Egy perces főhajtás az áldozatokért

Szöveg: Szűcs László | 2009. január 19. 13:38

2006. január 19-én súlyos katonai repülőszerencsétlenség történt Magyarországon. A balesetben negyvenketten vesztették életüket, egy katona élte túl a balesetet.

A szlovák katonai repülőgép a koszovói Pristinából szállított Kassára, az ottani katonai bázisra, a külszolgálatukat befejezett, szlovák békefenntartó katonákat. A szerencsétlenséget követő vizsgálat megállapította, hogy a gép, a felszállást követően, minden probléma nélkül haladt úti célja felé, ám 19 óra 40 perckor a Hejce és Telkibánya között található, 800 méter magas Borsó-hegynek ütközött és lezuhant.

A baleset hátterében vélhetően a gép pilótájának hibája állhat, aki a kassai repülőteret szabad szemmel, műszerek segítsége nélkül közelítette meg. A vizsgálat megállapítása szerint pilóta valószínűleg túl korán kezdte meg ereszkedést – két perc alatt nyolcszáz métert süllyedt – és nem számolt a Zempléni-hegyekkel. A balesetben a repülőgép személyzete és a hazatérő békefenntartó katonák szörnyethaltak, a szerencsétlenséget mindössze egyetlen tiszt, az akkor 27 éves Martin Farkas főhadnagy élte túl, aki a csodával határos módon kisebb sérülésekkel megúszta az esetet. Sőt feleségét mobiltelefonon ő értesítette a katasztrófáról.

A katasztrófa óta eltelt három év, ám a Hejce melletti Borsó hegyen még a mai napig láthatóak a szerencsétlenség nyomai: gyökerestül kitépett facsonkok, elszenesedett törzsű fák jelzik, hol történt a Szlovák Köztársaság történetének eddigi legnagyobb repülőszerencsétlensége. A magyar és a szlovák szakminisztériumok képviselői, még abban az évben, egészen pontosan június 2-án egy két és fél méter magas gránittömböt állítottak a baleset helyszínén. Egy évvel később pedig egy emlékparkot is kialakítottak az obeliszk mellett, s az itt elhelyezett negyvenkét kopjafán megtalálható az elhunyt szlovák katonák neve, fényképe és rendfokozata is. Az emlékpark átadásával egy időben – 2007. július 20-án – avatták fel a falu központjában megépített emlékművet, amelyet a galántai Szabó László szobrászművész alkotott.

A Béke téren álló emlékműnél a tragédia harmadik évfordulóján tartottak emlékezést a szlovák és a magyar honvédelmi minisztériumok képviselői. A rendezvényen a tragédia áldozatainak hozzátartozói és családtagjai mellett részt vett Jaroslav Baska, a Szlovák Köztársaság védelmi minisztere, Szekeres Imre magyar honvédelmi miniszter, Lubomir Bulik tábornok, a szlovák fegyveres erők vezérkari főnöke, illetve Mikita János mérnök altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnökének helyettese.

Az emlékezés elején a szlovák és a magyar minisztériumok és hadseregek képviselői koszorúkat helyeztek el az emlékműnél, majd a részt vevők egy perces néma főhajtással emlékeztek a repülőszerencsétlenség negyvenkét áldozatára.

– Azért találkozunk ma itt, az emlékmű előtt, hogy emlékezzünk azokra a katonákra, akiknek életútja a koszovói KFOR

misszióban való hazatérés közben, a közeli Borsó-hegyen 2006. január 19-én megszakadt. Ezen a hideg januári estén negyvenkét kollégánk vesztette életét itt az erdőben, szemlátásnyira a hazájuktól – emlékezett a három évvel ezelőtti tragédiára Jaroslav Baska. A szlovák védelmi miniszter elmondta: a katonák és a hozzátartozók gyötrő emlékekkel állnak itt, s úgy érzik, mintha minden csak tegnap történt volna.

A szlovák miniszter szerint a szerencsétlenül járt katonák egy olyan helyről tértek éppen haza, ahol a békét segítettek biztosítani, és ahol a békés élet nem része a mindennapi létnek.

– Itt, jobban, mint máshol azt is tudatosítjuk, hogy a katonai hivatás pótolhatatlan veszteséget, emberi életet is követelhet, és sajnos néha követel is – mondta Jaroslav Baska, majd arról beszélt, hogy az emlékmű mellett mindannyian erősebben érzik a nehezen viselhető gyászt, a szerencsétlenség mérhetetlen veszteségét, amely nemcsak Szlovákiát rázta meg, hanem más országban is sok embert megérintett.

A szlovák védelmi miniszter hangsúlyozta: tisztában van vele, hogy minden hozzátartozó számára az év legnehezebb napja január 19-e. Ugyanakkor a tragédia több károsult családot is összeforrt Hejce lakosaival. Paradox módon ez a szerencsétlen esemény hozzájárult a szlovák-magyar kapcsolatok erősítéséhez és a kölcsönös megértéshez.

– Január 19-én minden évben emlékezünk, és fejet hajtunk ezen a helyen. Két, szomszédos, szövetséges NATO-tagállam politikai és katonai vezetői, hozzátartozók, rokonok, katonatársak, szlovák és magyar emberek, akik nem felejtik, hogy három évvel ezelőtt, ezen a napon, ezen a helyszínen zuhant le a szlovák légierő szállítógépe, negyvenhárom emberrel a fedélzetén – mondta beszédében Szekeres Imre. Hozzátette: a Koszovóból Kassára tartó, többségében ifjú katonák élete egy másodperc alatt ért véget, amikor gépük becsapódott a Borsó hegy oldalába.

A magyar honvédelmi miniszter hangsúlyozta: a két ország hadseregének mentőalakulatai, a magyar és a szlovák hatóságok egy emberként mozdultak meg, hogy segítséget nyújtsanak. Sajnos azonban csak egy fiatal tiszt élte túl a tragédiát, a többi katona hősi halált halt.

Szekeres Imre beszédében kitért arra is, hogy a szlovák és a magyar haderő kapcsolata baráti és példaértékű. Számos nemzetközi misszióban szolgálnak együtt a katonák, Cipruson és Afganisztánban pedig különösen fontos az együttműködés.

– Ahol most állunk közös mementó, közös főhajtásunk helye. Mi magyarok most még erősebben érezzük szlovák

barátaink fájdalmát. Itt Hejcén pótolhatatlan veszteség, soha be nem hegedő sebeket okozó tragédia következett be. Hős katonákat, ifjú életeket, kiváló szakembereket veszített el Szlovákia és a katonatársadalom – hangsúlyozta Szekeres Imre.

Az évfordulón a szlovák és a magyar hadseregek tábori lelkészi szolgálatainak képviselői is megemlékeztek a tragédiáról, majd a politikusok, a katonák és a hozzátartozók is mécseseket gyújtottak az emlékműnél.

A megemlékezésen idén is részt vett – az emlékműnél koszorút is elhelyezett – a tragédia egyetlen túlélője, Martin Farkas főhadnagy. A fiatal tiszt a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: a mai napig nem szeret beszélni a baleset napjáról és az emlékeiről.

A Poprádon élő tiszt a baleset után néhány hónappal már visszatért alakulatához, s azóta is a szlovák hadsereg tagja. A baleset óta minden évben többször is visszatér Hejcére, hogy elhunyt bajtársaira emlékezzen. Többször járt már a Borsó hegyen, a tragédiai helyszínén is.

További képek: