Szerelem egy életen át

Március 23. az ejtőernyősök napja. Az ejtőernyőzés egyik jeles képviselőjét kerestük meg, hogy erről az extrém sportágról kérdezzük.

Hogy kezdődött, mi motivált abban, hogy az ejtőernyőzz?

A baráti körömben többen ejtőernyőztek és ők beszéltek rá arra, hogy tapasztaljam meg én is a szabadeséssel járó érzést. Nem kellet sokat győzködniük, 1979 elején, húsz évesen jelentkeztem az akkori MHSZ ejtőernyős szakosztályába. Veszprémben kaptam meg az elméleti képzést és ezt követően egy táborba mentünk a Győr melletti Pérre, ahol a gyakorlati felkészítés következett. Civilként már 89 ugrásom volt, amikor behívtak katonának. Tudtam, hogy az ejtőernyős múltam miatt olyan helyre fognak bevonultatni, ahol ezt folytathatom. Sorkatonaként Szentkirályszabadján ejtőernyős, konkrétan deszantos beosztásba kerültem és 1981 végén szereltem le, de ekkora már túl voltam a 455. ugráson.

De, nagyon ellene voltak, hiszen akkoriban is csak akkor lehetett hallani az ejtőernyősökről, amikor baleset történt. Én nem is mondtam meg nekik addig, amíg az első ugrás, illetve a gyakorlati felkészítés időpontja biztos nem volt. Az elején bizony volt bennem egy kis szorongás, de ezt azzal tudtam leküzdeni, hogy a csapatban lányok is voltak és úgy gondoltam, ha ők megtudják csinálni, akkor nekem is menni fog.

Hogy kerültél vissza a hadseregbe?

1984-ben hallottam, hogy a régi alakulatomnál bővítik a kutató-mentő szolgálatot, és ezekbe a beosztásokba kerestek ejtőernyős tapasztalattal rendelkező személyeket. Ekkor jelentkeztem további szolgálatra, egyszerűen azért, mert egyre jobban megszerettem az ejtőernyőzést, és a katonai szolgálat sem volt ellenemre. 1988-ban lettem hivatásos tiszthelyettes és kineveztek az ejtőernyős részleg parancsnokának. Nagyon sok kihívással találkozhattam a katonai szolgálat ideje alatt. Volt, mikor “nagyjavított" ernyőket ugrottunk be, de több esetben a katapult ernyőket teszteltük. 2004. október 1.-én, az alakulat megszűnésekor mentem el szolgálati nyugdíjba, de addig folyamatosan ugrottam.

2004-ben megalakítottuk a Veszprémi Ejtőernyős Egyesületet, amelynek jelenleg közel negyven tagja van az ország minden részéből. Amint jön a jó idő, előre leszervezzük az ugrási lehetőségeket és megyünk az ország különböző repülőtereire. Repülőt nem tudunk fenntartani, csak az ugrási helyeket vesszük meg. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Dunaújvárosban van egy MI-8 helikopter, valamint Kaposújlakon egy L-410 repülő és ezekre veszünk ugró helyeket, illetve felszállási lehetőséget. Interneten tartjuk a kapcsolatot a repülést szervezőkkel és ha van elég jelentkező az ugrásokra, megkapjuk a visszajelzést, pakolhat a csapat. Egy-egy ilyen hétvégén 8-10 ugrást teljesítünk, ez a szám attól függ, ki hogy bírja anyagilag finanszírozni az ugrásait. A helikopterből általában 4 ezer, a repülőgépből 3 ezer méteres magasságból szoktunk ugrani.

Miként tudjátok fedezni a költségeket?

Az állami támogatás egyre kevesebb ebben a sportágban, ezért elsősorban saját zsebből kell fizetni a költségeket. Ettől függetlenül minden esetben próbálkozunk pályázati pénzekhez jutni, valamint különböző alapítványok szoktak segíteni és egy kevés támogatást a városi sportiroda is szokott adni. A költségeket növeli, hogy a biztosítók extrém sportként kezelik az ejtőernyőzést, ezért külön balesetbiztosítást kell kötnünk, ami elég jelentős összeg. Külön biztosítás nélkül nem lehet ugrani. A jobbaknak 3-4 fajta biztosítása is van és a tandem ugrás esetén az utasra érvényes biztosítással is kell rendelkeznünk. Szerintünk semmivel nem veszélyesebb ez a sport, mint egy labdajáték. De említhetném azt is, hogy a TB-nek a dohányosok nagyobb rizikót jelentenek, mint mi, az ejtőernyőzéssel. Ezt az eltelt évek baleseti statisztikái is alátámasztják, mert Magyarországon évente a több ezer ugrásból két-három ficam, vagy kisebb töréses baleset van mindösszesen. Ezek a siklóernyők már nagyon biztonságosak, és jól, pontosan irányíthatók, ezért a véletlen elsodródás teljesen kizárt. Nálunk a körkupolás képzés teljesen megszűnt. A siklóernyővel végrehajtott ugrásnál, a megfelelő felkészítést követően a kezdő ejtőernyősnél rádió van a sisakban, és kiválóan lehet irányítani az ugrót a földről is. Én a pályafutásom alatt több mint 1500 katonát, valamint civilt képeztem ki és csinálták meg az első ugrásokat, minden baleset nélkül.

Jelenleg közel ezer tandemugrás van mögöttem. A tandemre vállalkozót 25-30 perc alatt szoktam felkészíteni az ugrásra. Elméletben elkezdve, a repülőn való elhelyezkedéstől, az összekapcsolásig, a zuhanásban a levegőmunka, ernyőnyitástól az ernyő irányításig és természetesen a biztonságos földet érésig, mindent részletesen átveszünk. Ha ezeket az utasításokat valaki betartja, semmi baj nem lehet, de a tapasztalatom az, hogy nem is szokott probléma lenni ezeknél az ugrásoknál. Nagyon sok ismert emberrel ugrottam már, például Isaszegi tábornok velem ugrotta első tandemjét. Az ugrásra vállalkozónak a felszállást megelőzően nyilatkozatot kell tennie, amelyben kijelenti, hogy önszántából teszi meg az ugrást és nincs eltitkolt betegsége.

Mit jelent neked március 23-a, vagyis az ejtőernyősök napja?

Elsősorban azt, hogy ez a születésnapom. Másodsorban mindig azt remélem, hogy egy kicsit nagyobb odafigyelésre és támogatásra számíthatunk a civil szférától. Azzal, hogy ezen a napon megmutathatjuk magunkat, talán többen ismerik fel az ejtőernyőzés szépségét és azt, hogy mennyi bátorság kell ehhez a sporthoz.

Mi volt életedben a legizgalmasabb helyzet?

Egyszer többen formaugrást hajtottunk végre és a szétválás előtt észrevettem, hogy a mellettem lévő hölgynek a kioldó zsebe hátra csapódott és ott beakadt a többi zsinórba. Nem tudta elérni, ezért nem tudta volna kinyitni az ernyőjét és mivel én voltam a legközelebb, megközelítettem és kihúztam a kioldót a zsinórok alól, így már kitudta nyitni a főernyőjét.