Negyven éve leszerelt civilek találkoztak Szentesen

Mácsai Sándor békéscsabai ötletgazda és rendező kezdeményezésére, Orgovány László szentesi szervező segítségével, több hónapos előkészítési munkák után jött létre a rendezvény. Felhívást intéztek találkozóra azon katonaviseltek részére, akik a Budapesti Műszaki Egyetemre 1969-ben felvételt nyerve, előfelvételesként teljesítettek sorkatonai szolgálatot, és az egykori Pontonos Hídász Zászlóalj állományából Szentesen szereltek le 1970-ben.

A kellemes szombat reggelen sorra érkeztek a „bevonulók" a laktanya bejáratához. Nagy öröm volt számukra ennyi idő után újra találkozni egymással, és a katonai emlékeik színhelyével. A rendezvényen részt vett Szirbik Imre, a város polgármestere, és Juhász József nyugállományú ezredes, a szentesi laktanya volt parancsnoka is, aki nagy segítséget nyújtott a szervezésben.

A napi katonai feladatok illendően század sorakozóval kezdődtek az alakulótéren. A 40 éve leszerelteknek az egykori századparancsnokuk, a 73 éves Menártovics József egykori százados, nyugalmazott alezredes adta ki a vezényszavakat.

Mácsai Sándor meghatódottan üdvözölte a megjelent volt katonatársakat, mint mondta élete egyik legszebb napját jelenti ez a mai. Az, hogy a volt századnak mintegy kétharmadát sikerült összeszedni, és ők megjelentek a volt alakulatuknál.

Nyers József mérnök ezredes, az ezred jelenlegi köszöntötte az egyetemi századot. „Nagy megtiszteltetés számunkra, az alakulat számára, hogy újra itt vannak és, hogy műszakiak voltak és műszakinak vallják magukat ma is" – mondta Nyers ezredes.

Szirbik Imre Szentes város polgármestere köszöntőjében kifejtette, hogy büszke arra, hogy ennek a csapatnak, a szervezőinek eszébe jutott, hogy ugyanabba a városba visszatérnek, ahova a sorkatonai emlékeik kötik, amelyik várost egykor egy picikét megszerettek, és ahol katonaként remélhetőleg akkor is jó volt lenni. Szentes mindig is büszke volt katonáira. Azokra a csapatokra, amelyek elvitték a város jó hírnevét szerte az országban. Egy település attól lesz város, hogy egy közösség élettel tölti be, és köszönöm önöknek azt, hogy ebben az élettel töltésben részt vettek – fejezte be a város polgármestere.

E neves naphoz kötődve közös emlékül fejtette ki a két vezető, hogy a polgármester majdnem napra pontosan, de egy évvel később, egy másik városban, ugyanilyen században szerelt le. Nyers ezredes pedig 37 évvel korábban ugyanezen a napon kezdte el katonai pályafutását. A sorakozó civil ruhásan, de katonásan vigyázzmenettel zárult, melyhez a zenét a Szentes Városi Fúvószenekar biztosította.

A legénységi étkezdében rendhagyó állománygyűlés formájában az alakulat jelenlegi szervezetéről, feladatáról, technikai felszereltségéről tájékoztatta a volt katonákat a parancsnok. Ezt követően a két fő szervező az állomány kiemelkedő személyeit jutalmazásban részesítette, és különlegességként formálisan sor került visszafokozási ceremóniára is.
A csapatmúzeum megtekintése során örömmel ismerték fel a tablókon azt a korszakot, amelynek ők is részesei voltak, és ez nagyban hozzájárult az emlékek felidézéséhez. A laktanya külső kinézetének megváltozása még csak természetes volt a látogatók számára, de a szerződéses állomány szállásai hatalmas meglepetéssel érték őket. Most négyágyas szobákat televízióval, berendezett főzőhelységeket, kulturált lakhatási feltételeket láttak. Annak idején – mint mondták – nem így néztek ki a szállások. A sok kényelmes szoba helyett szintenként kettő volt. A jobb oldali és a bal oldali, hatalmas hálókörletek, telis-tele emeletes vaságyakkal, és a csapatfürdőben a heti egyszeri tusolás alkalmával már az is öröm volt, ha hideg és meleg víz egyszerre volt és nem csak az egyik.

A búvárbázis is különleges vonzerővel bírt, hiszen a mai felszerelések, és kialakítás bemutatása mellett, annak idején sokan voltak, akik nem is léphettek be ebbe komplexumba – és most ez is megadatott részükre. A statikus bemutatón látott technikai eszközök már a mai kort tükrözték. Nem találtak köztük olyat, amely az ők időszakában rendszeresítve lett volna. A legénységi étkezdében finom, katonás babgulyást kényelmesen, nosztalgiázva fogyaszthatták el. Sokan felemlegették, most nem kell sietni, hogy mindjárt jön az „Egészségükre! Vonulj ki!" parancsszó.

A délutánt baráti beszélgetésekkel, a „hivatásos nagyotmondó" katonatörténeteinek vidám tréfálkozásával, az emlékek felidézésével telt. Az ország északi-déli, keleti-nyugati tájairól érkezett volt katonák örömmel ismerkedtek újra egymással. Sokan közülük magas szakmai sikereket, társadalmi elismertségeket szereztek. De ezen a napon újra mindenki egyforma volt, a régi barát, a régi katonatárs. A vidám nap után felidézve a leszerelés eseményét, mai formában lovas fogatú hintókkal, dalolva, zeneszóval vonult ki az állomány a vasútállomásra, ahol folytatták a leszerelési ceremóniát.
A laktanya kapuban elköszönve könnyes szemmel így búcsúzott az egyik emlékező: „A bevonulás nem nagy öröm volt, de a leszerelés az nagy volt. Most, hogy 40 év után újra itt lehettünk, ezt újra érezhettük, leírhatatlan élmény. Köszönjük!"

Fotó: A szerző felvételei