Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„Rómában vezetni olyan, mint egy Forma–1-es versenyen”

Szöveg: Szűcs László |  2009. január 11. 19:13

Mint mindig, most is hajszálpontosan érkezik. Érdekes: több éve ismerem, de még soha nem láttam „civil” ruhában. Egy csöndes kávéházban ülünk le beszélgetni.

Õ cappucinót rendel, mint mondja: ezt a szokását már Olaszországban vette fel. Mikor legutóbb, több évvel ezelőtt találkoztam vele, még Székesfehérváron az MH Szárazföldi Parancsnokság törzsfőnök-helyettese volt. Akkor még ezredesként arról mesélt, hogy hamarosan Norfolkba utazik, ahol a NATO Transzformációs Parancsnokságon a Magyar Összekötő Képviselet vezetője lesz.

Az Amerikai Egyesült Államokban gyorsan és mozgalmasan eltelt a három év. Hazaérkezése után, 2007-ben adódott egy lehetőség, Rómában, a NATO Védelmi Kollégiumban (NATO Defense College) megüresedett igazgatói hely betöltésére. Megpályázta és sikerrel járt. 2007. decemberében kezdte meg a szolgálatát az örök városban. Az olasz fővárosba azonban már dandártábornokként utazhatott, a „gyémántcsillagot" nem sokkal korábban vehette át Sólyom László köztársasági elnöktől.

 

Juhász György dandártábornok – és ez jól látszik rajta – boldog ember. És nemcsak azért, mert azt csinálja, amit szeret, hanem azért is, mert – mint mondja – gyermekei megállják helyüket, apák és anyák lettek.

Beszélgetés közben megtudom: a NATO Védelmi Kollégium az Észak-Atlanti Szövetség legmagasabb szintű katonai oktatási intézménye. Nemcsak katonákat, hanem civileket is képzenek itt. A legfőbb cél ugyanis éppen az, hogy a jövőbeli katonai és politikai vezetők felkészüljenek arra, hogy miként kell együttműködniük, például hogyan kell egy adott krízishelyzetet kezelni.

Az iskolát egyébként Dwight D. Eisenhower tábornok 1951. áprilisi javaslatára azzal a céllal hozták létre, hogy az ott tanuló katonákat és civileket felkészítsék arra, hogy a NATO szervezetén belül magas szinten legyenek képesek beosztást ellátni. Az intézmény 1951. novemberében nyitották meg Párizsban. Miután Franciaország kilépett a NATO katonai szervezetéből, 1966-ban Rómába költözött.

 

– Mit is takar pontosan a működéséért felelős igazgatói beosztás? – teszem fel a kérdést.

– Nekem az a fő feladatom, hogy az oktatás minden technikai és szervezeti hátterét, feltételét munkatársaimmal együtt

magas színvonalon biztosítsunk. Vagyis az, hogy az iskola hallgatói – ahogy mi hívjuk őket, a „cours member-ek" – számára minden szükséges körülményt biztosítsunk, amely elősegíti a legmagasabb szintű képzésüket – válaszolja a tábornok.

Ezt követően arról beszél, hogy mindez csak első hallásra tűnik logisztikai feladatnak, valójában vérbeli, ízig vérig menedzsment munka, hiszen a személyügy, a logisztika, az informatika, a pénzügy és a biztonság is mind-mind ennek a beosztásnak a felügyelete alá tartozik.

– Akik felületesen ismernek, azt gondolhatják, hogy itthon nem ez volt az én fő szakterületem. Azonban úgy gondolom, ha összerakom, „összegyúrom" eddigi katonai pályafutásom állomásait, akkor a jelenlegi beosztásom összegzi az elmúlt évek beosztásait. Hiszen mindenből van benne egy pici, amit korábban csináltam – meséli Juhász György, majd hozzáteszi: a római NATO Védelmi Kollégium működésért felelős igazgatójaként erősödött meg benne az, hogy egy katonai vezető életében mennyire fontos a team munka, és a döntéshozatali „sebesség" is. Hiszen ezzel beosztottjai munkáját tudja gyorsabbá, hatékonyabbá és pontosabbá tenni. Ahogy fogalmaz: igazgatóként van úgy, hogy kétpercenként kell fontos döntéseket hoznia. Ezek közül azonban egyedül a személyügyi kérdések viselik meg, hiszen más sorsáról dönteni, az egyik legnagyobb felelősség.

Megtudom: Juhász György dandártábornok munkakörének kezdeti nehézségét az adta, hogy beosztását eddig csak olasz tábornokok látták el. Kiérkezése után mégis rövid időn belül elfogadták beosztottai. Pedig vezetési stílusa más, mint elődjeié. Elmondja: munkatársai mindenben segítik, a mindennapi feladatokhoz „a miként lehetne ezt még jobban megoldani" szemlélettel állnak hozzá.

– Rögtön a beosztás átvétele után egy nagyon fontos kérdést sikerült tisztáznom. Nevezetesen: az olasz katonai vezetésben meg kellett találnom saját és beosztott osztályvezetőim kapcsolódási pontjait. Mára kialakult egy rendszeres találkozás az olasz vezérkarfőnök helyettessel. Ezzel párhuzamosan osztályvezetőim szoros munkakapcsolatban vannak szakterületükhöz tartozó olasz katonai vezetőkkel – árulja el a tábornok.

 

A NATO Védelmi Kollégiumban Juhász tábornokon kívül még egy magyar főtiszt szolgál. Dr. Molnár Ferenc ezredes az oktatói kar tagja, több fontos témakört vezet, emellett kutatómunkában is aktívan részt vesz. A féléves kurzusokon pedig két-két magyar tiszt vehet részt. Tanulmányi munkájuk megítélése nem az iskola működéséért felelős igazgató feladata, ám Juhász tábornoknak az a tapasztalata, hogy az itt tanuló magyar tisztek jól felkészültek, fegyelmezettek és aktívak.

– A magyarországi vezérkari tanfolyami szintnek megfelelő végzettséget adó NATO iskolában szeretnénk elérni, hogy a hallgatók a hat hónapos kurzus letelte után azt mondhassák: „igen, ez megérte! Biztos vagyok benne, hogy többet tudok a világról és a NATO-ról!" Az iskola elismertségét talán az is jó érzékelteti, hogy eddig még mindig telt ház volt, a NATO-tagországok fontosnak tartják, hogy küldjék tisztjeiket és az itt végzett tisztek büszkék az iskolára – mondja a tábornok.

A beszélgetés során természetesen a munkán kívüli elfoglaltságokra és a felvett szokásokra is ráterelődik a szó. Juhász György elmondja: észrevette saját magán, hogy az autóvezetési stílusa is megváltozott az elmúlt egy évben. Alkalmazkodott a helyi, magyar szemmel kicsit furcsa olasz vezetési temperamentumhoz, mert Rómában csak így juthat előre az autós. Mint nevetve meséli: Rómában vezetni olyan, mint egy Forma–1-es versenyen. Annak a kocsinak van „igaza", amelyiknek előrébb van az orra.

 

A magyar tábornokot egyébként a felesége is elkísérte Rómába. De úgyszólván kötelező is jelenléte, hiszen a védelmi kollégium egyik igazgatójának feleségeként több programon is részt kell vennie. Munkanapokon nincs sok szabadidejük, mert az eredményekért meg kell dolgozni. A hétvégén pedig igyekeznek felfedezni a Rómát és az országot.

A tábornok azt nagyon sajnálja, hogy nincs ideje az olasz nyelv tanulmányozására, de igyekszik ezen a területen is előbbre jutni. Mint mondja Rómában „rómaiul" kell élni.

Természetesen arról is megkérdezem, hogy mi volt a legnagyobb élménye Rómában? Kis gondolkodást követően a Pápával történt személyes beszélgetését emeli ki.

– Elmondani, hogy magyar vagy, igazán nagy élmény volt! – emlékezik.

 

Sajnos lassan be kell fejeznünk a beszélgetést, hiszen a tábornok az esti utolsó géppel indul vissza Rómába. Letelt a karácsonyi szabadság, s még rengeteg dolgot kell elintéznie. Azt azonban még megtudom tőle, hogy jelenlegi beosztásának mandátuma még két évre szól. Jövőjén azonban egyelőre még nem gondolkodik. Azt viszont feltétlenül szeretné elérni, hogy munkája alapján a jövőben is szívesen fogadjanak magyart Rómában. Ahogy azt itt dolgozó magyar elődök, Vasóczky Zsuzsa és Siposné Kecskeméthy Klára ezredes asszony után is tették.