Sikerek és tragédiák

A sikeresen tevékenykedő PRT-10 csaknem minden területen − technika, fegyverzet, biztonsági körülmények − jobb feltételekkel rendelkezett, mint elődei, de emellett a katonáknak három bajtársuk hadműveleti területen bekövetkezett halálát is fel kellett dolgozniuk.

„A PRT 9. váltásának «zivataros», harcokkal
és merényletekkel terhelt
fél esztendeje után a tizedik kontingens
fokozatosan javuló biztonsági
körülmények közepette láthatta el szolgálatát,
ezért az «Afganisztán a kerítéseken
belül kezdődik» jelmondat alapján
kezdtük meg feladataink végrehajtását" –
mondta el kérdésünkre Szloszjár Balázs
alezredes, a kontingens parancsnoka.
Az alezredes az MH 5/62. Lövészzászlóalj
parancsnokaként kapta kontingensparancsnoki
beosztását, majd mint
a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség
hadműveleti főosztályának
főtisztje érkezett haza. Afganisztánban
„visszatérőnek" számít, ugyanis a hatodik
váltás hadműveleti főnökeként már szolgált
az országban. Sőt, még sok más helyen
is: Szloszjár alezredes egyike a Magyar
Honvédség legtöbb misszióban részt
vett parancsnokainak. Koszovóban az
MH Őr- és Biztosító Kontingens századparancsnoka
volt két alkalommal, majd
összekötő tisztje 2012-ben. Ellátta az MH
Katonai Rendfenntartó Kontingens parancsnoki
beosztását, majd 2011-ben az
MH PRT 10. váltásának parancsnoka lett.
E sorok megjelenésekor már újra Afganisztánban
teljesít szolgálatot mint Korom
Ferenc dandártábornok, az ISAF
Északi Régióparancsnokság (RC-North) törzsfőnökének
katonai tanácsadója.

De visszatérve a PRT 10. váltására,
az ISAF, valamint az afgán hadsereg és
a biztonsági erők sikeres műveleteinek
köszönhetően a tartományban kezdett
normalizálódni a helyzet, az ellenállók egy része távozott a térségből, mások
pedig „meghúzták" magukat, így jelentősen
csökkent a támadások és merényletek
száma. A kontingens vezetése
ebben a helyzetben készített átfogó tervet
az előttük álló fél év elvégzendő feladatairól.
Többek között elkezdték „újra
felmérni" a térséget, a legtávolabbi
járásokba is igyekeztek eljutni, s különös
figyelmet fordítottak a lakossággal, valamint
a tartományi és járási vezetőkkel
korábban kialakított, megszokott jó kapcsolat
visszaállítására.

Újrafogalmazták
a műveleti területi parancsnok (Battle
Space Owner) szerepét, erősítendő irányító
funkcióját, koordináló feladatát a
koalíciós erők között, valamint a nemzetközi
erőforrások felhasználásában.
(Baghlan tartományban a mindenkori
PRT-parancsnok egyben a műveleti területi
parancsnok is, vagyis tudta, aktív
részvétele nélkül semmilyen művelet,
illetve humanitárius és újjáépítési munka
nem folyhatna a térségben.)

Egy kis kitérő: amikor arról kérdezem
a kontingensparancsnokot, hogy mi volt
az alapvető különbség a hatodik és a tizedik
váltás szolgálat-ellátási körülményei
között, „fényévnyi" különbséget
említ. A PRT-6 idején a tartományi újjáépítési
csoport „magányos harcos"
volt, sem az ISAF-erők, sem az afgán
hadsereg és rendőrség nem volt még jelen
a tartományban (az OMLT és az általuk
mentorált afgán zászlóalj ekkor
kezdte meg tevékenységét), a tizedik
váltás mandátuma alatt viszont már jelentős
koalíciós és afgán erők segítették
a sikeres feladatellátást.

A PRT-10 műveleteket tervezett és
hajtott végre folyamatosan az afgán és
a koalíciós erőkkel közösen a biztonság
erősítése érdekében, kiemelten kezelte
az afgán biztonsági erők mentorálását,
valamint a helyi (kormányzati és önkormányzati)
infrastruktúra kiépítését,
működésének segítését. Ebbe sok minden
beletartozott, amit a kontingens
erőforrásai és a nemzeti korlátozások
megengedtek: a péntek reggeli koordinációs
reggelitől a komoly tűzszerész- és
készenléti (QRF) feladatokon keresztül
az egymással tűzharcot vívó afgán
erők közötti békítésig.

Mindezek szellemében a PRT-10
ugyan alacsony intenzitással, de újra
megjelenhetett a távoli járások (Khost,
Fereng Guzonga-e Noor, Pol-e Hesar)
kivételével a felelősségi körzetébe tartozó
összes területen. Felújították a személyes
kapcsolatot a szomszédos Kunduzban
települt ISAF-erőkkel, és növelni
tudták jelenlétüket Dahana-y Ghori,
Baghlan-e Jadid járásokban. Ehhez
nagyban hozzájárult az is, hogy az egyre
felkészültebb és sikeresebb afgán katonák
és rendőrök, valamint az ISAF-erők
meg tudták akadályozni, hogy az
ellenállók Dand-e Ghori, valamint Shahabudin
térségéből átszivárogjanak a
Kandahári-öv északi részébe. Sikerült
olyan törékeny egyensúlyt kialakítaniuk
a különböző etnikai és politikai csoportok
között, amilyen a PRT-6 idején
működött.

Miután az amerikai különleges erők
márciusig több mint száz ellenállót, többek
között robbantási szakértőket, különböző
szintű vezetőket emeltek ki, a
különböző vallási és ideológiai nézetű,
valamint bűnözői csoportok, félretéve
ellentéteiket, megpróbáltak együttműködést
kialakítani a „közös ellenség" ellen.
A szövetséges műveletek miatti folyamatos
helyváltoztatási kényszer, valamint
az utánpótlás akadozása miatt azonban ez nem sikerült, ezért a térségben
megmaradt, sokszor elszigetelten ténykedő,
etnikai alapon szerveződött bűnözői,
esetenként ellenállói csoportok fő célpontjai
már nem a szövetséges konvojok,
hanem az afgán biztonsági erők lettek.

Noha júliusban újabb ellenállói aktivitás
volt tapasztalható (információk
érkeztek az ellenállás vezetőinek visszaszivárgásáról,
s megszaporodtak az IED-merényletek
is), a megnövelt számú és
felszereltségű ellenőrző-áteresztő pont
és járőrbázis telepítése, valamint a hatékony
szövetséges és afgán műveletek révén
az ellenállók próbálkozásait, továbbá
a Baghlan tartományban alapvető etnikai
egyensúlyt sikerült kordában tartani.
A javuló biztonsági helyzet és a rendelkezésre
álló technikai háttér (amerikai
járművek, pilóta nélküli felderítő repülőgépek,
helikopterek, különleges erők)
lehetővé tette a PRT számára a jelenlétfenntartást,
illetve annak fokozását.

Ilyen biztonsági körülmények közepette
a PRT-10 újjáépítési, segélyezési
feladatait főként a fő ellátási útvonalak
mentén található területekre, falvakra
összpontosította. Ugyanakkor az olyan
járások, települések segélyezését, ahová
nem vagy csak nehezen tudtak eljutni, a
helyi vállalkozók megbízásával, illetve
a lakosság behívásával oldották meg. A
helyi vállalkozók megbízása esetén
azonban – a távolság miatt is – roppant
nehéz volt nyomon követni a pénzeszközök
útját, illetve a projekteknek a lakosság
körülményeire gyakorolt hatását.
További problémát jelentett, hogy
a járási és a kormányzati szintek között
továbbra is rossz volt az információáramlás
és a koordináció. E hivatalokra
jellemző volt a kiterjedt korrupció és
a hivatalnokok felkészületlensége. Noha
a PRT-10 rendelkezett a Honvédelmi
Minisztérium CIMIC-költségkeretével
és a központi költségvetés időarányos
részével egyaránt, a helyi hivatalok
stratégiai tervezési hiányosságai, valamint
az átláthatatlan (és gyakran változó)
felelősi rendszer miatt sokszor nehéz
volt az amúgy „költségtámogatott"
fejlesztési projektekhez megfelelő kivitelezőket
találni. Tovább nehezítette a
helyzetet, hogy a tartományban jelen
lévő kormányzati szervezetek saját függetlenségük
megőrzése és biztonságuk
miatt a PRT CIMIC-részlegének minden erőfeszítése ellenére is csak vonakodva
„mutatkoztak együtt" a fegyveres
erőkkel, és együttműködési készségük
is igencsak visszafogott volt.

Mindezen gátló körülmények ellenére
a tizedik váltás is folytatta tartományi
újjáépítési és segélyező feladatait.
Többek között a Magyar Református
Szeretetszolgálat (MRSZ) által még az
előző váltás idején megkezdett, az egészségügyi
ellátás javítását célzó projektet
(Aid4Life) is folytatták. Mandátumuk
alatt adtak át ultrahang-berendezést a
helyi kórháznak és tájékoztatták az
MRSZ-t, hogy a biztonsági helyzet javult,
így a helyi orvosokat felkészítő
csoportjuk bármikor kiutazhat Afganisztánba.

Pozitív hatással volt a PRT-10 tevékenységére
az is, hogy márciusban egy
reintegrációs tiszthelyettes (az amerikai
légierőtől), júliusban pedig egy háromfős
Civil Kapcsolatok Csoport (Civil Affairs
Team) is érkezett a tartományba, akik
a CIMIC-tevékenység segítése mellett
a CERP (Commander’s Emergency
Response Program) -költségvetésből finanszírozott
projekteket tervezték, s egyben
felügyelték is a kivitelezés folyamatát.
A tartományban működő amerikai
segélyszervezet, a USAID is kiegészült
egy agrárszakértővel, illetve a már
az előző PRT-knél is jelen lévő montenegrói,
horvát és albán kollégák is óriási
támogatást nyújtottak. A pénteki reggelik
és a tervezőkonferenciák pedig
hozzájárultak az együtt ténykedő „ISAF- és
UNAMA-család" közös gondolkodásának
kialakításához.

Az eddig vázolt széles körű, mindenkitől
százszázalékos teljesítményt követelő
szolgálatellátás eredményeit azonban
beárnyékolta a társak elvesztése.
Róth Orsolya őrmester és Dálnoki András
szakaszvezető társaival szállítási feladatot
hajtott végre Mazar-e Sharif és
Pol-e Khomri között, amikor MaxxPro
típusú – páncélozott, IED ellen is hatásos
védelmet nyújtó – harcjárművük durrdefektet
kapott, az útpadkára sodródott,
majd hossztengelye mentén többször
megperdülve felborult, tornya és négy
kereke is leszakadt. A balesetben két katona
vesztette életét.

„Roppant nehezen tudták feldolgozni
a kontingens katonái a tragédiát" –
mondja Szloszjár alezredes.  „Életem
egyik legnehezebb feladata volt, hogy
a letargikus hangulatot megpróbáljam
megszüntetni. Meg kellett értetnem velük,
hogy egy idő után a minden esti
mécsesgyújtás mellett az előttünk lévő
feladatokra kell koncentrálnunk, már
csak azért is, hogy ne következhessen
be hasonló tragédia. Sajnos, amikor
már újra nevetést lehetett hallani a táborban,
újabb haláleset következett be:
a kontingens mindenki által szeretett
és tisztelt orvosa, dr. Borbély Csaba
százados szívinfarktus következtében
elhunyt. Szóval semmilyen értelemben
nem volt könnyű ez az időszak. Ezzel
együtt ne felejtsük el, hogy csaknem
háromszáz katona közel hét hónapot
szolgált egy csapatként a műveleti területen.
Gyászolva, de felemelt fejjel
jöttünk haza – tisztességes, de szomorú
feladatellátás után. Büszke vagyok
arra, hogy olyan katonákkal szolgálhattam
együtt ebben a kontingensben,
akik ilyen körülmények közepette is
példamutatóan teljesítettek, és életem
végéig kísérteni fog, hogy nem tudtam
hazahozni mindenkit."

Szabó Béla

Fotó: MH PRT-10

Forrás: Magyar Honvéd 2013. február

(Folytatjuk!)