Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Két élet a katonai erények szellemében

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2011. szeptember 13. 18:48

A ludovikások a világon bárhol és bármikor megállták a helyüket a kiváló képzésnek köszönhetően, és ezek az értékek a mai tisztek nevelését is áthatják – hangzott el azon az ünnepségen, amelyen két régi ludovikás tisztet köszöntöttek születésnapjuk alkalmából a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, szeptember 13-án délután.

Két régi ludovikás tisztet köszöntöttek kedden délután a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE): Damó Elemér 93., Hodobay Andor 92. születésnapját ünnepli ezen a héten.

Molnár Zsolt alezredes, az idén februárban megalakult MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka köszöntőjében úgy fogalmazott: nagyon fontos, hogy az utókor, és így a honvédtiszt-jelöltek elé példaként állíthassunk olyan embereket, mint a két volt ludovikás tiszt. „Múlt nélkül nincs jelen: támaszkodni kell a múltra, a hagyomány, a ludovikás szellemiség kötelez minket, tovább kell vinnünk azt", mondta az alezredes, aki egyszersmind köszönetet mondott az elöljáróknak, amiért az idei év elején létrejöhetett a Ludovika Zászlóalj. „Gyakran elhangzik a katonai szocializáció kifejezés, ami jó, de nem egészen pontos, hiszen a szocializáció ebben az esetben leginkább kiképzést, felkészítést jelent. Tartást kell adnunk a katonáknak, hogy az itt végzők majd saját maguk is példát mutassanak a beosztottaiknak", emelte ki Molnár Zsolt, hangsúlyozva: e tartás kialakításához nélkülözhetetlen, hogy a leendő tisztek olyan katonákat állíthassanak maguk elé, mint Damó Elemér és Hodobay Andor.

Siposné dr. Kecskeméthy Klára ezredes, egyetemi tanár hangsúlyozta: mindig akkor kell kifejezni szeretetünket és tiszteletünket mások iránt, amikor erre lehetőség kínálkozik. Követendő mintaként állította a megjelent honvédtiszt-jelöltek elé Damó Elemér és Hodobay Andor életútját, mint a fegyelmezettség, a kiemelkedő szakmai tudás, a tartás, az általános felkészültség és a tisztesség tökéletes példáját. „A két ünnepelt 75 évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait, és sok évfolyamtársuk áldozta fel életét a második világháborúban. Amikor pedig hazatértek, nem hősként köszöntötték őket, hanem sokan közülük másodrendű állampolgárokként élték az életüket, hiszen a vesztes háború következményei egyetlen pályát sem sújtottak úgy, mint a tiszti pályát", idézte fel a diktatúra éveit. Kiemelte ugyanakkor, hogy a még élő régi ludovikások a mai napig összetartanak a világ minden táján. Mint fogalmazott, a két ünnepelt emberi, szakmai és erkölcsi értelemben véve egyaránt követendő példa a mostani hallgatók számára, hiszen becsületből, hűségből, kötelességtudatból egyaránt jelesre vizsgáztak.

Damó Elemér meghatottan köszönte meg az átadott emléklapot és könyvcsomagot. „Nagy örömmel tölt el, hogy néhányukon ugyanolyan öltözetet látok, mint amilyen annak idején a mi társasági egyenruhánk is volt", tette hozzá. Mint fogalmazott, gyakran megkérdezik tőle, mit üzen a mai fiataloknak, ő pedig nem tud mást mondani erre, mint azt a jelmondatot, amit annak idején tiszti esküje megtételekor, a kardrántás közben kiáltott tiszttársaival: „A hazáért, mindhalálig! – ebben tulajdonképpen minden benne van összesűrítve, hiszen vállaltuk vele, hogy életünket a katonai erények szellemében éljük le", fogalmazott, ezen erények között felsorolva a zászló iránti hűséget, a kötelességtudatot, a fegyelmet, a bátorságot és a bajtársiasságot. „A valóságban persze ezek mind egymásba kapcsolódnak", mondta. Damó Elemér hangsúlyozta: a ludovikások a világon bárhol és bármikor megállták a helyüket a kiváló képzésnek köszönhetően, és ezek az értékek a mai tisztek nevelését is áthatják. Hodobay Andor – aki jelenleg is aktívan dolgozik egy kábelhálózatok tervezésével foglalkozó cégnél – szintén köszönetet mondott az ünnepség szervezőinek, majd a két ludovikás tiszt kötetlen beszélgetés formájában ismerkedett meg a jelenlévő honvédtiszt-jelöltekkel.

Fotók: Galovtsik Gábor