„Titkos vágyam, hogy vadászgéppel repülhessek”

Miért választotta ezt a pályát?

Utasként szerettem bele a repülésbe. Csodáltam, hogy kerül a levegőbe ez a hatalmas tömeg? Addig kíváncsiskodtam, amíg el nem kezdtem magam is repülni a sportklubban. Gyermekkoromban is érdeklődtem a sport, a szertorna, és a fára mászás iránt, fiútestvéreim voltak, és ért egy kis csalódás, hogy én lánynak születtem.

Volt ezelőtt más foglalkozása is?

A Magyar Televízióban kezdtem, aztán már a repülésről írtam, nem hangversenyekről… Stewardessnek akkor szegődtem el, amikor egymotoros sportgépen már oktató voltam. Szerettem volna „tűzközelben" lenni. Szép négy év volt az is, nem bántam meg!

Milyen kritériumoknak kellett megfelelnie a pályázónak, hogy pilóta lehessen?

A szakmai vizsgákon és a repülési gyakorlaton kívül angol nyelvtudás, orvosi és pszichológiai alkalmassági vizsgák voltak.

Ön volt a Malév első női pilótája. Hogyan emlékszik vissza az első repülésére?

Legelső utam Párizsba vezetett, 1998 áprilisában. Ekkor még oktatóm ült a szomszéd ülésben, de már a Malév menetrendszerinti járatán teljesítettem szolgálatot. Mivel Párizsban amúgy is sokat jártam, ösztöndíjasként is, annál nagyobb volt az élmény!

2005-ben kapitánnyá nevezték ki. Hogyan vívta ki a férfiak tiszteletét? Úgy értem, nem volt nehezebb nőként kapitánynak lenni?

Egészen addig, amíg kapitány nem lettem, csak megbecsülés és szeretet vett körül a kollégák részéről. Kapitányként úgy éreztem, ezt már nem mindenki tudja „megemészteni". Megjegyzem, a szó klasszikus értelmében – ami a mai repülésből már egyre inkább hiányzik — nem is lehet nő „igazi" kapitány.

Tudja, hogy eddig nagyjából hányszor utazott már?

Hogy hányszor, azt nem… De 6300 órát repültem a Malévnél, utasforgalmi pilótaként. A Fokker 70-sel Európában jártunk, Korfu, Szaloniki, Tirana talán a legkedvesebb emlékek. A Boeing 767-essel pedig azt hiszem, Tokió volt a legnagyobb élmény.

Mi a legveszélyesebb, vagy a legnagyobb kihívás a repülésben? Került már vészhelyzetbe?

A legtöbb figyelmet a leszállás és annak előkészítése igényli. A legnagyobb kihívás, hogy az egyik nap sikere nem garantálja a következőét. A vészhelyzet jogi kategória. Ebben az értelemben szerencsére soha nem kerültem ilyen helyzetbe. Kisebb meghibásodásokkal, kedvezőtlen időjárási helyzetekkel pedig mindenki találkozik – erről szól a repülés.

Itthon nagyjából hány női pilóta van?

Magyarországon tudtommal öten vagyunk, őket természetesen jól ismerem régóta és kedves barátaim.

Ha épp nem repül, könyvet ír. Készül most valamivel?

Igen, készülök egy új könyvvel. A „Kék világ", a Kutyaszívvel" és az „Etüdök repülőre és karatéra" c. novellásköteteim részletei honlapomon is olvashatók / cziganyildiko.atw.hu/ , de dolgozom egy következőn, amely a tengerentúli utazásokról, az „otthon" fogalmáról és egy 180 tonnás Boeingról szól majd.

A hadsereg iránt nem vonzódik? Nem gondolt még arra, hogy vadászgépet vezessen?

Ha fiúnak születek, biztos nem törődtem volna bele, hogy ne legyek vadászpilóta! Máig is titkos vágyam, hogy vadászgéppel repülhessek egyszer.

Merre repül mostanság?

Mostanában a földön több dolgom akad… Minden és mindenki változik, én sem vagyok kivétel. Úgy gondolom, az igazán emberpróbáló és örömteli feladatok a következő időkben a földön teremnek meg számomra. Ha talányos akarnék lenni, azt mondanám: most már kezd menni a repülés gép nélkül is… Mindig úton vagyok, ez így van. És mindenkinek a saját útját kell bejárnia, egyes egyedül. Úton lenni a világon a legcsodálatosabb dolog, hiszen ez maga az élet! Persze nehéz is. Szeretek utazni, mozgásban lenni más eszközökkel is, legyen az autó, hajó vagy bármi. A repülésben két nagyszerű dolog is van: elindulni valahová és megérkezni haza. Nem tudom, melyik a jobb… talán mire elkészül a könyvem, kiderül belőle.