Egy hosszú nap hazafelé

Az első csoport check-inje hajnali 4 óra 10 percre esett, de érthető okokból senki sem panaszkodott.

A német C-160D Transall háromszor fordult, így kora délutánra már az Afganisztánnal határos város repülőterén működő német táborban volt mindenki, és – mint utólag kiderült – minden csomag is. Itt a csomagok átvilágítás után a célállomásnak megfelelő konténerekbe kerültek, hiszen az A310 Pápa után még Kölnbe is elrepült. Hasonlóan a PX-ládákat is országok szerint csoportosítva rakodták fel a karrierjét a keletnémet Interflug légitársaságnál megkezdő, majd 1991-ben, a német újraegyesítést követően megszűnt társaságtól a Luftwafféhoz átigazolt, csapatszállításra használt repülőgép csomagterébe.

Rövid ebédszünet után következhetett a katonák ellenőrzése és a buszos kiszállítás a repülésre előkészített géphez.

A hazavezető légi út során a távolság csökkenésével a hangulat egyre nőtt: a pápai leszállást vastaps fogadta. A magyar katonák érthető örömmel búcsúztak el a gép fedélzetén maradó német bajtársaktól, majd a rájuk várakozó buszokra átszállva az MH Pápa Bázisrepülőtér kijelölt helyére utaztak. Itt a szükséges hatósági beléptetést követően már csupán a csomagok beérkezését kellett kivárni.

A teherautók platójáról sosem látott gyorsasággal kapkodták le a ládákat, zsákokat, hátizsákokat, majd mindenki a számára kijelölt járművel folytatta a hazavezető utat. Ez a szolnoki hajózók és műszakiak esetében a 3307-es lajstromjelű finn Mi-8-as helikopter volt, ahova a pápaiak előzékenységének és segítségének köszönhetően pillanatok alatt kiértek a katonák és csomagjaik. Ekkor már régen a csapatra esteledett, így a hazaérkezők felülről már az éjjeli Magyarország fényeit láthatták viszont.

A finoman földet érő gép a szolnoki pálya végéről az állóhelyére gurult, majd a reflektorok fényében Oláh Gábor alezredes az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis fogadásukra megjelent parancsnokának jelentette: a feladatot végrehajtották. Lamos Imre dandártábornok egyetlen mondatban köszönte ezt meg, majd a várakozó hozzátartozóknak „adta át" a nyolc fáradt vándort. „Oszolj!", majd a könnyek, az ölelések, a csókok és persze a kisgyerekek öröme vette át a főszerepet a szolnoki reptér éjszakájában.

Fotó: Dévényi Veronika