Pápáról Kabulba

A kecskeméti repülőbázison ünnepélyes keretek között elbúcsúztatott katonák – akik a Kabuli Nemzetközi Repülőtér törzstiszti csoportjában, valamint a Logisztikai Iskola mentoraiként szolgálnak majd – szeptember 21-én már a kora reggeli órákban, teljes készültségben gyülekeztek a pápai bázis területén. Az ideérkezők csomagjait ellenőrizték le először a régi tiszti étkezdében. Ezt követően a helyi Logisztikai Részleg rakodó rajának tagjai a felszereléseket hatalmas palettákon helyezték el. A Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) kiszolgáló személyzete és nehézgépei segítségével azokat a repülőgép rakterébe vitték, ahol a Globemaster III rakományfelelősei gyakorlott mozdulatokkal, pillanatok alatt rögzítették a különleges kialakítású padlózatra. A hátizsákok, sisakok, golyóálló mellények és sok más értékes felszerelés mellett, két őrkutya is várta a ketrecében a felszállást.

A repülőtérre autóbusz szállította ki a katonákat. A buszra szállás előtt a kötelező útlevél-ellenőrzés és vámvizsgálat problémamentesen történt meg. A pápai Vámhivatal, illetve a Városi Rendőrkapitányság szakemberei udvariasan végezték a feladatukat, miközben a kiutazás előtt állók fegyelmezett sorokban várakoztak. Reggel 8 óra után már tetőfokára hágott az izgalom, úgy tűnt, mindenkin eluralkodott az indulás iránti vágy. Nyolc óra húsz perckor végre elindultak az autóbuszok a betonra, a nemrég kibővített „Mike" előtérre, a C-17-esek új parkolóhelyére.

Beszállás előtt néhányan kívülről megpaskolták a szürke repülőgép oldalát, és egy utolsó pillantást vetettek a sokak számára ismerős pápai reptérre és a szeptemberi napfényben fürdő itthoni tájra. A helyek elfoglalására a raktér középére szerelt üléseken, vagy a géptörzs minkét oldaláról lehajtható székeken volt lehetőség. Egy gyors létszámellenőrzés után a fedélzeten füldugókat osztottak ki a katonáknak, amelyek biztosan jó szolgálatot tesznek a négy darab, egyenként száznyolcvan kilonewton tolóerejű Pratt&Whitney sugárhajtómű folyamatos zajának a tompítására. Mielőtt bezárult volna a repülőgép ajtaja, Domonkos Miklós ezredes, bázisparancsnok baráti kézfogással búcsúzott el Kilián Nándor dandártábornoktól, majd biztató szavakat intézett a többi utazóhoz is.

A gigantikus méretű és erejű hajtóművek indítása után a gép – a Boeing cég marshallerjének irányításával – a felszállópályára gurult, és nem sokkal ezután méltóságteljesen a levegőbe emelkedett. A magyar és a horvát váltás katonái elindultak Kabul felé…

Kép és szöveg: Pelsőci Miklós fhdgy.