Dr. Ravasz István alezredes, a HM HIM kiemelt főtisztje a tábori lelkészi szolgálat történetét bemutatva elmondta: az első szabályzókat 1899-ben, majd 1912-ben adták ki a szervezet tagjainak számára. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében a legtöbben a katolikus papok szolgáltak, de voltak mellettük protestánsok (még unitárius is), ortodoxok, izraeliták, sőt imámok is. Utóbbiak a bosnyák katonák miatt voltak jelen a szolgálatban. A források ugyan nem teljesen pontosak, de a szolgálat teljes létszáma – az első világháborúban – valahol 3000 és 3500 között lehetett, ebből 2354 katolikus pap volt. A felvételi követelmények rendkívül szigorúak voltak, például minimum három nyelven kellett beszélniük, amelyek közül a magyar és a német rögzítve volt, a harmadik pedig a birodalom területén élő kisebbségek valamelyikének anyanyelve kellett legyen. Ha sikerült a felvételi, a próbaidőszakkal együtt legalább 13 évet kellett szolgálniuk, s tisztnek számítottak a hadseregben, bár nem egy parancsnoknak, hanem saját egyházi elöljáróiknak feleltek.
A konferencián részt vettek a Magyar Honvédség Tábori Lelkészi Szolgálatának vezető képviselői is.