Megkezdődött az új afgán csoport gyakorlati repülőkiképzése a Shindand Repülőbázison

Az új afgán csoport 2013. szeptember közepén kezdte meg képzését. Az első két és fél hétben a hallgatók folyamatosan iskolapadban ültek és hol együtt, hol pedig beosztástól függően külön-külön kapták meg a rájuk vonatkozó elméleti előadásokat a magyar és az amerikai oktatóktól. A harmadik héten rövid időre elköszöntek egymástól, hiszen megkezdődött az Eid, a muzulmán világ egyik nagy ünnepe.

Közel két héttel később aztán megint összegyűlt a csapat és rövid ismétlést követően elkezdték a szimulátoros képzést, ahol már közel reális körülmények között gyakorolhatták be az indítást, a rendszerek ellenőrzését, a repülést, a repülés közben és a különleges esetekben való ténykedést, valamint a leállítást. Mindeközben nem feledkezhettek el a megfelelő rádiózásról és a személyzeten belüli együttműködésről sem. A lövészek sem pihentek; tovább ismerkedtek a fedélzeti géppuskával és tanulták azon angol nyelvű kifejezéseket, melyek a pilóták segítését szolgálják fel- és leszálláskor, elgyorsításkor, illetve a leszállóhely megközelítésekor.

A földi tanfolyam végén elméleti vizsga formájában valamennyien számot adtak felkészültségükről, ezzel bizonyítva, hogy elérkezett az idő a gyakorló repülések megkezdésére.

November 3-án a kora reggeli órákban összegyűltek a kijelölt személyzetek, majd egy közös eligazításon ismételten átbeszélték az aznapra meghatározott feladatokat, meghallgatták a felderítő tájékoztatót és a várható időjárást a körzetben. Ezt követően a személyzetek elindultak gépekhez, hogy végre a levegőbe emelkedhessenek.

Az első nap végén az oktatók arra a meglátásra jutottak, hogy hallgatóik alapvetően jól látták el feladataikat. A hajózók teljesítményén jól látszott, hogy MD-530 típuson már közel száz órát repültek, így nem a helikopteres repülésre, hanem inkább a Mi-17 típus sajátosságaira kell őket megtanítani. A fedélzeti technikusokkal és a lövészekkel kapcsolatban is pozitív észrevételek születtek, az első repülési nap tehát alapvetően sikeresnek volt mondható.

A hajózók, technikusok és lövészek eltérő száma miatt a magyar és az amerikai oktatók és tervezők folyamatosan azon dolgoznak, hogy a csoport tagjait beosztástól függetlenül egyszerre lehessen majd kibocsátani. Az oktatók napi négy feladatot hajtanak végre, ami rendkívül igénybe veszi őket, mivel pillanatnyilag csupán hárman vannak, így egy oktató naponta közel négy órát ül a gépben, nehéz túlélő felszerelésben. Az oktató fedélzeti technikusok és a lövészek hasonló nyomás alatt vannak alacsony létszámuk miatt.

A magyar és amerikai csapat becsületére váljon, hogy az alacsony létszám és a jelentős terhet jelentő védelmi szolgálat mellett is próbálja tartani a repülőkiképzés iramát. Így napról napra valószínűbbé válik, hogy még ebben az évben megtörténhet majd a hallgatók kibocsátása, hogy aztán a végrehajtó egységekhez kerülve ők is megkezdjék szolgálatukat az afgán légierő kötelékén belül.