Védelem földön, égen, világűrben

Egy roppant nehezen megfogható területről szólt a közel másfél órás szakmai beszélgetés. Pedig mint elhangzott, ha a hazai távközlési infrastruktúrát sikeres támadás éri, az jelenleg már 23 millió előfizetőt érint, nem számolva az internetes kommunikációs képességgel felvértezett eszközöket, berendezéseket (Internet of Things, IoT) és az olyan szigetszerűen működő rendszereket, mind amilyen például az EDR (Egységes Digitális Rádiótávközlő Rendszer). Ez gyakorlatilag megbénítaná a hétköznapjainkat: ma már nincsen olyan társadalmi, gazdasági vagy politikai folyamat, amely nem az interneten keresztül zajlik. Ez természetesen függőséget is jelent, melyre eddig kisebb figyelem irányult, de az Ukrajnában zajló háború és az ottani események, így az ukrán távközlési rendszerek elleni fizikai támadások ráébresztettek mindenkit: az eddig tapasztalt és ismert kibertámadások mellett már bizony számítani lehet – és kell is – fizikai rombolással járó eseményekre is.

A mindennapi életünket átfonja az informatika, s ennek megfelelően az informatikai biztonság kérdése is. A kibervédelem ma már nem elválasztható a nemzetbiztonság kérdésétől is. Mint a fenti példa is mutatta, szükség van a telekommunikációs hálózatok teljes körű és komplex védelmére, mert a már említett függőségünket pro és kontra használják ki a különböző aktorok, legyen szó „egyszerű” hackerekről vagy éppen állami támogatású internetes hadjáratokról.

Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan lehet azonosítani, majd megfelelő jogi válaszlépésekkel megbüntetni a támadókat? Mint a beszélgetésen elhangzott, ez szinte lehetetlen feladat. A szakértők figyelmeztettek: sok esetben igen pontosan sejteni, vagy tudni lehet, ki a megbízó és az elkövető. Azonban a „tudjuk” kevés, hiszen egy a „bíróság előtt bizonyítani is lehet” állapotot kellene elérni egy eljárás megindításához – és még ekkor is erősen kétséges, hogy milyen jogorvoslati fórumon, bíróságon, milyen jogszabályok alapján kívánnak eljárást indítani, illetve például hogyan lehet elérni a kiadatását mondjuk például egy Thaiföldön dolgozó kiberbűnözőnek. S még ennél is nehezebben bizonyítható be az állami megrendelés, egy adott kormány érintettsége.

A távközlési rendszerek főbb elemei eltérő módon sérülékenyek: a nehezen elérhető műholdak, valamint a fizikailag és informatikailag is jól védett földi állomások helyett érdemes a földi terminálokat, modemeket célba venni.

Az ukrán háborúban kiemelten fontos és alaposan „reklámozott” szerepet kap az Elon Musk nevével fémjelzett StarLink műholdas kommunikációs rendszer. Ennek elérhetősége kritikus fontosságú a sikeres ukrán műveletek szempontjából, de éppen emiatt folyamatosan támadás alatt is áll. Itt azonban meg kell említeni a műveleti biztonság kérdését is: a StarLink az üzemeltető által korlátozott területen érhető el, melyet nagyon pontosan be lehet állítani.

A Magyar Honvédség is komoly figyelemmel kíséri mind a kibervédelem kérdését, mind az ukrajnai harcok tapasztalatait. Mint elhangzott, az információtechnológia és a telekommunikáció digitalizációja magyar szempontból is óriási lehetőség, de nagyon nagy veszélyeket is hordoz magában. Egyértelműnek nevezhető a fizikai és a kiberhadviselés összefüggése, így mindkét területen szükség van a saját védelmi képességek erősítésére – ennek eleme a már korábban megkezdődött és mára már számos területen jelentős képességfejlődést elérő Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program. Emellett azonban szükség van a függőség megszüntetésére, így a magyar irányítás alatt álló vezetéstámogatási, kommunikációs és felderítési űrképességek kialakítására. Mint elhangzott, ezen a programon is évek óta dolgoznak a szakemberek.