A gyertyák némán égnek tovább
Szöveg: Papp Béla főhadnagy | 2013. november 4. 12:32Lassan leszáll az este. Az MH KFOR Kontingens kilencedik váltásának katonái a pristinai Slim Lines tábor „magyar kertjénél” gyülekeznek, hogy gyertyát gyújtsanak elhunyt szeretteik és bajtársaik emlékére.
A csöndben gyülekező katonákhoz Dudás Ferenc hadnagy, református tábori lelkész szól.
„Mai alkalmunkon mi is azokra emlékezünk, akik nincsenek már köztünk. (…) A halállal való találkozás mindig megrázó. Fontos látnunk, fontos tudnunk, hogy egyes dolgok minden igyekezetünk ellenére porrá lesznek, elmúlnak; maga az emberi élet is lassan elhervad, tovatűnik, de a lelkünk tovább él…Szívünkben csak az hal meg, akit elfelejtünk, nem pedig az, akit eltemetünk. Így áldja meg isten minden elhunyt testvérünk, családtagjaink, hozzátartozónk, barátunk, bajtársunk, kedves ismerősünk emlékét."
A megemlékező szavak után sorban, a kontingens összes katonája egyenként rója le tiszteletét és gyújtja meg a megemlékezés mécseseit. Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hősi halottai, Róth Orsolya posztumusz hadnagy és Dálnoki András posztumusz hadnagy fényképe előtt egyre több gyertya gyúl. Az emlékezés véget ér, csend telepszik a kertre, a gyertyák némán égnek tovább.
Fotó: a szerző felvételei
