Négy év az AWACS szolgálatában

Milyen feladatokat látott el a NATO bázison?

Egyszerűen kifejezve repülőgépek logisztikai biztosításában dolgoztam. Ez azt jelentette, hogy a csoportunk segítette a bázison lévő AWACS-ek és egyéb szállító repülőgépek meghibásodott alkatrészeinek megrendelését, ezért mi a logisztikai láncolatban raktár és a beszerzés között helyezkedtünk el. A raktárba leadott igények alapján megkerestük azokat a lehetőségeket, ahonnan az alkatrész beszerezhető, és ezt követően minden ezzel kapcsolatos szervezői- és papírmunka rajtunk ment keresztül. Az alkatrész beszerzését az tette bonyolulttá, hogy több lehetőség is volt a pótlásra. Elsődlegesen minden esetben azt néztük meg, hogy Németország területén megtalálható-e az adott elem, és ha nem, akkor jöttek az egyéb lehetőségek. Az egyik ilyen volt az, hogy Franciaországgal és Angliával meglévő kölcsönszerződésünk, így ha nekik volt raktáron a keresett alkatrészből, akkor tőlük hoztuk el, majd három hónapon belül pótoltuk nekik. A másik lehetőség pedig a kihelyezett bázisokon lévő készletből történő feltöltés volt.

Négy helyen: Olaszországban, Törökországban, Görögországban, és Norvégiában. A kinn töltött négy év alatt a hivatalos ügyek intézése során, Norvégia kivételével mindegyik országban többször is jártam.

Kikből állt a csapat, akik ezt a munkát végezték?

A bázison tizenhat nemzet katonái szolgáltak és dolgoztak együtt. A mi csapatunkban négy amerikai, egy angol és egy német katona dolgozott. Végig nagyon jól tudtunk együtt tevékenykedni. El kellett fogadni azokat a szokásokat és beidegződéseket, amit a többiek a saját országukból magukkal hoztak, és így nagyon hamar befogadták az oda érkezőket. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyi nemzet katonájával kellett együtt dolgoznom úgy, hogy ne legyenek problémák, súrlódások. Szerencsére nagyon gyorsan sikerült beilleszkednem. Személy szerint sok pozitív benyomást szereztem az amerikaiakról. Közelebbről megismerve őket teljesen mások, mint ahogy azt a filmekben bemutatják. Közülük kerültek ki a ki a legjobb barátaim, akikkel még a mai napig is tartom a kapcsolatot.

Milyen munkarendben dolgoztak?

Az alaphelyzetben naponta reggel héttől délután négyig tartott a munkaidő, de hetente egy napot kellett el kellett vállalni a kora reggeli, vagy az éjszakai műszakban is. Ettől csak akkor tértünk el, amikor a gyakorlatok logisztikáját kellett biztosítanunk. Ezekben az esetekben a szervező országokba mentünk és ott a gyakorlat ütemének megfelelő munkarendben dolgoztunk. Így voltam többek között három és fél hetet Alaszkában, két és fél hetet Las Vegasban, de több, európai bázisra is kellett menni, hogy biztosítsuk a repülőgépek folyamatos alkatrészellátását.

Milyen volt a németországi bázis magyar szemmel?

Nagyon nagy, de praktikusan kiépített és minden szempontból korszerű. A bázis kiszolgáló személyzetében nagyon sok katona és civil dolgozik együtt és a katonáktól nagyban függ a környékbeli településen élők megélhetése. A bázis egy kis település infrastruktúrájával rendelkezik, a területén található három étterem, orvosi létesítmények, óvoda, a fiataloknak közösségi központ, könyvtár, különböző boltok és nagyon sok a sportolási lehetőség a focitól az úszómedencén át a teniszig.

Hol lakott ezekben az években?

A bázistól néhány kilométerre van egy kis település, ami még falunak is kicsi. Egyetlen utcája van, de a település nagyon rendezett és rendkívül kedves emberek lakják. Szeretik az „idegeneket", nagyon gyorsan megszoktam őket, és ezért ők is hamar befogadtak. Nagyon jól lehetett kommunikálni velük angolul is, mert ez a település közel van holland határhoz, ezért gyakran fordulnak meg itt idegen emberek, ami miatt több nyelvet is beszélnek. Itt béreltem egy családi házat. A házigazda karácsonykor még ajándékkal is meglepett engem, annyira figyelmes volt. Az emberi kapcsolatok és a munkám volt az, ami miatt nagyon szerettem kint dolgozni ebben a NATO beosztásban.

Fotó: Archív és Sitkei Adrienn főtörzsőrmester magánarchívuma