Nőnap mundérban
Szöveg: Szűcs László | 2008. március 7. 11:13Szinte nincs olyan férfi, aki ne tudná, hogy március 8-a a nemzetközi nőnap, s ilyenkor illik virággal köszönteni hölgy rokonainkat, ismerőseinket. Néhány évvel ezelőtt még csak néhány nő dolgozott a Magyar Honvédségben, ma azonban már az állomány csaknem húsz százaléka hölgy. Sőt a gyengébbik nem képviselői már az úgynevezett harcoló beosztásokban is ott vannak. Így természetes, hogy az alakulatoknál és a katonai szervezeteknél is mindig megajándékozzák a hölgyeket.
– Nálam néhány évvel idősebb bátyám ugyancsak a győri Béry Balogh Ádám Honvéd Gimnáziumban tanult. Az általa meséltek miatt döntöttem én is e suli mellett, amikor az általános iskola végén a pályaválasztás elé kerültem. Szerencsére ekkor már lányok is jelentkezhettek a katonai gimnáziumba – mondja Teréz, majd hozzáteszi: innen egyenes út vezetett a katonai főiskolára.
Az ifjú hölgye pillanatnyilag a győri alakulat informatikus tisztje, de van úgy, hogy híradó feladatokat is el kell látnia. Például legutóbb, a NATO-szintű, elektronikai-harc gyakorlaton Pápán, ahol a Győrből kitelepült légvédelmi rakétacsoportosítás híradó tisztje volt.
Varga hadnagy szívesen emlékszik vissza gimnáziumban és a főiskolai évek alatt átélt nőnapokra, hiszen a fiú osztálytársak mindig meglepték őket egy-egy csokor virággal. Az idei nőnap azonban más, mint az eddigiek voltak, hiszen a győri alakulat jelenleg is egy gyakorlaton vesz részt, így Teréz is a gyakorlótéren tölti március 8-át.
– Tisztában vagyok vele, hogy ez sem egy tipikus női szakma, de engem mindig is vonzott az egyenruha. Már gyerekkoromban rendőrnek, vagy katonának készültem. Rendőrnek azonban kicsi voltam, így maradt a Magyar Honvédség – meséli mosolyogva Gabriella, majd arról beszél, hogy ma már az ezred tűzelosztó központ századának híradó központ parancsnoka, azaz a tűzelosztó központ híradásáért felelős.
A törzsőrmester hölgy úgy véli, nem szükséges megkülönböztetni a katonanőket és az egyenruhát viselő férfiakat. Bár néha azért jól esik az ilyen fajta diszkrimináció. Például, amikor valamilyen nehéz tárgyat kell megemelni, akkor nem utasítja vissza a férfi katonatársak segítségét. Ezt leszámítva azonban nem várja el a különbségtételt. Hiszen véleménye szerint, egy nő is mindent el tud végezni, amit egy férfi.
– Szerencsére a katonanőket megbecsülik a seregben, s természetesen Győrben is. Minden nőnapon virágot kapunk férfi kollégáinktól, sőt rendszeresen kis kulturális előadással is kedveskednek nekünk az ezred vezetői – mondja Medgyesy törzsőrmester.
Azóta már elvégzett egy gépjármű-vezetői tanfolyamot is, amelyre alegységparancsnoka javaslatára iskolázták be. Ma már tehergépkocsi-vezető beosztásban szolgál a tatai alakulatnál. Lassan két éve, hogy Unimog, illetve Ural típusú katonai teherautók volánját „tekergeti". A legutóbb például a harci-támogató zászlóalj nullaponti éles lövészetén, lőszert és egyéb anyagokat szállított.
– Tudom, hogy minden lány ezt mondja, de nekem tényleg gyermekkori vágyam volt, hogy katona lehessek. A gimnázium utolsó évében még vaciláltam, hogy rendőr, vagy katona legyek. Aztán az érettségi után döntöttem: irány a sereg! – emlékszik vissza beöltözésének történetére Katalin, aki az elmúlt években nagyon jól érezte magát Tatán. Sőt, egy fél éves békefenntartó misszióba is sikerült kijutnia, Pristinában, a KFOR kötelékében szolgált.
A szakaszvezető úgy véli: a fiúk egyéniségétől függ, hogy mennyire képesek elfogadni egy nő jelenlétét a hadseregben. Szerencsére neki még soha, semmiféle problémája nem volt abból, hogy nőként bújt egyenruhába. Az ütegében egyébként rajta kívül még négy tisztes és három tiszthelyettes hölgy szolgál. A nőnapokról pedig eddig még soha nem felejtkeztek el az ütegnél dolgozó fiúk, mindig meglepték őket néhány szál virággal. És persze a dandár is minden évben rendez nőnapi ünnepséget.
Fotó: Tóth László
