Sportesemények a harmadik világban: kockázat és biztonság

Még el sem kezdődött az Afrika Nemzetek Kupája, a sajtó máris a togói válogatott buszát ért véres támadással volt tele. A közel fél óráig tartó kereszttűzben három ember halt meg, míg nyolcan megsérültek. A togói csapat 25 éves kapusát, Kodjovi Obilalét jelenleg is lélegeztető-gépen tartják, bár orvosai szerint állapota stabil és a kezelésekre is jól reagál. Az események miatt a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság szervezői jó előre jelezték: nem kell általánosítani, az afrikai országok nem mindenben azonosak egymással. Dél-Afrikában például nem léteznek szeparatista csoportok. A mostani angolai merénylet szálai ugyanis több mint harminc évre nyúlnak vissza.

Működésképtelen ország

Angola, miként a többi portugál gyarmat 1975-ben nyerte el függetlenségét – mondta a honvedelem.hu-nak Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a szuverenitás visszanyerése után, 25 éven keresztül, 1975-től egészen 2002-ig véres polgárháború dúlt az országban. Az öldöklés méretére jellemző, hogy mintegy másfélmillió ember esett áldozatául, míg szerte a világban többszázezer angolai menekült él. Jelenleg 190 ezren olyan angolai él külföldön, akiről bizton tudható a származása. Közülük a szomszédos Kongóban 107 ezren, Zambiában 75 ezren, míg Namíbiában 11 ezren nyerek menedéket. Az Angolába visszatérőket az eredeti tartományukba küldik vissza. Az országban három komolyabb párt volt, melyeket a Szovjetunió, az USA, illetve Kína támogatott. A meghatározó, a szovjetek támogatta MPLA, a Népi Mozgalom Angola Felszabadításáért volt. Fő ellenfele az amerikaiak bizalmát élvező UNITA, Összefogás Angola Teljes Függetlenségéért volt. A párt az USA mellett még Dél-Afrikától kapott támogatást. A polgárháborúnak csak az UNITA vezetőjének halála vetett véget, ami azt is mutatja, hogy annak főként törzsi okai voltak. A pártok, így a kormánypárt MPLA, az UNITA, valamint a legkisebb és a kínaiak támogatását élvező párt, az FLMA, a Nemzeti Front Angola Felszabadításáért mögött is különböző törzsek állnak.

A

Az országban egyébként még 120 kisebb-nagyobb párt működik, de ezek valódi súllyal nem rendelkeznek a belpolitikában – mutatott rá Nógrádi György, aki hozzátette: az ország politikai életét a „győztes mindent visz" alapelv jellemzi. A politikai életet a kormány uralja. Az ellenzéki pártoknak az érdekérvényesítő-képessége finoman fogalmazva is csekély, de inkább közelebb áll a nullához – fogalmazott a szakértő. Mindezek alapján leszűrhető, hogy az országban rendkívül kedvezőtlen a politikai környezet, az ellenzéket gyakorlatilag nem engedik működni. A világban meglévő néhány komoly Angola-szakértő között uralkodó nézet szerint az országban manapság bármikor újra kitörhet a polgárháború. Ennek tükrében az a grémium, amely Angolának adta az Afrika Kupa megrendezésének lehetőségét, rendkívül felelőtlen volt – fogalmazott Nógrádi György, aki hozzátette: hite szerint egy-egy döntés hátterében a politika motívumok mellett más okok is állhatnak. Az egyes etnikai csoportok egyébként a mai napig nem részesednek egyformán sem a jogokból, sem pedig a kötelezettségekből. Az országban hatalmas a munkanélküliség, a szociális ellátás csapnivaló, míg az infrastruktúra romokban hever. A nagyszámú taposóakna miatt Angolában a mezőgazdasági termelés is szinte lehetetlenné vált – hangsúlyozta a szakértő.

A Kabinda-probléma

A fő gondot egy Angolától különálló rész, Kabinda tartomány jelenti, amely a hetvenes évek óta küzd a függetlenségéért, s mely tartományban 30 ezer katonát állomásoztat Angola – folytatta az elemzést Nógrádi György, aki hozzáfűzte: a térség tipikus válságövezet. Egyébként a meccsek egy részét is ebben a tartományban játsszák le a résztvevő csapatok. Kabinda Angola szárazföldi részétől északra, az óceán partján található, s területe alig egy százaléka Angoláénak. Míg az „anyaországban" tízmillióan élnek egy Magyarországnál tízszer nagyobb területen, addig Kabinda területe csupán 7200 négyzetkilométer. Kabindának önálló felszabadító-szervezete van, melynek neve: FLEC, vagyis Kabinda Enklávé Felszabadítási Front.

Ugyanakkor Kabindával kapcsolatosan alapvető vita, hogy önálló ország legyen, vagy pedig Togo részévé váljon, esetleg maradjon angolai terület. Ha ezt a pici területet elveszíti Angola – melynek jelenleg része, akkor az ország elveszíti a bevételei jelentős részét, hiszen Kabinda amellett, hogy tengerparti tartomány, olajipari központ is. A FLEC vezetője, Zita Tiego, aki Párizsban él. Nógrádi György elmondta: a merénylet után az angolaiak kérték a politikus kiadatását Franciaországtól. Nógrádi György általánosságban megjegyezte: a térségben alapvető problémát okoz, hogy az afrikai államok határait a XIX. századi angol és francia erőviszonyai alapján rajzolták meg. Ebből előbb utóbb nagy bonyodalom származhat. Nógrádi György megjegyezte: vannak olyan régiók, mint például Afrika, ahol esély sincs a normális életre. A szakértő kiemelte: ennek tükrében kissé furcsa, hogy a fekete-afrikaiak nem próbálják ugyanúgy érvényesíteni a követeléseiket, mint az arabok, vagyis nincs igazi afrikai terrorizmus.

Háttérbe szoruló emberi jogok

Az olimpiákat mindig a béke jellemezte, az ókori Görögországban például még a háborúkat is beszüntették a játékok idejére, de az 1972-es müncheni merénylet óta semmi sem szent – fűzte hozzá a szakember, aki úgy vélte: ennek tükrében kiszámíthatatlan, hogy mi történhet a brazil rendezésű játékokon. Azonban az is igaz, hogy nem lehet minden esemény rendezési jogát a fejlett világnak adni. A különböző sporteseményeken mindig a fogadó ország feladata a biztonság megteremtése – mondta Nógrádi György. Ennek értelmében például a brazil olimpián a brazil hatóságok felelnek majd a küldöttségek testi épségéért. Azonban valószínűleg a világ létező összes titkosszolgálata képviselteti majd magát, hogy vigyázzon a vezetőire, és adott esetben a legfontosabb sportolóira. Ez azonban – például egy focivébé esetében – csupán az elődöntőkre és a döntőkre jellemző. Az induló csapatokra egyébként más biztonsági emberek vigyáznak majd. A szakértő hozzáfűzte: ugyanakkor abszolút biztonság nem létezik. A támadást kivédeni nem lehet, de mindent meg lehet tenni azért, hogy a valószínűségét lecsökkentsék.

A következő labdarúgó vébét egyébként Dél-Afrika rendezheti majd. Bár a szervezőbizottság igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy Dél-Afrika nem Angola, azért ott sem fenékig tejfel az élet. Nógrádi György hangsúlyozta: az országban harminc percenként rabolnak ki és ölnek meg egy embert. Ez napi ötven rablógyilkosságot jelent. Az eseményig hátralevő öt hónapban nem várható, hogy e téren különösebb változás következzen be az országba. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csupán a vébével akadhatnak gondok. A lengyel-ukrán közös rendezésű foci EB-vel is sok a bizonytalanság, hiszen Ukrajnában lévő közállapotok sem sokkal jobbak. A következő olimpia helyszínéről, Rio de Janeiróról a szakértő úgy vélekedett, hogy annak közállapotai igen rosszak. Nógrádi György úgy fogalmazott: egyszer ki kell mondani, hogy Rióban olyan városrészek, több millió lakosú kerületek vannak, ahova nem mehet be senki, mert az életével játszik. Brazília nagyon szélsőséges ország, rengeteg szupergazdag és legalább ugyannyi szuperszegény él az országban.

Vannak olyan úgymond normál negyedek, ami azért az ottani viszonyok szerint gazdagnak számít, ahol a nyolc-tízemeletes házak tetejéről indulva vasháló veszi körül az épületeket. A nagyfokú szegénység miatt a Copacabanán például néhány percente követnek el bűncselekményt. Erre nagyon nehéz lesz egy olimpia rendezőbizottságának felkészülnie, s ennek értelmébe a bűncselekmények bekövetkeztét sem lehet kizárni. A megelőzés egyik eszköze lehet, hogy a stadionokba korábban kezdik beengedni az embereket, s megerősítik a biztonsági intézkedéseket. Nógrádi György úgy fogalmazott: teljesen nyilvánvaló, hogy olyan eszközöket, intézkedéseket is bevetnek majd az átvizsgálásukra, melyek ma még tabunak számítanak. Így például valószínűleg alkalmazni fogják majd a testszkennert is. Ettől kezdve a biztonság kontra emberi jogok kérdésében a biztonság lesz az elsődleges – tette hozzá Nógrádi György, aki szerint az olimpia már rég nem a sport ünnepe.