A tábori lelkészi szolgálatra szükség van a Magyar Honvédségben

A vezérkarfőnök a Visegrádi Csoport országainak tábori lelkészi szolgálatai számára rendezett kétnapos konferencia második napján a Honvéd Kulturális Központ – Stefánia Palotában elmondta: a tábori lelkészi szolgálat újraindítása nagy feladat volt, sok nehézségekkel kellett megküzdeniük az abban szerepet vállalóknak, de az elmúlt huszonnégy év alátámasztotta: szükség van a szervezetre. „A szolgálat munkatársai mindent megtesznek annak érdekében, hogy a katonák érezzék a törődést, a figyelést, a lelki gondoskodást vagy lelki gondozást, ezért szeretnék itt a Magyar Honvédség vezetése nevében is köszönetet mondani" – fogalmazott. Dr. Benkő Tibor vezérezredes szavai szerint a lelkészek feladata, hogy megkeressék a katonákat, hogy közöttük éljenek, s így megtapasztalják a honvédek gondjait. „Csodálatos hivatás, amit választottak, de csak úgy lehet neki megfelelni, ha teljes szívvel, lelkiismeretesen és példamutatóan tudják végezni" – mondta. 

Dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) parancsnoka előadásában az idén éppen 170 éves Magyar Honvédség történetét mutatta be. Felidézte, hogy a mai hadsereg hagyományaiban, sőt bizonyos külsőségekben is az 1848-49-es szabadságharc idején megalakult forradalmi honvédséghez nyúl vissza. Lapunknak azt mondta: a magyar történelem sajátossága, hogy a hadsereget – ahogy az országot is – többször kellett újjászervezni, újraalkotni. A szabadságharc, majd a kiegyezés, aztán az első és a második világháború, valamint a szocializmus, illetve a demokratikus berendezkedés újabb és újabb hadsereg kialakítását igényelték. „Tehát ez a 170 év nekünk egyfajta kontinuitást jelent, ugyanakkor ha valaki ismeri a 170 év politikatörténetét és Magyarország államiságának történetét, az látja, hogy a hadsereg mindig más és más alapokon épült újjá" – mutatott rá a parancsnok. Hozzáfűzte: ha a mai magyar katonának vannak ismeretei a 170 évvel ezelőtt élt bajtársairól, akkor be kell látnia, hogy sok közük van egymáshoz. Az általa vezetett intézmény egyik célja, hogy ezeket az ismeretek átadja az érdeklődőknek. 

Dr. Ravasz István alezredes, a HM HIM kiemelt főtisztje a tábori lelkészi szolgálat történetét bemutatva elmondta: az első szabályzókat 1899-ben, majd 1912-ben adták ki a szervezet tagjainak számára. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében a legtöbben a katolikus papok szolgáltak, de voltak mellettük protestánsok (még unitárius is), ortodoxok, izraeliták, sőt imámok is. Utóbbiak a bosnyák katonák miatt voltak jelen a szolgálatban. A források ugyan nem teljesen pontosak, de a szolgálat teljes létszáma – az első világháborúban – valahol 3000 és 3500 között lehetett, ebből 2354 katolikus pap volt. A felvételi követelmények rendkívül szigorúak voltak, például minimum három nyelven kellett beszélniük, amelyek közül a magyar és a német rögzítve volt, a harmadik pedig a birodalom területén élő kisebbségek valamelyikének anyanyelve kellett legyen. Ha sikerült a felvételi, a próbaidőszakkal együtt legalább 13 évet kellett szolgálniuk, s tisztnek számítottak a hadseregben, bár nem egy parancsnoknak, hanem saját egyházi elöljáróiknak feleltek.

A konferencián részt vettek a Magyar Honvédség Tábori Lelkészi Szolgálatának vezető képviselői is.