Gyakorlat a legszebb lőtéren
Szöveg: Kálinger Roland százados | 2010. november 20. 6:48Aki eddig figyelmesen követte az EUFOR 7 kontingens „irodalmi életét”, annak feltűnhetett, hogy két hete semmi hír a Szarajevóban állomásozó magyar katonákról. Ennek nem az az oka, hogy semmi nem történt az állománnyal, hanem az, hogy elérkeztünk a misszió félidejéhez és sűrűsödnek a szabadságos járatok Magyarország felé.
Galéria
1599073244
1599073244
1599073245
1599073245
1599073245
1599073245
1599073246
1599073246
Azt, hogy nem állt meg az élet, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amint visszaérkeztem a szabadságról, rögtön csatlakozhattam a századhoz, akik Travnikba mentek éleslövészetre.
A lőtér szemet gyönyörködtető látvány. A hétszáz méter magasan fekvő völgykatlant ezer méter magas csúcsok veszik körül,
A katonáknak két feladatot kellett éles körülmények között gyakorolniuk: egy gyalogos járőrön való rajtaütés szituációját, illetve egy gépjárműves járőr-attack elhárítását. A feladat sem volt könnyű, hát még a teljes felszerelés, amit viseltünk. A sisak, a repeszálló mellény a kerámia betétekkel, a málhamellény, a fegyver és a lőszerek, egyeseknél a rádió körülbelül 35-40 kiló plusz terhet jelentett fejenként.
A tábornok elismerően szólt a katonák felkészültségéről és a profizmusról, melyet a feladat végrehajtása közben tapasztalt. Ezt a magas szintet várta és várja el, legénységtől, főhadnagyig, gépkocsivezetőtől és egészségügyi katonától egyaránt – mondta.
A katonák teljesítményét még az időjárás is megjutalmazta, hiszen reggel zuhogó esőben indultunk, azonban mire a végrehajtásra került a sor, az eső elállt és néha a nap is kisütött.
A lövészet végeztével, a sötétség beállta előtt sikerült a célokat beszedni és a lőtéren is rendet rakni magunk után. A zord időjárás nem nyomta rá a bélyegét a csapat hangulatára, kellemesen elfáradva és kicsit átfázva indult vissza a konvoj a szarajevói táborba, ahol már várta az állományt a megérdemelt vacsora.
További képekért kattintson galériánkra!
Fotó: a szerző felvételei
