„Nagyon hosszú út áll mögöttem”

Van-e valami mottó, ami hajtja előre?

Becsüld meg a napot mert ez az egyetlen holnapig…

Az Év női sportolója is lett 2020-ban, mit jelent ez ön számára?

Óriási megtiszteltetés, hogy én kaptam meg a díjat és képviselhetem a judosportot. Rengeteg munka van ebben a sikerben, rendkívül örömteli, hogy ezt ilyen formában is elismerik. Erről a címről soha nem is álmodoztam eddig, hiszen olyan erős a magyar sport, hogy nagyon távolinak tűnt egyáltalán a legjobb tízbe is bekerülni. A tavalyi év mindenki számára más volt, mint az eddig megszokott, ennek ellenére sikerült kihoznom belőle a maximumot, ami nagyon örömteli érzés.

A koronavírus-járvány mindenki életét hátrányosan befolyásolta, önnek viszont kiváló lehetőség volt a fejlődésre.

Nehéz időszak volt, de igyekeztem a jót látni benne és a lehető legjobbat kihozni a helyzetből, és úgy érzem ez sikerült is. Az éveken át tartó mókuskerékből kicsit ki tudtam szállni és csak a felkészülésre koncentráltam: nem voltak versenyek, fogyasztás, edzőtáborok, utazás, csak a színtiszta felkészülés és ebben megláttam a sok pozitívumot. Az olimpia elhalasztása bennem is okozott némi bizonytalanságot, de ezt viszonylag hamar kezelni tudtam és csak arra összpontosítottam, hogy ha újból visszaáll a sportélet akkor jobb fizikális és mentális állapotban legyek, mint a leállásnál.

Ha a múlt sikereire visszatekint milyen eredményekre a legbüszkébb?

Az összesre büszke vagyok, hiszen nagyon hosszú út áll mögöttem. Talán, ami a legkiemelkedőbb mind közül, az a két olimpiai részvétel.

Számtalanszor előfordult, hogy olyan ellenfelekkel került össze, akikkel nem szeretett volna, mégis előnyt tudott kovácsolni ebből.

Mindenkinek vannak olyan ellenfelei, akiket a háta közepére sem kíván és nem feltétlenül azért, mert jobbak nála, hanem mert nem fekszik a stílusuk. Minden meccsemre ugyanúgy megyek fel: győzni akarok, az ellenfél nem számít. Az edzőtáborokban és a meccsek elemzéséből feltérképezzük kinek mi az erőssége és gyenge pontja. Ezeket általában ki is próbálom az adott ellenfélen edzéskörülmények között, így mindenki ellen van egy stratégiám, amit, ha fokuszált vagyok végre tudok hajtani, ha viszont nem, akkor nehezebb a dolgom.

A rengeteg sérülést hogyan élte meg mentálisan, fizikailag?

A sérüléseket, a műtétek utáni rehabilitációt sokkal nehezebb feldolgozni mint egy sikertelen versenyt. Úgy gondolom a sérülések után én azért tudtam visszatérni, mert megvan bennem a kellő motiváció, amely erőt adott a felépülésemhez.

Hogyan, mikor ismerkedett meg a judoval? Mikor döntött úgy, hogy ezzel szeretne foglalkozni?

Sportos gyerek voltam, anyukám szerette volna, ha balettozom, de amikor általános iskolásként választani kellett a testnevelésóra mellé kötelezően a tánc meg a judó között, az utóbbit választottam. Ekkor még nagyon sok sportág vonzott, így nem határoztam el magam egyértelműen a judo mellett. Tízéves koromban jött el az a pillanat, amikor is a szüleim levittek egy egyesületbe és ottragadtam.

Hogyan jött képbe a sportszázad, milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

Három évvel ezelőtt nyílt lehetőségem csatlakozni a Magyar Honvédség Sportszázadának állományához. Úgy gondolom az élsport és a katonaság hasonló értékeket képvisel, fontos a kitartás, a küzdőszellem, a hazaszeretet, a bajtársiasság. Gondolnom kell az aktív sport utáni életemre is és ez a kettős életpályamodell kiváló lehetőséget és nyugalmat biztosít, hogy az aktív élsportolói pályafutásomat befejezve, katonaként folytassam a karrieremet.

A Magyar Honvédség Sportszázadának törzsőrmestereként mik a tervei a jövőre nézve? Maradna katona?

Olimpiai ciklusokban gondolkozom, így a tokiói olimpiáig vannak konkrét terveim. Vannak már a fejemben különböző opciók a jövőre nézve, de ezek lehetőségek egyelőre, amiket azért alakítottam ki, hogy ha esetleg befejezem a pályafutásomat, akkor ne keletkezzen hatalmas űr. Nyilván az egyik opció a fejemben a Magyar Honvédségnél elhelyezkedni.

Remélhetőleg megtartják az idei olimpiai játékokat, milyen reményekkel utazik Tokióba? Egy ötödik és egy hetedik helye van eddig a londoni és a riói olimpiákról, de nyilván az arany a cél.

Szeretném magamból kihozni a maximumot Japánban. Arra készülök, hogy minden szinten tökéletes legyen a felkészülés és az adott napon minden ki tudjon jönni belőlem, ami bennem van. Ha sikerül ezt a tökéletes fizikai és mentális állapotot elérni, akkor szerintem bármi lehetséges Tokióban.