Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Találkoztak az egykori „kis tábornokok”

Szöveg: Radványi Lajos |  2009. szeptember 21. 11:51

Verőfényes őszi napsütés köszöntötte a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola volt növendékeit mátyásföldi Alma Materükben, amely jelenleg a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karának ad otthont. A találkozóra szóló meghívó az első alkalommal rendezett Rákóczisták Napjára invitálta az iskola volt növendékeit.

A szervezők nem titkolt szándéka az volt, hogy hagyományt teremtsenek szeretett iskolájuknak, melyet a történelem vihara – no meg a nagyon is átlátszó politikai sandaságok – rövid ötéves fennállás után (1953-tól 1958-ig) oly méltatlanul elsodort.

A találkozó rendkívül kellemes, családias légkörben zajlott, hiszen a „növendékek" mellett ott voltak a még jó egészségnek örvendő egykori tanárok, nevelőtisztek is, és a résztvevők többsége feleségével, sőt unokáival érkezett az ünnepségre.

Akik jöttek, nem csalódtak, volt látnivalójuk bőségesen. Először is az egyenruha aratott nagy sikert, ami a „kis tábornokok" – így hívták a Rákóczistákat sötétkék, piros csíkos „tábornoki" nadrágjuk miatt – viselete volt. Sokan fényképeztették magukat a kiállított egyenruha mellett, enyhe sóvárgással emlékezve arra az időre, amikor még ebbe a ruhába bele is tudtak bújni.

A nosztalgiázásra leginkább a különböző tablókon elhelyezett fotók sokasága adott lehetőséget, hiszen nagyon sokan felismerték magukat, vagy osztálytársukat az egyes fényképeken, melyeket a körletekben, a tantermekben, a szakkőri foglalkozásokon, a feszes nyílegyenes sorokban a díszszemlékre való felkészülések során, a reggeli tornán, a testnevelési órákon, a lovaglások alkalmával, a nyári táborokban vagy a téli sí-foglalkozásokon, vagy épp az országjárások alkalmával készítettek.

Megelevenedett előttük az iskola élete, a bevonulás, a téli hideg reggelek fázós reggeli tornája, a pelyhedző „férfi-arcokon" végzett első önálló borotválkozás kísérlete, a szolgálatvezető tiszthelyettes „intelligens nagyot mondásai", a tanárok szigorú feleltetései, a dolgozatírások, az új iskolaparancsnok által bevezetett esti séták, az országjárások, a Fonyód-Bélatelepi táborozások, stb.

A tablókat a vitrinekben elhelyezett különféle relikviák – igazolványok, jelvények, egykori dokumentumok stb. – egészítették ki. Az egyik vitrinben elhelyeztek olyan könyveket is, melyeknek egykori Rákóczisták a szerzői. Mindezzel egyidőben pörögtek a projektorral kivetített képek, ami további élményekkel gazdagította a bemutatót.

Az ünnepség keretében, a Főiskola aulájában megkoszorúzták a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola tiszteletére már korábban elhelyezett emléktáblát.

 

A Rákóczisták Klubjának elnöke, Hárai Tibor beszédében megjegyezte, hogy bár 2006 óta változatos programmal működik a Rákóczisták Klubja, mégis biztos benne, hogy itt ma többen vannak olyanok, akik évtizedek óta most találkoznak először. A találkozó résztvevői között volt például olyan egykori növendék is, aki évtizedek óta Kanadában él, s most első ízben találkozott egykori növendéktársaival, barátaival. Igen, barátaival, minthogy az iskola növendékei között életre szóló barátságok szövődtek.

Az iskola legfőbb szellemiségét azok a serdülőkorban elmélyített magatartási normák alkották, melyek az őszinteségben, az igaz-mondásra nevelésben, a rendre, fegyelemre szoktatásban, a közösségi szellemben és bajtársiasságban, az „egy mindenkiért, mindenki egyért" elv érvényesítésében, a hazaszeretetre nevelésben rejlettek.

A hazaszeretetre nevelést mindenekelőtt az iskola kitűnő tanári kara végezte azokon a magyar, történelem, földrajz órákon, melyek máig emlékezetesek a növendékek körében. Ezt a szellemiséget képviselték az osztályfőnökök mellett működő nevelőtisztek, de ezt szolgálták a nyári szünidőkben végrehajtott buszos országjárások is. A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola hivatalosan kiadott újságja például a „Rákóczi" logóval a „Tied vagyok hazám" címet viselte, ami ugyancsak magáért beszél.

A találkozó másik fénypontja a Főiskola épületével szemben lévő Erzsébet-ligeti Színház színpadán zajlott, „Rákóczista kultúr-retro" címen. A találkozó résztvevői itt újra láthatták, hallhatták azoknak a növendéktársaiknak a produkcióit (dalok, szavalatok, monológok stb.) amelyek már annak idején is a nevükhöz kötődtek, és amelyeket a résztvevők is jól ismertek. A kultúr-retró kedves színfoltja volt azoknak az unokáknak a fellépése, akik különböző produkcióikkal (hegedűszóló) felvillantották tehetségüket a „nagyapák" előtt. A műsor befejezéseként együtt énekelték a „Rákóczisták indulóját", melynek szövegét az iskola egykori kultúrosa, Nádor György szerezte.

A nap programja a szabadtéren folytatódott, ahol az egykori „alakuló-téren" elhelyezett étkező sátorból biztosították a katonás rendezvényhez illő gulyáslevest, sztrapacskával. Közben megkezdődött a lovasbemutató, a nagyon stílszerűen végrehajtott dáma-lovaglás, melynek egyes mozzanatait a nézőközönség lelkes tapsa kísérte.

A kellemes, nosztalgiázás örömével töltött szép napot minden bizonnyal a klub foglalkozások keretében szervezett további színes programok, találkozók fogják követni.

Fotó: Tóth László

Címkékbevonulás