Ötvenhat éve jött létre a Varsói Szerződés

A Szovjetunió által létrehozott Varsói Szerződésbe a szocialista tömb országainak kötelező volt a belépés. Tagjai voltak: a Szovjetunió, Albánia (1962-től nem vett részt az üléseken, 1968-ban kilépett), Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia (a hatvanas évektől ritkán vett részt a VSZ munkájában), az NDK (1956-ban csatlakozott a Nemzeti Néphadsereg megalakulása után, tagsága megszűnt 1990-ben, Németország újraegyesítésével), Magyarország (1956-ban ideiglenesen kilépett). A szervezethez nem csatlakozott sem Jugoszlávia, sem Kína, bár utóbbi magas szinten képviseltette magát a május 14-i aláíráson, és feltétlen támogatásáról biztosította a VSZ-t.

A Varsói Szerződés létrejöttének – az erőteljesen szovjet katonai érdekeket szolgáló szerepének – természetesen előzményei voltak. Érdemes egy kicsit áttekinteni Európa helyzetét a második világháború után.
Winston Churchill 1946-ban vetette fel az Európai Egyesült Államok gondolatát, ugyanebben az esztendőben hívta először vasfüggönynek a két tábort elválasztó vonalat. Az ötletet két, már létező tendencia alapozta meg: kibontakozóban volt a hidegháború és oldani kellett az újra erősödő francia-német ellentétet. Emellett szempont volt az is, ha Európa bele kíván szólni az Egyesült Államok mellett a világ problémáinak kezelésébe, akkor integrálnia kell a véleményét, erejét.

1949-ben összeurópai kormányzati szervként megalakult az Európa Tanács. Európa kettészakadása okán szükségessé vált Nyugat-Európa biztonságpolitikai együttműködése, így a Benelux államok Nagy-Britanniával és Franciaországgal 1948-ban Nyugati Uniót hoztak létre. Nyugat-Európa védelme az USA érdekeivel is egybevágott, ezért 1949-ben, Washingtonban megalakult a NATO, melyhez 1955-ben az NSZK is csatlakozott.

A Varsói Szerződés tulajdonképpen egyfajta válasz volt a NATO-ra, és ahhoz hasonló katonai-védelmi szervezet volt. Ugyanakkor a Varsói Szerződés csak Sztálin halála után jött létre, aki bilaterális szerződésekkel biztosította, hogy a kelet-európai országok hadseregei a szovjet hadsereg ellenőrzése alá kerüljenek. 1954. április 20-án Hruscsov jelentette be Varsóban a szovjet hadsereg és a népi demokráciák hadseregei egyesített parancsnokságának megteremtését. Május 11-én szintén a lengyel fővárosban kezdődött meg a szerződést létrehozó konferencia, melynek végén a tagállamok képviselői aláírták a „barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést", melyet ettől kezdve Varsói Szerződésnek neveztek.

Ha összehasonlítjuk a NATO-val, akkor a Varsói Szerződés kizárólag katonai szerződés volt, és a Szovjetunió dominanciája az USA-hoz képest sokkal jobban megnyilvánult. Valójában az aláíró tagországok szuverenitása erősen korlátozott volt: a tagállamok nemcsak arra vállaltak kötelezettséget, hogy beavatkoznak, ha valamelyik tagországot agresszió éri, hanem arra is, hogy akkor is beavatkoznak, ha valamelyik tagállamban belső erők veszélyeztetik a fennálló rendet. Ez a szovjet irányítású katonai szervezet egyszerre védte a tagállamok területi integritását bármilyen támadással szemben, és a szocialista fejlődési modellt. Ez lehetővé tette a szovjetek számára a beavatkozás diszkrétebb és durvább formáinak alkalmazását egyaránt.

Így az „internacionalista segítség" elvére támaszkodva a szovjetek beavatkozhattak 1956-ban Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában

, felépítették a berlini falat 1961-ben, és nyomást gyakorolhattak Lengyelországra 1980-ban.

A Varsói Szerződéssel kapcsolatban is érdemes elővenni Nagy Imre romániai Snagovban írt Gondolatok, emlékezések című naplóját. „A Varsói Szerződés nem más, mint a szovjet nagyhatalmi soviniszta törekvések eszköze, (…) a szovjet katonai diktatúra ráerőszakolása a részt vevő országokra."

A Varsói Szerződés megszűnése igazi magyar diplomáciai siker, elsősorban Antall József érdeme. Budapesten 1991. február 25-én egyeztek meg a Varsói Szerződés tagjai a szerződés katonai szervezetének feloszlatásáról. Ennek értelmében 1991. március 31-én a katonai szervezet megszűnt. A politikai szervezet 1991. július 1-jén vált a múlt részévé. Magyarország 1999. március 12-én csatlakozott a NATO-hoz, 2004. május 1-jén teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak.

Fotó: Archív