Tiger Team – légterünk szolgálatában

Nem könnyítette meg a mintegy tízfős tartalékos állomány dolgát az a tény sem, hogy az eskütételüket és a veszprémi szolgálatvállalásukat rövidesen két gyakorlat is követte: előbb a Kék Villám, aztán pedig az Adaptive Hussars 2023 gyakorlat. Nem tagadják, mélyvízbe csöppentek, de természetesen most még elsősorban tanulnak, készülnek és tapasztalt bajtársaikat figyelve bővítik tudásukat. Menráth Gábor megjegyzi: bár sok, korábban megszerzett ismeretet fel tudnak használni, most, belelátva a katonai repülések tervezésébe, igényeibe, irányításába és a teljes kép összeállításának legapróbb munkafolyamataiba is, sok korábbi „miért és hogyan” jellegű kérdésre választ kaptak.

„Látva a teljes folyamatot egy kicsit máshogy látjuk a végeredményt is” – teszi hozzá. A tapasztalataik kapcsán Farkas Vulkán hozzáfűzi: a tudásbázis mellett a mentális magabiztosság is fontos számukra.

„Nem érezzük annyira elveszve magunkat, annak ellenére, hogy sokszor nem értünk még egyes folyamatokat. Ez a harmincéves tapasztalat azért ad egyfajta erőt, hogy meg fogunk tudni birkózni bármilyen szakmai feladattal” – mondja. Bardon Tamás ezredes, az MH LMVIK parancsnoka kérdésünkre felelve elmondja: az együttműködés lényege, hogy békeidőben ismerje meg a katonai és polgári szféra egymás eljárásrendjeit és igényeit. Mint fogalmaz: béke idején az induló, érkező és átrepülő légiforgalommal – köztük a légtérben közlekedő katonai gépek műveleteivel is – a HungaroControl szakemberei foglalkoznak, már ez is egy fontos kapcsolódási pont. Ugyanakkor kevés olyan nehéz feladat van, mint amikor békeidőszakban valódi katonai műveleteket hajtanak végre, éles repülésekkel – az ilyenkor vonatkozó jogszabályi környezetben és légtér-struktúrában.

Egy valós művelet idején azonban a jogkörök megváltoznak, a katonai feladatvégrehajtás kap prioritást. „Ilyenkor vegytiszta katonai légtérgazdálkodás, katonai eljárásrendszer lép életbe, békeidőszakos korlátozások nélkül” – húzza alá, utalva ezzel arra, hogy ilyen helyzetben a polgári légiközlekedés karmestereinek is tisztában kell lenniük a katonai végrehajtások módjaival.

„Éppen ezért az együttműködést valóban szorosra kell húzni, hogy ne legyen kérdés az, hogy az érkező-távozó gépek a különböző repüléseket milyen apropóból, hogyan, milyen metódussal hajtják végre. Ők, akik most itt szolgálnak, első kézből tudják a saját kollégáik felé kommunikálni ezeket az ismereteket, illetve el tudják magyarázni számukra, hogy mi miért történik, és pontosan mi a teendő azokkal az adatokkal és információkkal, amiket a katonai oldal eljuttat hozzájuk” – összegzi a projekt lényegét a veszprémi központ parancsnoka, hozzátéve, hogy mindezt most kell megtenni, amikor van rá kapacitás, idő és lehetőség, s nem pedig akkor, amikor az élet esetleg úgy hozza, hogy élesben kell tudni együttműködni. Bardon ezredes hangsúlyozza: az ország védelme nem pusztán katonai feladat.

„A most zajló Adaptive Hussars 2023 gyakorlatnak is egyik kiemelt feladata a katonai és a közigazgatási szereplők közreműködésének gyakoroltatása. Csak úgy lehet hatékony a haza védelme, ha a honvédelem ügyét mindkét fél magáénak vallja. Tulajdonképpen ezt a célt szolgálja a polgári légiforgalmi irányítók bevonása is, hogy amikor kell, egy nyelvet beszéljünk” – mondja az alakulat parancsnoka.

„Amikor a HungaroControlnál elindul egy új projekt, mindig létrehoznak egy kezdő csapatot, amit minden alkalommal Tiger Teamnek neveznek el. Én úgy tekintek erre a katonai szolgálatvállalásra, hogy itt mi vagyunk a »Tiger Team«, akik felmérik a lehetőségeket és felderítik, hogy a továbbiakban milyen irányokban folytassuk az együttműködést” – fogalmaz Farkas Vulkán. Menráth Gábor hozzáteszi: ezzel nem utolsó sorban „utat is tudunk mutatni a kollégáinknak, a mi példánkon keresztül másokat is tudunk inspirálni.”

Rámutatnak, az ő katonai szolgálatuk még csak az első lépcsőfoka egy folyamatnak, ahol a saját tapasztalataikat megosztva be tudják avatni kollégáikat a mai Magyar Honvédség működésébe, a közös szolgálat előnyeibe, és az együttműködésben rejlő szakmai továbbképzések és ezek megkoronázásaként a katonai feladatok ellátásához szükséges szakszolgálati engedély megszerzésének lehetőségébe is.

Az első napok élményeiről, tapasztalatairól kérdezve a tartalékos katonákat, elmondják, hogy maga a veszprémi központ, avagy ahogy sokan ismerik, a Szikla, földalatti, kizárólag mesterséges fényekkel kivilágított környezete, valóban újdonságot jelentett, de hamar megszokták, mivel a civil légiközlekedésben is sokszor az irányítandó légijárművektől teljesen elzárva, zéró vizuális kapcsolat mellett dolgoznak. S bár a radarképernyők is hasonlóak, az eljárásokban, illetve az információk mennyiségében, sokrétűségében, titkosításában és hozzáférhetőségében nagy különbségeket találtak.

„Volt például egy olyan eset, amikor egy vidéki repülőtérrel kellett kapcsolatba lépni és sehogy sem értettem, hogy miért nem ugyanazt látják ott, mint mi itt. Aztán derült ki számomra, hogy a megfelelő titkosítást lehetővé tévő berendezések hiányában a különböző repülőterek más-más részletgazdagságú információkhoz jutnak hozzá” – idézi fel Farkas Vulkán. Önmagában a katonai egyenruha viselése is szemmel látható különbséget jelent számukra. Saját bevallásuk szerint az uniformisnak »súlya van«, ami még nagyobb komolyságot és felelősséget követel meg. Arról nem is beszélve, hogy már a kezdetektől fogva érezték azt a bajtársiasságot és feltétel nélküli bizalmat, amit csak a katonák ismernek, éreznek.

Farkas százados ezt az összetartozást egy személyes történettel példázza. Az alapkiképzést követően elutazott családjával pihenni és az egyik este felütötte azt a chatcsoportot, amit katonatársaival még a kiképzés alatt hoztak létre egymás között. Hosszasan, elmerülve nézegette az oda feltöltött képeket, s csak felesége hangjára eszmélt fel, aki talán nem is tudta mennyire igazat mondott, amikor megjegyezte: „neked hiányoznak a bajtársaid.” Bár addig nem tudatosult benne, akkor belátta, hogy a feleségének igaza van. „Mi közösen, így tízen, együtt mentünk keresztül valamin. Egy közös élmény részesei voltunk, ami összeköt bennünket” – magyarázza.

Beszélgetésünk során szóba kerül az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ jelene és az alakulatra háruló feladatok számának növekedése is, amik kapcsán Bardon Tamás ezredes elmondja: a központ katonái számára nem újdonság a folyamatos terhelés. Önmagukban a Magyar Honvédségben megjelenő új légijárművek – tehát például az Airbus H145M és H225M helikopterek – nem jelentenek különösebb eltérést az eddigi feladatellátásokhoz képest, lévén, hogy a központ embereinek munkáját alapvetően nem a repülőeszközök típusa határozza meg. A szemmel látható mennyiségi bővülés azonban már észrevehető, hiszen, ha csak a forgószárnyas flottát vesszük is, rég nem látott gépszám áll rendelkezésére, ami természetszerűen magában hordozza a repüléskoordinációs feladatok számának emelkedését is.

Ugyanakkor az új haditechnikai eszközök más hozzáállást követelnek meg a légiirányítóktól is, ami kapcsán Bardon Tamás ezredes kifejti: a Magyar Honvédséggel szemben ma az az elvárás, hogy egy bármikor bevethető, a feladatait a lehető legjobban végrehajtani képes, az országot megvédeni kész hadsereg legyen. Mindezt egy teljesen új generációs eszközrendszerrel kell megtenni, aminek az üzemeltetése komoly kiképzést, felkészítést igényel, hiszen akár a légierő, akár a szárazföld vonatkozásában túlzás nélkül kijelenthető, hogy a modern haditechnikai eszközök már tulajdonképpen páncéllal körbevett számítógépek. Ezen eszközökre nem lehet egyik napról a másikra ráültetni a katonákat, hiszen ezek a rendszerek minden eddiginél bonyolultabbak, a velük végrehajtandó feladatok pedig komplexebbek, csakúgy, mint a környezet, amiben alkalmazni kell őket. Ehhez szemléletváltásra van szükség és ennek a váltásnak része az a folyamat is, aminek eredményeként a HungaroControl szakemberei immár katonaként is bizonyíthatnak a szakterületükön.