„Katonáinkra mindig is jellemző volt a jó felkészültség!”

Hogyan látja az elmúlt fél évben elvégzett munkát?

Jól működő, hatékony szervezet vezetését vettem át a korábbi parancsnoktól. Nagyon lényeges, hogy a KFOR a legelismertebb nemzetközi szervezet a térségben; munkánkat valamennyi jelenlévő fél nagyra értékeli és elismeri. Tavaly októberben, amikor megfogalmaztam a parancsnoki hitvallásomat, az egyik alappillér az volt, hogy parancsnoki időszakom alatt fenntartsam a folyamatosságot. Mindenképpen meg kell őriznünk a KFOR-ról kialakult jó képet, a pártatlan, hatékony, reagálóképes misszió képét. Úgy gondolom, hogy az elmúlt hat hónapban sikeresen elértük ezt a célt, azaz a KFOR nimbusza ugyanolyan töretlen, mint amilyen az előző időszakban volt.

Mit jelent a KFOR-parancsnokának lenni?

Dióhéjban megfogalmazva: nagyobb részben katonadiplomáciai és katonapolitikai, kisebb részben pedig klasszikusabb katonai parancsnoki feladatok ellátását. Huszonnyolc ország közel négyezer katonájából álló koalíciós művelet parancsnokának lenni persze önmagában is sajátos, egyedi feladat. Egyébként a fent említett húsz NATO-tag és nyolc partnerország nemzetei között példaértékű az együttműködés, az állomány döntő többsége jól felkészült, elkötelezett, és nem érzékelek nemzetek közötti ellentéteket. Visszatérve a kérdésre: tehát amellett, hogy a műveleti feladatok sikeres végrehajtása érdekében irányítom ezt a szervezetet, tartanom kell a kapcsolatot a koszovói intézmények vezetőivel, a szerb vezérkari főnökkel, és az itt működő nemzetközi szervezetek vezetőivel. Szoros együttműködés és pontos koordináció szükséges ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban kezeljük az esetleges válsághelyzeteteket.

Adódnak ilyenek?

Általánosságban – a NATO értékélésével összhangban - elmondhatom, hogy Koszovóban a biztonsági helyzet stabil, ám ez az állapot törékeny. Ha a napi eseményeket nézzük, hosszú idő óta nem voltak olyan atrocitások, hogy a KFOR-nak be kellett volna tevékenyen avatkoznia. Azonban többéves nyugodt helyzet után a felszín alatt a koszovói szerb kisebbség és az albánok között az elmúlt hét-nyolc hónapban nőtt a feszültség, és ez sajnos folyamatosan fokozódik. A koszovói hatóságok egyes intézkedései nyomán gyakran fennáll a veszély, hogy kiválthatják a kisebbség ellenállását, ami aztán úttorlaszok építésében, demonstrációkban nyilvánulhat meg, mint ahogyan ezt láttuk tavaly októberben. Azóta több alkalommal is adódott olyan helyzet, hogy katonáinknak fel kellett készülnie a helyi rendőrség támogatására, vagy éppen az önálló művelet végrehajtására. Többször kellett készültségbe helyeznem a tartalék erőket, de szerencsére a folyamatos egyeztetésekkel, megfelelő diplomáciával eddig mindig sikerült elkerülni az incidenseket. Ehhez fél év alatt közel kétszázötven találkozót, megbeszélést kellett tartanunk. Úgy látom, hogy a következő fél év is hasonlóan telik majd el, folyamatosan figyelnünk kell, milyen új kihívásoknak kell megfelelnünk. Folyamatosan szavatolnunk kell a biztonságos környezetet, mert csak akkor tudnak a politikusok – a Belgrád-Pristina Párbeszéd keretében – stratégiai szinten is eredményes tárgyalásokat folytatni, és megegyezésre jutni, ha nem kell harcászati szintű problémákkal foglalkozni.

Az orosz-ukrán háborúnak van esetlegesen érzékelhető negatív hatása a térségben?

A háború közvetlen és közvetett módon is érint minket. Közvetlenül azért, mert az ukrán elnök néhány héttel ezelőtt kiadott rendelete szerint minden külszolgálaton tartózkodó ukrán kontingensnek vissza kell települnie az anyaországba, így a nálunk szolgáló állomány is erre készül. Feladataink zökkenőmentes végrehajtása érdekében ezt a képességvesztést első körben belső átszervezéssel oldjuk meg, illetve a NATO-vezetése már tervezi a kieső létszám pótlását. Közvetetten pedig a háború kitörése óta csökkent a lakosság biztonságérzete, hiszen sokak emlékeiben élénken él még a délszláv válság. Folyamatosan tájékoztatom a helyi intézmények vezetőit arról, hogy a NATO szerint nincs olyan jel, ami aggodalomra adna okot, vagy azt mutatná, hogy bármilyen közvetlen veszély is fenyegetné Koszovót. Emellett arról is próbálom meggyőzni a helyi vezetőket: nem kell azt a fajta háborús retorikát folytatniuk, amit sajnos február óta hallunk. A NATO, a KFOR továbbra is képes szavatolni a térségben a biztonságot.

Hazai vizekre evezve, hogyan teljesítenek eddig a magyar katonák?

A felkészülés időszakában nagyon jól sikerült összeválogatnunk a parancsnoki támogató csoportot, és az egyéni kulcsbeosztásokban szolgálatot teljesítőkre is igaz ez. Katonáinkra amúgy is jellemző, hogy jól felkészültek és keményen dolgoznak otthon, illetve missziós területen egyaránt. Az elmúlt fél év alapján ugyanezt tudom elmondani az itt szolgálókról is: mindenki kiváló munkát végzett, a legjobb tudása szerint! Jó csapat alakult ki, akik olyan szinten készek és képesek a különböző műveleti, logisztikai és adminisztratív kihívásokat megoldani, hogy az nagyban hozzájárul a magyar parancsnoki időszak sikerességéhez. Itt szeretném megragadni az alkalmat, és köszönetet mondani az otthon maradó családtagok támogatásáért, kitartásáért! Ugyanis nem csak a missziós szolgálat kihívás, hanem az is, hogy nekik egyedül kell otthon boldogulniuk. Sokszor nem beszélünk erről, de a külszolgálaton lévő katonáknak ez nagyon fontos. Köszönjük szeretteinknek a támogatást!