Puskaporfüstöt szagolnak…

Szöveg: Szűcs László | 2008. október 28. 15:31

Furcsa látvány a gumikerekes utánfutóra szerelt egycsövű és négycsövű légvédelmi gépágyú. Főleg azért, mert ritkán látja az ember. Ez a fegyver ugyanis a Magyar Honvédség hadihajóin található harceszközök „szárazföldi változata”, és csak az éles lőgyakorlatokon használják.

„PAV–1-es riadó!" – adja ki az utasítást Danyikó László főhadnagy, a lőgyakorlat vezetője. A gépágyú irányzója és társa azonnal betárazzák és csőre töltik a hatalmas fegyvert és várják, hogy a célok felbukkanjanak. „Helikopter cél látható" – mondja az egycsövű fegyverhez szíjazott szakaszvezető, majd a tűzparancs vétele után rövid sorozatokkal „szórja meg" az 1100 méter távolságban lévő, egyhelyben lebegő forgószárnyast imitáló célpontot.

– Szép sorozat, kitűnő lövés volt – értékel azonnal a főhadnagy, majd a PAV–4-es gépágyú személyzetének rendel el riadót. Az irányzó szinte elveszik a hatalmas fegyverben, amikor elfoglalja a helyét a kényelmetlen fémülésen. A helikoptert azonban neki is sikerül „leszednie", bár a hatalmas négycsöves fegyver lövéseinek zaját csak fülvédőben lehet elviselni. A Veszprém közelében található „nullaponti" lőtéren másodpercekig visszhangzik egy-egy lövés…

– A PAV–1-es és a PAV–4-es a Magyar Honvédség aknamentesítő hajóinak rendszeresített légvédelmi gépágyúja – tudom meg Márfi Attila őrnagytól, a lövészet vezetőjétől. A négycsövűből a hajók „orrában", vagyis az első fedélzeten egy, míg az egycsövesből a hátsó fedélzeten kettő található. A páncéltörő és repeszromboló lövedékkel egyaránt használható 20 milliméteres fegyver legfőbb feladata a hajók úgynevezett közellégvédelmi biztosítása, de emellett természetesen parti célok megsemmisítésére is kiválóan alkalmasak. Az éleslövészetekre azonban a fegyverek „szárazföldi változatát" hozzák – mivel Magyarországon nincsen hadihajók számára kialakított vízi lőtér –, amely gumikerekes utánfutókra szerelt, így közúton is könnyen szállítható.

Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj hadihajós alosztályának állománya minden évben két éles lőgyakorlatot hajt végre, tavasszal és ősszel – ezt már Szilágyi Zsolt őrnagy, az alakulat parancsnokának hadihajós helyettese árulja el. Idén sajnos a tavaszi kiképzési lövészet elmaradt, éppen ezért az állomány már nagyon várta, hogy ismét „puskaporfüsöt" szagolhasson. Szerencsére az október 27–29-e közötti lőgyakorlatot még az időjárás sem zavarta meg, így mindenki teljesíteni tudta a számára előírt feladatokat.

Mégpedig egészen pontosan hármat, hiszen a lövészet az úgynevezett célkövetéssel indul. Ilyenkor az állománynak – tűz kiváltása nélkül – kell az légvédelmi ágyút „célra tartani", vagyis egy világító rakéta mozgását hosszú másodperceken keresztül követni. Ezt az előkészítő lőgyakorlatok követik, amikor helikoptereket, illetve páncélozott harcjárműveket imitáló célokra tüzelnek. E feladat célja azonban még csak a gyakorlás, hiszen a lőgyakorlat harmadik része az értékelt lőfeladatok végrehajtása. Ekkor az imitált célok mellett valódi „vasakra", vagyis a célterületre kitett, hadrendből már kivont technikai eszközökre is tüzelnek. Ennek a hatásbemutatónak az a célja, hogy az állomány lássa, milyen pusztítást tud okozni a 20 milliméteres gépágyú.

– Így tisztában lehetnek azzal, hogy mekkora a fegyverek valóságos tűzereje – mondja Szilágyi őrnagy, akitől megtudom azt is, hogy a mostani lövészeten kiszuperált BTR-ekre lőnek a hadihajók irányzói és „helyetteseik". Azaz azok a személyek, akik egy éles helyzetben, szükség esetén a harcokban megsérült irányzók helyére lépnek.

– Összeszokott a csapat, vannak olyanok, akik már évek óta együtt szolgálnak, így különösebben nincsen gond a lövészeteken sem, szinte mindenki kiválóra teljesít – mondja Danyikó főhadnagy, ám elárulja azt is, hogy ezúttal vagy egy újonc is a lőgyakorlat végrehajtói között. Mégpedig egy hölgy…

Busai Andrea matróz – ez a rendfokozat a honvéd hadihajós megfelelője – alig egy hónappal ezelőtt került az alakulathoz. Szerződéses katonai szolgálatát is csak idén július 1-jén kezdte, azóta azonban sikeresen teljesítette az alapkiképzést. A tűzszerész és hadihajós zászlóaljnál talált magának beosztást, ahol azonnal „bedobták a mély vízbe" hiszen az AM–31-es, DUNAÚJVÁROS nevű aknamentesítő hadihajó PAV–4-es gépágyújának irányzója lett.

– Már nagyon vártam ezt a lövészetet, hiszen kíváncsi voltam arra, hogy milyen nehéz kezelni a fegyvert. Nekem, mint újoncnak nemcsak a saját fegyveremmel, hanem az egycsövűvel is meg kell tanulnom lőni, így ez a három nap eléggé mozgalmas számomra. De sebaj, mert sokat tanulok. Figyelem a nálam jóval rutinosabb srácokat, s igyekszem elsajátítani mindent – mondja Andrea, aki egyelőre még egyszer sem futott ki hadihajóval az Újpesten található hadikikötőből, ám bízik benne, hogy erre is hamarosan sor kerül.

Az ifjú hölgy teljesítménye egyébként – Danyikó főhadnagy szerint – elsőre nem is volt rossz. Természetesen sokat kell még tanulnia, de nincs ebben semmi különös, hiszen senki sem születik tökéletes irányzónak…

Amíg a katonák egymás után hajtják végre az előírt lőfeladatokat, Szilágyi őrnaggyal arról beszélgetünk, hogy milyen feladatok várnak még idén a hadihajósokra. Megtudom: a kiképzési tervben szerepel az aknamentesítő hadihajók bemérése – magyarán: a hadihajókban található mágneses eszközök kalibrálása –, amelyet már októberben végre kellett volna hajtaniuk, ám a Duna alacsony vízállása miatt akkor ezt elhalasztották. Ha szerencséjük van, még a téli üzemre történő átállás előtt ezt sikerül elvégezniük. A téli átállást pedig november második felére tervezik. Ekkor víztelenítik a hadihajókat, és a fütőszolgálatot is megszervezik mindegyik vízijárművükön. Természetesen, ha szükséges, hat óra alatt bármikor képesek üzemképessé tenni a hadihajókat.

További képek: