Svéd siker a Bakony erdeiben

A verseny első napján Simontornyán, a rendező MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred lőterén találkoztak a csapatok. A délelőtt a lőtérrel való ismerkedéssel, valamint a fegyverek belövésével kezdődött. A külföldi csapatok az utolsó pillanatig igénybe is vették ezt a lehetőséget, mivel a svédeknek ismeretlen volt a honvédségben rendszeresített gépkarabély. Ki is követelték a rendezőktől, hogy fegyverismeretből felkészítsék a csapatukat. De nem csak ebben voltak következetesek. Tudták, hogy a következő napon az egyik ellenőrző ponton az UAZ gépjárművel is fognak a feladatok között találkozni. Megtalálták a lőtér egyetlen UAZ járművét, és a holtidőben pilóta segítségével gépjármű anyag és javítási ismereteiből képeztették ki magukat.

A második napon a versenyzők előtt egy húsz, a térképet csak kicsit ismerők számára már harminc kilométeres, nyolc ellenőrző ponttal nehezített járőrpálya állt. A rajt a Bakony közepén lévő, madarak által is csak ritkán látogatott Hajagtetőn volt. A külföldi csapatoknak az első problémát a térkép jelentette. A rendezők felkészültebb tagjai térképészetből angol nyelven alapismereti foglalkozást tartottak. Az első ellenőrző ponton volt az első nehézség, a szikláról történő leereszkedés. Volt, aki nagyon ügyesen teljesítette, de akadtak olyanok is, akik gyakorlatlanság miatt nem vállalták a sziklatúrát, amiért nem járt büntetőpont. A svédek, mint a profi hegymászók, pillanatok alatt teljesítették a feladatot, de a vízen átkelés sem jelentett számukra komoly akadályt. A járőr versenyt végül a svédek nyerték, akik 4 óra és 37 perc alatt teljesítették az útvonalat és a feladatokat. Ezt a számot nem mindenkinek sikerült teljesíteni, két csapat „eltévedt" a Bakony erdeiben és feladta ezt a versenyszámot. A lett fiúk egészen „jó" időt 8 óra 24 percet „futottak" és egy kicsit  bele is csúsztak a sötétbe. A célba már úgy, minden mindegy alapon énekelve, gyertyákkal kivilágítva, de jókedvűen meneteltek be.

A második nap után még semmi nem dőlt el. Az első helyért a svédek az 54-es hazaiakkal voltak harcban. A svédeknek kettő, a veszprémieknek négy helyezési pontjuk volt, ami egy jó futással megfordíthatónak tűnt. Ugyanez a helyzet alakult ki a harmadik helyért vívott küzdelemben is, ahol a ZMNE, az MH ÖHP Hadműveleti Központ és az MH Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis csapata 8-9-12 ponttal követték egymást. Ez azt jelentette, hogy egy jó időeredménnyel dobogós helyeket lehet szerezni és ebben bizakodtak a vezetők is.

A harmadik napon a veszprémi honvéd sportpályán találkoztak a versenyzők. A kijelölt pálya 540 méter volt, amit egy csapattagnak kétszer kellet teljesíteni és a végén átadni a gépkarabélyt a következő futónak.

Négy csapat a rajtot és az első kört követően  egy kicsit megugrott. Körönként változott ugyan a helyzet, de egy biztos volt, hogy az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 1. Lövészzászlóalja ezen a napon ebben a számban verhetetlen. A versenyszellem itt mutatkozott meg igazán. Az előző nap kínos sok-sok kilométere után, nem volt olyan, akin az induláskor látszott volna a fáradtság, de a beérkezéskor ezt már titkolni nem lehetett. Többen a célba érést követően görcsbe rándult lábbal feküdtek el a foci pálya gyepén. Ki kell emelni azt, hogy a verseny egyetlen hölgytagja, Széplaki Erika főhadnagy az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred csapatában végig csinálta a feladatokat. A fegyveres váltóban egy kicsit növelte is a csapat előnyét az utána futóval szemben, holott a pletykák szerint a sarkán ép bőr már nem volt. Elmondása szerint neki, mint az egyetlen nőnek nehéz volt ez a verseny. A férfiak közt kellett helytállnia, ami azért nem volt egyszerű feladat.

A verseny az ünnepélyes eredményhirdetéssel zárult, a díjakat Szűcs Pál mérnök ezredes az alakulat parancsnoka adta át. A versenyen első helyezést ért el Svédország csapata.

Második helyezést ért el az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred csapata.

Harmadik helyezést ért el a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem csapata.