Hetven évvel később sem merültek feledésbe

Szöveg: Snoj Péter | 2013. január 25. 21:29

Tizenharmadik alkalommal csattogtak bilgeri csizmák és kapca köré kanyarított bakacipők aszfaltozott és úttalan utakon. Az egyszerre lépés célja a történelem bemutatása és átélése volt. A Komárom-Esztergom megyei Bajna és Héreg települések között értük utol a XIII. Doni Hősök Emléktúra résztvevőit.

Galéria

1599100764

1599100765

1599100766

1599100767

1599100768

1599100769

Január 25., péntek. A hétfő óta tartó túrán ekkorra már népes és színes tábor verődött össze, hogy közösen emlékezzenek meg a Don-kanyarnál és az áttörést követő visszavonulásnál elvesztett nagyapákra, nagybácsikra, rokonokra, ismerősökre. Azokra, akik már csak megsárgult fotográfiákon és a hozzátartozó utódok emlékében élnek tovább.

A második világháborús egyenruhákat magukra öltő magyar katonai hagyományőrzők társaságában találunk szlovákiai hagyományőrzőket is, saját nemzetük akkori mentéjében menetelnek az emlékek rögös útján. De rögtön utánuk csattogtak a német tartalékos katonák bakancsai, akik ugyan modern gyakorlóruházatban, de a többiekhez hasonló lelkülettel vágtak neki az egyhetes emléktúrának.

Ahogy a korábbi években is, idén is Hende Csaba honvédelmi miniszter az emléktúra fővédnöke, aki a budai Várban tartott doni megemlékezésen adta át a menetparancsot Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagynak, a Magyar Tartalékosok Szövetsége Katonai Hagyományőrző tagozatának vezetőjének, a Doni Hősök Emléktúra kitalálójának és vezetőjének.

„A hetvenedik évforduló tiszteletére nem kettő, hanem öt és fél menetnapot teljesítünk. Tizennyolc települést érint, ebből tíz helyen tartunk nagyszabású megemlékezéseket" – mondja el a honvedelem.hu kérdésére válaszolva a hagyományőrző főhadnagy. Az idei évben felsorakozott 85 fős sereg Csákvárról indult január 21-én és 27-én, vasárnap Tatára érkezik meg.

„Mindenhol könnyekig megható a fogadtatás. Nagyszerű érzés, amikor tömegek, velünk együtt emlékező emberek fogadnak minket. Szem szárazon nem marad az ilyen megemlékezéseken" – árulja el Jásdi Balázs.

Ferenc György főtörzsőrmester a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandártól érkezett és a KatonaSuli-programban résztvevő, vállalkozó szellemű diákokat kíséri, vezeti a túra során. Ahogy mondja: „Nagyon fontos a hagyományőrzés, nagyon fontos a hazafiságra nevelés, a nemzet szeretetre nevelés, illetve valamilyen szinten fizikai állóképességet is le tudunk mérni a túra teljesítésével."

Sokan kérdezik, vajon mi a katonai hagyományőrzők mozgatórugója. A válasz egyszerű: a tisztelgés és megemlékezés kettőse. Hogy elődeink utódai valamit letegyenek az asztalra, amellyel tiszteleghetnek azok előtt, akiknek nem adatott meg, hogy egy háború nélküli életet élhessenek. Akiket a SAS behívó szakított el először a családtól, majd pedig újra és végérvényesen is a harcok, vagy az embertelen körülmények. Az ő emlékük és az irántuk érzett alázat ad elegendő erőt a katonai hagyományőrzőknek, hogy szabadidejüket és féltve gyűjtögetett pénzüket is rááldozzák erre az életstílusra.

Mert több ez, mint hobbi. Ez a szabadidős hivatásuk…