Védd magad! - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2021. november 15. 19:17A gázálarcok tökéletesítésének ütemétől az első világháború idején és az azt követő időszakban is messze elmaradt a test egyéb részeit védő felszerelések fejlődése, habár folytak kísérletek olyan ruházat kialakítására, amely a bőrön át felszívódó harcanyagok ellen óvta volna a katonákat. Az áttörésre e téren egészen az 1960-as évekig kellett várni.
Kezdetben egyetlen megoldásként a teljes testfelületet eltakaró, impregnált védőlepleket alkalmazta a legtöbb hadsereg, ám ez erőteljesen korlátozta mozgásában a katonát, emellett a védőképesség mértéke is esetleges volt. A másik irány, a hadiruházat impregnálása szintén csak részeredményeket hozott. A gumi alapanyagból készült úgynevezett „nehéz” gázvédő öltözetek pedig méretüknél és súlyuknál fogva nem bizonyultak alkalmasnak a tömeges használathoz, ilyeneket csak a különleges gázcsapatok részére lehetett biztosítani.
„Gumiemberré” változni
Elmozdulás az 1960-as években történt, amikor a modern anyagok megjelenése lehetővé tette a teljes testfelületet fedő vegyivédelmi ruházat tömeges gyártását. A Magyar Néphadsereg első ilyen védőkészletét 1967M jelöléssel rendszeresítették. A három méretben előállított „vévéköpeny” (ez lett az elnevezése a katonaszlengben) közepes töménységű harcanyag esetén – a külső hőmérséklettől függően – 1–4 órán keresztül nyújtott védelmet a sugárszennyeződés, a légnemű vagy cseppfolyós harcanyagok, továbbá a biológiai fegyverek ellen. Bizonyos mértékben csökkentette az atomrobbanás fény- és hősugárzásának hatását is. Optikai és infrafelderítés ellen ugyancsak rejtést biztosított – különösképpen az első, tereptarka változat –, ezért elvileg álcázó öltözetként is igénybe vehették volna, ám a valóságban a nagyon kényelmetlen és meleg felszerelést nehezen lehetett hadiruházatként használni.
További részletek a Magyar Honvéd magazin november 12-én megjelent számában!
