Kiharcolt biztonság

A kettőből az egyik afganisztáni
(nem az Amerikai Egyesült Államok,
hanem Németország vezette)
régió életének normalizálása, biztonságának
megteremtése éveken keresztül
jelentett hatalmas kihívást az
ISAF számára, tudjuk meg Korom Ferenc
dandártábornoktól, a Honvéd Vezérkar
hadműveleti csoportfőnökétől,
aki szeptember elejéig, fél éven keresztül
az RC North törzsfőnöke volt. Ezt a
beosztást szövetségesi megállapodás
alapján, rotációs rendszerben a svéd, a
norvég és a magyar hadsereg látja el.
Korom tábornok előtt Szabó László dandártábornok,
a Honvéd Vezérkar kiképzési
csoportfőnöke volt az RC North
törzsfőnöke.

(Korom Ferenc egyébként igazi afganisztáni
veteránnak számít, hiszen 2009-ben az MH Tartományi Újjáépítési Csoport parancsnoka volt, s itthoni beosztásaiból
fakadóan még öt másik alkalommal
is megfordult hosszabb-rövidebb
időre az országban. De bőven rendelkezik
más irányú missziós tapasztalattal is, hiszen
Cipruson és a Balkánon egyaránt
kétszer, míg Irakban egy alkalommal teljesített
féléves szolgálatot.)

A tizenhét nemzet 7500 katonájának
tevékenységét egy négyszázhuszonhét
fős törzs irányítja, illetve irányította, derül
ki Korom dandártábornok szavaiból,
ugyanis Afganisztánba érkezése egybe
esett a nemzetközi erők létszámának
csökkentésével, a 2014. év végi végleges
kivonulás előkészítésével. Így a beosztását
frissen elfoglaló törzsfőnök első és
legfontosabb feladata a törzs létszámának
jelentős – háromszáztíz főre történő
– csökkentése, s ennek következtében a
szervezeti struktúra, a felelősségi körök
és a feladatrendszer teljes átszervezése
volt.

Mint ismeretes, a nemzetközi erők
2014 végéig végleg kivonulnak az országból,
s csak egy jóval kisebb létszámú,
főleg mentorálási, tanácsadási feladatokat
ellátó erő marad Afganisztánban.
Ennek megfelelően, a fokozatos
csapatkivonással egy időben megkezdődött
annak felmérése is, hogy e
feladatok ellátásához mekkora erőre lesz
szükség. Az első tervek még arról szóltak,
hogy egész Afganisztánban összesen
tizenkétezer szövetséges katona marad,
de a régióparancsnokságok elemzéseinek
összegzése azt mutatta, hogy a
NATO feladatainak ellátásához minimum
15 100 katonára lesz szükség. A
NATO-ban természetesen politikai
szintű döntés születik majd a végleges
létszámról; ám addig is el kell látni azon
feladatokat, amelyekből bőven jut napjainkra
is, bár a tennivalók erőteljesen
átalakultak a kezdetekhez képest. Az
ISAF-misszió megkezdésekor ugyanis
a fő feladat a tálib rendszer megdöntése,
majd az ország életének normalizálása,
a biztonságos környezet megteremtése,
később pedig az újjáépítés és
a közigazgatási rendszer alapjainak megteremtése
volt. Korom tábornok szerint
többek között az ISAF szisztematikus
munkájának is köszönhető, hogy ma már
kivonulásról, a biztonság szavatolásának
az afgán biztonsági erők kezébe adásáról
és alapvetően működő közigazgatási
rendszerről beszélhetünk. Mindezt
egy példával is szemlélteti: amikor 2009-ben PRT-parancsnok volt, a fő feladat
a közigazgatási rendszer alapjainak lerakása,
az afgán biztonsági erők (a hadsereg,
a különböző szintű rendőri és határőr
erők, valamint a klasszikus értelemben
vett biztonsági szolgálat) tagjainak
toborzása, kiválogatása és felkészítése
volt, 2013-ban pedig már egy
354 000 fős, feladatának ellátására kész
saját erő áll az ország rendelkezésére.
Mindez persze fokozatosan ment végbe,
amelyhez nagy segítséget adott, hogy
2009-ben az USA minden tartományba
betelepítette a szövetséges, valamint az
afgán biztonsági erőket támogató csapatait.
Újabb példa: míg korábban a magyar–
amerikai OMLT (Operational
Mentoring Liaison Team – műveleti tanácsadó
és összekötő csoport) zászlóaljszinten
készítette fel az afgán hadsereg
kijelölt erőit, majd segítette is műveleteik
tervezését és végrehajtását (együtt
harcoltak), ma már ez a misszió
megszűnt, helyét átvette a magasabb vezetési
szintek munkáját mentoráló műveleti
tanácsadó csoport (MH MTCS).

A korábban jelzett amerikai „betelepülés"
többek között azt jelentette, hogy
a feladatait egyre magabiztosabban ellátó
afgán biztonsági erők komoly (többek
között légi) támogatást kaptak műveleteikhez.
Míg korábban az is előfordult,
hogy az afgán hadsereg ellenállók által
megtámadott konvoja kilencven százalékos
veszteséget szenvedett, addig napjainkban
már szükség esetén csapásmérő
repülőgépek, harci- és szállítóhelikopterek
támogatnak minden afgán műveletet.
Az eredmény roppant imponáló
lett, hiszen idén az ellenállók „szokásos"
nyári offenzívája eleve kudarcra
ítéltetett, az északi régióban jelentősen
csökkent az IED-, vagy az ISAF- és az
afgán biztonsági erők elleni közvetlen
támadások száma. Sőt, valójában ma
már nem is beszélhetünk „klasszikus"
vallási vagy ideológiai alapon szervezett
ellenállásról, az incidensek többsége
a szervezett bűnözői – ember-, kábítószer-
és fegyvercsempész – csoportok
tevékenységének köszönhető.

Mindezek következtében – az ISAF
felmérése szerint – jelentősen nőtt az afgán
biztonsági erők elfogadottsága, „bizalmi
indexe" a lakosság körében. Ahol
pedig biztonság van, ott a mindennapi
élet is normalizálódik. Tartományi, járási
és települési szinten is működnek az önkormányzatok.
Olyannyira – jellemezte
a helyzetet a volt törzsfőnök –, hogy a
jövő évi választásokra készülve az afgán
adminisztráció ez év szeptember végéig
a választási regisztrációs íveket a legkisebb atrocitás nélkül el tudta juttatni
mind a százhuszonhárom járásba.

Persze ma már óhatatlanul felmerül a
„hogyan tovább?" kérdése, az, hogy mi
lesz jövőre, a szövetséges erők kivonulása
után? Korom tábornok meglátása
szerint – a korábban már jelzett támogatással
– az afgán biztonsági erők képesek
lesznek szavatolni a belső biztonságot
és az ország szuverenitását.
Ezt megerősítette Angela Merkel is,
amikor látogatást tett az RC North-nál;
a német kancellár rögtön hozzátette: ehhez
szükség van arra is, hogy az afganisztáni
rendezésben eddig részt vevő
nemzetek a jövőben is folytassák szerepvállalásukat.
(Az RC North esetében
ez például a már említett 15 100 fős
kontingensből mintegy 6-800 német katonát
jelentene, kiegészítve más nemzetek
felajánlásaival.)

A beszélgetés végén természetesen
szóba került Magyarország, a Magyar
Honvédség RC North-ot illető szerepvállalása,
valamint Korom tábornok személyes
benyomása is. Ami az előbbit illeti:
Korom Ferenc „mandátuma" alatt
zajlott le a tartományi újjáépítési (PRT-)
feladatok, illetve az OMLT tevékenységének
befejezése, a kontingensek kivonása,
valamint az OMLT-t váltó
MTCS tevékenységének előkészítése.
Október 31-én lezárult a kabuli nemzetközi
repülőtér biztosítását ellátó kontingens
tevékenysége is. Most a különleges
műveleti tevékenység, valamint a
mentoráló, tanácsadó feladatok ellátása
jelenti a folyamatosságot.

Beosztásából fakadó benyomásairól
a hadműveleti csoportfőnök pedig azt
mondta, hogy hihetetlenül nagy kihívás
és tapasztalat volt számára a feladat.
Csak jelzésértékűen jegyezte
meg, négy német tábornok és
egy admirális is a beosztottja
volt, így nagy nyomás nehezedett
rá, hogy felkészült, hiteles
vezetőként fogadtassa el
magát. Sikerült – s nem csak
neki. Ugyanis felmerül az a
kérdés is, hogy a szövetségesek
miként ítélték és ítélik meg
a magyar katonák afganisztáni
tevékenységét? Protokollmentesen
– hangzik a válasz.
– A hadműveleti területen nem
mosolygunk egymásra protokollárisan,
hiszen a feladat sikere,
egymás biztonsága múlik
azon, hogy ki, miként teljesít.
Tehát ha a szövetségesek
elismeréssel nyilatkoznak a
magyar katonák felkészültségéről,
az nem udvariassági formula,
hanem a közös (harci)
tapasztalatokra alapozott értékítélet.
Márpedig eddig még
mindig, minden fórumon csak
elismeréssel szóltak katonáinkról.

Szabó Béla

Fotó: Rácz Tünde és archív

Forrás: Magyar Honvéd 2013. december