„Magyarország kényszerpályán mozgott, és ez volt az ár”

Egykori katonák, hozzátartozók, barátok rótták le tiszteletüket a Don-kanyarban elesettek és sérültek előtt január 11-én Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán lévő pápai keresztnél. A Harangozó Bertalan kormánymegbízott tartotta megemlékezést követő istentisztelet előtt dr. Töll László alezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály vezetője mondott beszédet. Mint fogalmazott, a keleti frontra kiküldött 2. magyar hadseregről a múlt rendszer következetesen azt állította: azokat a katonákat küldték ki a vágóhídra áldozatnak, akikre a rendszernek nem volt szüksége. „Ez egyszerűen nem igaz, hadsereget soha nem küldenek áldozatnak" − szögezte le Töll László, és rámutatott: a kétszázezer katona frontra vezénylését nem lehetett volna elkerülni. „Megszülettek a bécsi döntések, amelyek következtében visszakaptuk a testvéreinket, és ezt meg kellett fizetni. Magyarország kényszerpályán mozgott, és ez volt az ár. Az akkori német vezetés kényszerű szövetségesként az egész magyar haderőt ki akarta kényszeríteni a keleti frontra, és hónapok hosszas alkudozására volt szükség ahhoz, hogy csak a haderő harmadát kelljen kivezényelni. Ezt nem lehetett elkerülni" − idézte fel az eseményeket az alezredes.

Töll László beszédében úgy fogalmazott: a magyar baka – a felszerelés hiányosságai és a szovjet túlerő dacára is – megállta a helyét a fronton, ám az elmúlt rendszer eltitkolta ezt, és csak azt emelték ki, hogy a katonák a vereséget követően hazáig futottak. Pedig a visszavonulás – ami katonailag mindig a legnehezebb műveletek közé tartozik – tele volt hősies, önfeláldozó momentumokkal és olyan regénybe illő mozzanatokkal, amiket soha nem énekeltek meg. Eközben pedig az áldozatnak beállított katonák soha semmilyen elismerést nem kaptak itthon, miként az odaveszettek, hadifoglyok özvegyei, árvái sem részesültek soha semmilyen juttatásban. Sőt, a katonákat – főleg a tisztikart – úgy kezelték, mint a bűnösöket.

A hetven éve történtek üzenetéről Töll László elmondta: ahhoz, hogy soha ne történhessen hasonló, erős Magyarországra van szükség, amit csak saját magunk teremthetünk meg. Ha pedig kétségbeejtő a helyzet, mindig cselekedni kell, és menni előre.

Fotók: Tánczos Mihály