Mladic pere deríthet fényt Srebrenica homályos részleteire
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. július 12. 10:01Srebrenica neve fogalommá vált az elmúlt több mint másfél évtizedben, hiszen e boszniai város volt a helyszíne a második világháború óta elkövetett legvéresebb európai népirtásnak. Az eddig azonosított több mint nyolcezer áldozat hozzátartozói számára gyógyírt biztosan nem, legfeljebb némi megkésett elégtételt jelenthet, hogy az idei az első évforduló, amit már hágai őrizetben tölt a mészárlás fő felelősének tartott Ratko Mladic tábornok.
A srebrenicai vérengzés pontos körülményei közül sokat a mai napig homály fed. Amit biztosan tudunk: 1995. július 11-én a Ratko Mladic boszniai szerb hadseregparancsnok alárendeltségébe tartozó csapatok bevonultak az ENSZ által még 1993-ban védett övezetnek nyilvánított kelet-boszniai településre. A fürdővárost többségében muszlimok lakták, köztük rengeteg menekülttel, akik a kéksisakosok jelenléte miatt biztonságban hitték magukat a településen. A szerbek elválasztották a férfiakat a nőktől és a gyerekektől, majd a város határain túlra vitték a tizenöt évesnél idősebb férfiakat, és kíméletlenül kivégezték őket. A nőket bosnyák erők által ellenőrzött területre szállították. Az övezetben szolgáló mintegy négyszáz holland ENSZ-békefenntartó semmit sem tett, hogy megakadályozzák a vérengzést: a Thom Karremans ezredes (a felső képen Ratko Mladiccsal) vezette kontingens ugyan korábban segítséget kért a világszervezettől, ám semmi sem történt. A hollandok ezután meghátráltak a szerbek előtt, akik azt ígérték: senkinek sem esik bántódása az elfoglalt városban.
Az idei évforduló mindenképpen fordulópontot jelent abból a szempontból, hogy a tavasszal elfogott Ratko Mladic nem szabadlábon bujkál, hanem Hágában, őrizetben várja perének folytatását. Az eljárás talán fényt deríthet a most még homályos további részletekre is. A szerb közvélemény többsége a felmérések szerint egyébként a mai napig elképzelhetetlennek tartja, hogy több mint nyolcezer muszlim esett volna áldozatul a tábornok katonáinak. Belgrád hivatalosan csak 2010. március 31-én kért bocsánatot a történtekért, amikor a szerb parlament határozatban ítélte el a vérontást, de ezt is csupán szűk többséggel fogadták el.
Ma már nincs sok értelme azon elmélkedni, mi történt volna, ha a holland békefenntartók nem hátrálnak meg a boszniai szerb hadsereg megjelenését követően. Biztonságpolitikai szakértők ugyanakkor egyetértenek abban: kétséges, hogy Radovan Karadzic boszniai szerb elnök és Mladic kockáztatni merte volna a kéksisakosok sérelmére elkövetett erőszakcselekményeket. Wim Kok kormánya 2002-ben lemondott egy elmarasztaló jelentés következtében, ám a távozó miniszterelnök igyekezett hangsúlyozni: a fő felelősség nem Hollandiát terheli, hanem azokat, akik nem biztosítottak a kontingens számára elég eszközt a megfelelő fellépéshez. Az első ítélet, amely hivatalosan is kimondta a holland állam felelősségét a srebrenicai vérengzésben, idén július 5-én született. Ebben három boszniai muzulmán férfi halála kapcsán minősítette a bíróság hibának, hogy a kéksisakosok tétlenül nézték, amint az egyébként nekik dolgozó férfiak a szerbek kezére kerülnek, noha tudtak róla, mi zajlik a város környékén. Az ítélet hangsúlyozottan egyedi esetre szól, de aligha az utolsó hasonló tartalmú verdikt.
Bizonyossággal állítható: a véres jugoszláv események során minden fél követett el az emberi jogokat súlyosan sértő cselekményeket, háborús és emberiesség elleni bűntetteket. A tizenhat éve történt srebrenicai vérengzés azonban mind közül a legismertebb, legnagyobb mértékű mészárlás volt, jelképe annak a háborúnak, amelyet az azt lezáró daytoni békeszerződés atyja, a tavaly decemberben elhunyt Richard Holbrooke a Nyugat leghatalmasabb kollektív kudarcának nevezett.
