Tizenhat millió állat szolgált az első világháborúban

Budapesten, a Várkert Bazárban immár több éve megtekinthető a Terror Háza Múzeum Új világ született 1914-1922 című kiállítása, amihez a Várkapitányság munkatársai egyedülálló tárlatvezetést fejlesztettek ki, ami az emberek és az állatok első világháborúban kialakított viszonyát tárja a látogatók elé. A december 5-ei, vasárnap délutáni rendhagyó tárlatvezetésen az érdeklődőket Kiss Henrietta vezető tárlatvezető, Púza András volt katona, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred egykori kutyavezető tűzszerész altisztje, valamint Spirit, a másfél éves belga juhászkutya kalauzolta körbe.

Galambok, kanárik, kutyák és a kabalaállatok

A kiállítótermekben Henrietta arról beszélt, hogy milyen a szerepük az állatoknak a Nagy Háborúban. Az elhangzottakat András egy-egy jelenkori ismerettel egészítette ki. Így megtudtuk, hogy régen az állatokra gázálarcot tettek, manapság ezt már nem használják, de például napszemüveget, repeszálló mellényt tehetnek a kutyákra, ha bevetésre mennek.

Elhangzott az is, hogy az első világháborúba a kutyáknak, az őrző-védő feladaton és sebesültszállításon túl, „terápiás” szerep is jutott. A németek 30 ezer, míg a belgák és a britek 20-20 ezer kutyát vetettek be a háborúban.

A postagalamboknak is nagy szerepük volt ebben az időszakban, azonban alkalmazásunk már ekkor sem volt újkeletű, hiszen már az ókorban is bevetették őket. Tudni kell róluk, hogy 95 százalékos pontossággal juttatták célba az üzeneteket, sőt az első világháborúban „drónként” is használták őket, hiszen a mellkasukra mini fényképezőgépet szereltek, így felderítőként is szolgáltak.

A kanárimadarakat a katonák a lövészárkokba vitték magukkal, mert az énekesmadár, ha megérzi a mérges gázt, abbahagyja a csivitelést. Sok elnémult kismadár áldozta így fel az életét és mentette meg a katonákat. A harcolóknak a lövészárkokban patkányokkal is meg kellett küzdeniük, amelyeket kutyákkal és macskákkal próbáltak távol tartani. A tetvekkel és a bolhákkal azonban nem tudtak mit kezdeni a katonák. Előbbiek a lövészárok láz nevű fertőző betegséget terjesztették.

Néhány eredeti fényképen kabalaállatok is feltűnnek. A tárlatvezetésen megtudtuk, hogy az ausztrál katonák kengurukat vittek magukkal az egyiptomi hadszíntérre, de – egy korabeli fotó tanúsága szerint – utazott a katonákkal egy tacskó és egy ormányos medve is. A tizenhat millió állatból közel százezer kapott katonai kitüntetést a világégés során.

A tárlatvezetés utolsó állomása egy katonatemetőbe vezetett, ahol Kiss Henrietta beszámolt a veszteségekről is. Az első világháborúban tízmillió ember – köztük 661 ezer magyar katona - halt meg, húszmillióan sebesülten tértek haza. Ugyanakkor – legalábbis a becslések szerint - még legalább további húszmillió ember vesztette életét a háború utolsó évében, és azt követően még további éveken keresztül tomboló spanyolnáthába.

A tárlatvezetés után Púza András saját, személyes élményein keresztül mutatta be az afganisztáni misszióban töltött napjait. Betekintést nyerhettünk, hogy milyen egy kutya szimatára támaszkodva robbanószert keresni a 40-45 Celsius-fokban.

Kutyaszőrbe kapaszkodva tanult meg járni

A rendezvény végén Púza Andrással és Spirittel beszélgettünk, aki végig lelkesen kereste kezünket, „kierőszakolva” egy kis simogatást. „Kis túlzással kutyaszőrbe kapaszkodva tanultam meg járni” – mondta András, utalva arra, hogy már kiskora óta kutyák veszik körül. Nagypapája az első világháborúban utászként szolgált. „Édesanyám sosem említette nagypapám katonai múltját. Tizenévesen találtam egy régi fényképet róla, ekkor kérdeztem meg anyukámat, hogy mit is csinált a nagypapám pontosan. Azt mondta anyukám, hogy sosem beszélt a nagypapám a háborúról… Egy szót sem… ez talán mindennél többet elmond” – mondta.

András - mielőtt a Magyar Honvédség kötelékébe került -, a Pannon Kutyás Kutató-Mentő Csapatban szerzett tapasztalatokat. 2012-ben hét hónapot töltött Afganisztánban hadműveleti területen NATO misszióban, a tartományt felügyelő tűzszerész csoport tagjaként. Ide hűséges négylábú társa, Ronin, a belga juhászkutya kísérte el. És hogy melyik az a tulajdonság, ami a legfontosabb egy tűzszerész kutya és gazdája között egy éles helyzetben? „A kettőnk közti harmónia. Mikor van az a pillanat, amikor feltétel nélkül hiszek neki, és mikor van az a pillanat, amikor felülbírálom a kutya jelzését” – világított rá András.