Élő történelemóra Koszovóban

A KFOR Film City táborában az érdeklődő nemzetközi állomány – egy úgynevezett “Staff Ride” keretében – részletekbe menően ismerhette meg az 1448-as rigómezei csata előzményeit, lefolyását és annak következményeit, valamint az adott történelmi korszakra jellemző harcmodort, fegyverzetet és harci viseletet. A magával ragadóan érdekes és látványosan szemléltetett előadást Kajári Ferenc vezérőrnagy nyitotta meg. A rendezvényt dr. Bencze József, Magyarország Koszovóba akkreditált nagykövete is megtisztelte jelenlétével.

Folytatás képpen, a kora délutáni órákban, a rendhagyó történelemóra résztvevői az ütközet valós helyszínére, Rigómezőre (albánul Fushë Kosova, szerbül Kosovo Polje) látogattak. A tágas, köves síkságot szegélyező egyik domb magaslatán, a törökök fő ereje egykori táborának helyén dr. Hidán Csaba László felelevenítette a csata főbb mozzanatait, méltatta Hunyadi János hadvezéri nagyságát és történelmi jelentőségét.

A második rigómezei csata 1448. október 17-20-án a II. Murád szultán vezette oszmán, és a Hunyadi János magyar kormányzó által vezérelt keresztény hadak között zajlott.

Hunyadi János tehetséges stratégaként mindig szem előtt tartotta a hadviselés egyik fő szabályát, következetesen megtartva a manőverező képesség, a tűzerő és a fegyverzet hármasa közti egyensúlyt. Hadseregét lovas íjászok, nehézlovasság, páncélos és könnyű gyalogság alkotta. Kiemelten fontosnak tartotta a hírszerzést és a felderítést, ami nemcsak segítette Hunyadit megvívott csatái során, de az életét is többször megmentette. Képes volt a vereséget is győzelembe fordítani, az ellenséges erőket üldözve és megosztva diadalt aratni.

1448-ban látta elérkezettnek a pillanatot, hogy visszavágjon az 1444-es várnai vereségért. Stratégiáját a meglepetésre és a Balkán népeinek felkelésére alapozta, valamint feltételezte, hogy a török fősereget képes lesz egyetlen döntő ütközetben felmorzsolni. Hunyadi elbizakodott volt, seregeit úgy vezényelte egyre mélyebbre az ellenséges területeken, hogy nem biztosított kellő védelmet egy esetleges visszavonuláshoz. Még a támadást megelőzően megállapodott Szkander bég (Kasztrióta György) albán fejedelemmel, hogy seregeiket egyesítve, közös erővel fogják kiűzni a törököt a Balkánról. Az egyezség értelmében Szkander bég Hunyadi közeledésének hírére megindította csapatait, hogy egyesüljenek, de Brankovics György szerb despota csapataival útjukat állta. Ugyanakkor tájékoztatta a szultánt a magyar seregek pontos helyéről és hadmozdulatairól, így a túlerőben lévő törökök a keresztes sereget – még az albánokkal való egyesülés előtt – döntő csatára kényszerítették.

A többnapos ütközet végül súlyos magyar vereséggel zárult, amellyel Hunyadi az Oszmán Birodalom ellen vívott háborúinak egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el. Veszteségeinket tovább tetézte, hogy erőink mélyen ellenséges területen voltak, ahol mind a szerb, mind a török csapatok vadásztak rájuk, így sokan menekülés közben lelték halálukat, vagy estek fogságba. A Szerbián át menekülő Hunyadit Brankovics elfogatta, s csak a magyar országnagyok erélyes fellépése miatt nem adta ki Murád szultánnak.