Új könyv a Ludovikáról

Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka könyvajánló köszöntőjében emlékeztet rá, hogy a magyarok számára a katona mindig az erőt, a biztonságot, a hazát jelentette, az összetartozás és a közös célok megtestesítője volt. A magyar családokban ma is élő, minden rombolás ellenére kiirthatatlanul megmaradt örökség, hogy a haza szolgálata nemes és fenséges feladat, különleges tisztesség. Amióta csak
létezik magyar írásbeliség, versek és népdalok sokasága szól erről a hivatásról, amely ma egyre közelebb kerülhet régi dicsőségéhez, társadalomformáló szerepéhez.

„Miként az öreg fából új hajtás sarjad, úgy éledtek újra a ludovikás hagyományok több mint fél évszázad
után" – utal a köztársasági elnök a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj megalakítására és a ludovikás tradíciók felelevenítésére, s köszönetet mond a Ludovikán végzett, majd 1945 után megbélyegzett tisztek helytállásáért és kitartásáért, amellyel a ludovikás szellemet és lelkületet megőrizték, s amely ma a honvédelem megújításának a forrásává válhat.

„Hogy a honvéd tisztjelöltek tanárai a képzést ne puszta oktatásnak tekintsék, hanem katonamúltunk és nemzetünk értékeire alapozva olyan nevelést nyújtsanak, amelyből a hivatásos katonai szolgálatra szívvel-lélekkel vállalkozó katonanemzedék sarjad" – írja Schmitt Pál.

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke ajánlójában kitér arra, hogy a Magyar Honvédséget a korszak új haderő-szervezési és alkalmazási elveinek megfelelő, korszerű fegyveres erővé kívánják alakítani. „Ehhez a tisztképzést az eddigieknél
jóval tudatosabban kell katonai képességeink szolgálatába állítani, és ezt nem tehetjük másként, mint legszebb és legsikeresebb hagyományaink alkotó, megújító továbbéltetésével. Az egykori Ludovika Akadémia tisztjei életük megpróbáltatásán át bátorságból, hitből, emberi tartásból formáltak élő emlékművet a tiszti hivatás eszményének. Példájukkal ma is erőt és biztatást adnak. A Ludovika Akadémia hagyománya és szellemisége tovább él huszonegyedik századi modern korunkban."

A két szerző, Siposné Kecskeméthy Klára ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatási rektorhelyettese és B. Kalavszky Györgyi, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fotóarchívumának vezetője mély, személyes elkötelezettséggel látott hozzá a könyv megírásához, elkészítéséhez.

Siposné Kecskeméthy Klára a könyv előszavában így ír erről: „Célom az volt, hogy idős bajtársaink – érezve a társadalmi megbecsülést – a sors megkésett igazságszolgáltatásának tekintsék ezt a könyvet. Úgy vélem, a hősi halottak és a már eltávozottak leszármazottainak, a még köztünk élő bajtársaik és családjuk számára, de mindenkinek, aki érdeklődik a kor történelme, a reménytelen helyzetekben hazájukat hősiesen védő katonáink igaz története iránt, ez a könyv fontos ismereteket nyújthat."

B. Kalavszky Györgyi történész ludovikás katonatiszt gyermeke. Ő 1992-ben már kiadta Ludovika-album című, puha fedelű emlékkönyvét, édesapjának és az egykori ludovikásoknak ajánlva. Könyve írása közben jött rá, hogy bizonyos gyerekkori emlékek, például az „Ébresztő, föl!" vezényszó, majd utána a reggeli torna, illetve az, hogy tanuláskor mindig az aznapi anyagot kellett megtanulni (nem a következő nap óráira készültek) a ludovikás reggeli csuklógyakorlatokra meg a ludovikás ismétlő órákra vezethető vissza, vagyis hogy a Ludovikának köszönheti „vicces gyermekkorát". Még ugyanabban az évben nagy, komplex kiállítást rendezett az emigrációból hazatért Ludovika Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum közös anyagából a Budapestre szervezett ludovikás világtalálkozóra.

A könyv első része az alapításától 1945-ig öleli fel az egykori Ludovika történetét; bemutatja múltját, képzési rendszerét, kulturális és sportéletét, történelmi eseményeit. A második rész a ludovikás hagyományok 1990 utáni felelevenítéséről, ápolásáról szól egészen napjainkig.

(A Ludovika című könyv elérhető a Zrínyi Média Digitális Könyvtárában
http://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/cikk/27687/a-ludovika,
és megvásárolható – ára 5.000.- Ft – a [email protected] keresztül)