„Valamennyi tisztjelölt magáénak érzi a feladatot”

Február 1-jén immáron egy éve annak, hogy hivatalosan is megalakult az MH Ludovika Zászlóalj. Hogyan értékelné az elmúlt tizenkét hónapban elvégzett munkát, milyen sarokpontokat emelne ki?

Amint azt említette, a legfrissebb fejlemény a zászlóalj életében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrejötte volt. Milyen gyakorlati teendőket kívánt meg önöktől az átalakulás?

Koordinációt és együttműködést. Előbbinek folyamatosnak kell lennie, utóbbi pedig önmagáért beszél. Ami a tanulmányokat, a képzést illeti, a honvédtiszt-jelölteknek ebből az átmenetből semmit sem szabad érezniük: a kollégáknak, munkatársaknak óriási szerepük van abban, hogy a Ludovika Zászlóaljat zökkenőmentesen „vigyék át" a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. A tanárok, oktatók ugyanazok, a feladat, a tanulmányok, a kimeneti követelmények azonosak, e téren nincs változás. Néhány gyakorlati ponton azonban akadnak új feladataink, hiszen például a rektorátus betelepült az objektum területére, és intézni kell a beléptetést, a parkolást. Előtte pedig mindenkivel meg kellett értetni, hogy itt katonai élet, katonai szabályok szerinti napirend van érvényben.

A vélemények minden bizonnyal eltérőek, de a hozzám érkezett visszajelzések többsége pozitív. Aki úgy dönt, hogy a katonatiszti pályát választja, annak el kell fogadnia a rendet, a fegyelmet, az irányítást – ez másképp nem is működik. Ha valakinek mindez túl nagy kihívást jelent, bárhol, bármikor megtalálhatja a számítását, hiszen a felvételi követelmények hihetetlenül magasak, óriási a túljelentkezés. Aki ide bejut, az bármely civil egyetemen is elboldogul. A katonaélet azonban megköveteli, hogy a hallgatók lemondjanak bizonyos, a civil életben természetes dolgokról. Ilyen például mindjárt a napirend, amely szerint reggel 5.30-kor ébresztő van, este tízkor pedig takarodó.

Jelentkeztek esetleg problémák a szigor miatt?

Nem. Valamennyi tisztjelölt magáénak érzi a feladatot, és alkalmazkodni is tudnak a kötelezettségeikhez, a kihívásokhoz.

A zászlóalj aktívan ápolja a kapcsolatot a még életben lévő régi ludovikásokkal. Mit tudtak ők hozzátenni az elmúlt egy évhez?

Miként teljesítenek a tisztjelöltek a gyakorlati kiképzési foglalkozásokon?

Kiválóan. Általános tapasztalat, hogy isszák az idősebb tisztek, tiszthelyettes kollégák szavait, illetve felhasználják a már elsajátított szaktudást.

Érezni-e rajtuk a megerősödött bajtársiasságot, mióta hivatalosan is a honvédség kötelékébe kerültek?

Mindenképpen. Az egyenruha, az egységes szellem eleve közösségformáló erő. Külön kiemelném a díszegyenruhát, amit nagyon szeretnek a tisztjelöltek, és minél több helyen kívánnak benne megjelenni. A ruha is jelzi, hogy együvé tartoznak, és büszkék is rá, hogy tisztjelöltek.

Önnek személy szerint is igen alapos missziós tapasztalatai vannak. Mennyiben tudta hasznosítani parancsnokként ezeket a fiatalok nevelése, „terelgetése" terén?

Mik a zászlóalj előtt álló legfontosabb 2012-es feladatok?

A mindennapos tevékenység mellett mindenképpen a tavalyihoz hasonló színvonalú Ludovika Fesztivált szeretnénk rendezni, együttműködve a VIII. kerület polgármesterével, illetve az MH Támogató Dandárral. Ezen az eseményen természetesen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is jelen lesz. És persze idén is lesz tisztavatás, szeptembertől pedig érkeznek az újabb elsőévesek. Mi a magunk részéről továbbra is követjük azt az utat, amit a Honvéd Vezérkar, a Magyar Honvédség vezetése kijelöl számunkra.

Ha ma el kellene helyezni a Ludovikát a honvédségen belül, mit gondol, milyen pozíciót tölt be a zászlóalj egy év után?

Nagyon szeretném, hogy fontos helyet töltsön be. A kezünkben, illetve az elöljáró kezében ott van a jövő formálása, alakítása. Ha sikerül átadnunk a tiszthez méltó viselkedés hagyományait, valamint a szükséges tudást és tapasztalatot, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel együttműködve innen kerülnek ki a jövő tisztjei. E feladatok minél magasabb szintű végrehajtása pedig a Magyar Honvédség érdeke.

Fotó: Dévényi Veronika és archív