyanis az érvényes jogszabályok szerint, ehhez a tevékenységhez minimum B fokozatú oktatói besorolás szükséges. Két év múlva azonban egy katonabúvárnak sem lesz még ilyen végzettsége…
Beszélgetésünk végén Róbert még elárulja, természetesen őt is vonzza a sportbúvár tevékenység, s szívesen merülne a világtengerekben. Ám ehhez pillanatnyilag nem rendelkezik a megfelelő anyagi háttérrel. De természetesen „laktanyán kívül" is sokat búvárkodik, hiszen szabadidejében munkabúvárként dolgozik.
Fotó: Rácz Tünde és a szerző