Japán nap a Várban

Dr. Kovács Vilmos ezredesnek, az intézmény parancsnokának köszöntője után a honvédelmi miniszter lépett a mikrofonhoz. „Ahány ház, annyi szokás" – kezdte beszédét Hende Csaba a mindenhol, így Japánban is jól ismert mondással, utalva ezzel arra, hogy a különbözőségek megismerése igen fontos napjainkban.

A honvédelmi miniszter szólt a hazánkban működő japán nagyvállalatok kiemelkedő teljesítményéről, s annak Magyarország gazdasági életére gyakorolt kedvező hatásáról.
Majd így folytatta: „A mai nap jó alkalom arra, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz, hiszen egy olyan országról van szó, amely ugyanúgy megbecsüli Kodály és Bartók örökségét, mint amilyen nagyra tartjuk mi. Idehaza pedig egyre több magyar fiatal sajátítja el a különféle japán harcművészeteket, s eközben edzik testüket, élesítik elméjüket és elsajátítanak egy mindnyájunk számára hasznos gondolkodásmódot."

Befejezésül a japán nap lényegére utalva a miniszter azt mondta: „A mai nap tehát találkozás a történelemmel, közös múltunkkal, a japán kultúrával, művészettel, amely sok szépséget kínál valamennyiünknek. Ismerjünk meg minél többet egymás életéből, szokásaiból, s térjünk haza tudásban, gondolkodásban gazdagabban."

„Nagyon sok Japánt bemutató rendezvényre, eseményre kaptam és kapok meghívást, és még több olyan magyar fiatallal találkozhatok, akik japán eredetű sportot űznek, japán művészeti ágakkal foglalkoznak vagy éppen japán eredetű hangszereken játszanak."
A nagykövet reményét fejezte ki, hogy ez a nap is hozzájárul ahhoz, hogy a magyarok még többet tudjanak meg Japánról, és jobban megismerve egymást még közelebb kerüljünk egymáshoz.

A Taiko Hungary Japándob Egyesület hamarosan ízelítőt adott abból, hogy mire képesek e különös hangszerek avatott kezelői. Húszperces műsorukat követően a Hyoho Niten Ichi Ryu (Két Kard Egy Egység) iskola mutatta be a japán harcművészet e sajátos ágát. Több száz hallgató és néző vastapssal köszönte meg a Márványteremben megrendezett programokat.

Az emeleten a gyermekek körében volt igen népszerű az origami, de akadtak, akik avatottaktól lesték el és gyakorolták a japán írás titkait. Egy emelettel feljebb pedig egy 1919-ben készült fotón − nem a japán naphoz tartozva, de mintegy utalva közös történelmünk változatosságára – japán, orosz és kínai tisztek pózoltak osztrák–magyar hadifoglyok társaságában egy távol-keleti vasútállomáson.

Déltől tudományos előadások – az autógyártástól a harcművészetekig terjedő témákban – színesítették a programot, majd délután ismét a dobosok és a kenjatsu iskola harcművészei tartottak bemutatót a több száz főnyi érdeklődőnek.

A szombati rendezvény célját − hogy az ide látogatók jobban megismerkedjenek a japán harcművészet és kultúra általunk kevésbé ismert ágaival és fejezeteivel is − minden bizonnyal elérte. A különböző bemutatók, foglalkozások és előadások a szigetország történelmének, hagyományainak és művészetének legfontosabb elemeit mutatták meg sikerrel az érdeklődőknek.

Közülük sokan azt is elmondták, hogy már nagyon várják a következő nemzeti napot: kíváncsiak arra, hogy mivel lepi meg őket a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum.