Paintball, akadálypálya és az „alakulat kedvence”

A Magyar Honvédség 24 alakulata küldte el 9-9 katonából álló válogatottját a járőrbajnokságra, amelyet minden esztendőben más-más alakulat szervez meg, hogy a csapatok a korábbitól eltérő adottságú terepen teljesíthessék a kiírt feladatokat. „Tata ideális helyszín. Egyrészt az alakulat rendelkezik a megfelelő személyi állománnyal ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású versenyt le tudjon bonyolítani, másrészt a laktanya, valamint a gyakorló- és a lőtér adottságai megfelelnek az elvárásoknak" – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére dr. Eleki Zoltán alezredes, az MH Kiképzési és Doktrinális Központ kiemelt főtisztje, a Magyar Honvédség főtestnevelője.

Hozzátette: a Magyar Honvédség sportbajnokságai közül a járőrbajnokság a legösszetettebb, erre a legnehezebb felkészülni. „A feladatokat csapatként kell végrehajtani, az egyéni teljesítmények itt önmagukban nem jelentenek semmit. Ha a csapat nem jól ossza el a feladatokat, nem jól működik együtt, akkor hiába vannak kiváló egyéni versenyzői, nem fog jó eredményt elérni" – emelte ki az alezredes.

Hasonlóképpen fogalmazott a rendezvény október 15-ei megnyitóján Horváth Gábor dandártábornok, a házigazda tatai alakulat parancsnoka is. Mint elmondta: a Magyar Honvédség járőrbajnoksága „a legnagyobb presztízsű verseny", amely más versenyekkel ellentétben egészében a csapatról és nem annak tagjairól szól.

Az utóbbi években komoly változás történt a járőrbajnokság lebonyolítási rendszerében: régebben a csapatok a tájékozódási feladat során találkoztak a különböző akadályelemekkel. Az elmúlt néhány esztendőben azonban úgy alakították át a versenyt, hogy a csapatoknak az első napon kell teljesíteniük az ügyességi feladatokat, amelyeket a második napon a tájékozódási verseny és a lövészet követ. Sőt az első napi eredmények alapján helyezési sorrendet állítanak fel, s ennek megfelelően a legjobb csapatot csak „büntetőmásodpercekkel" később követhetik a többiek a járőrfeladat során.

„Maga a tájékozódási feladat is bonyolultabb, mint korábban volt, hiszen nem kell minden ellenőrző pontot érintenie az egész járőrnek. A járőrparancsnok két részre oszthatja a csapatát, s ő dönti el azt is, hogy kinek, melyik pontot kell »megfognia«. Ha jól taktikázik, akkor sok időt nyerhet és távolságot spórolhat meg a csapatnak, ám ha rosszul dönt, akkor az akár helyezésekbe is kerülhet"- árulta el Eleki alezredes. Hozzátéve: a tatai járőrbajnokságon 21 kilométeres távot jelöltek ki a szervezők, ám ha ügyes volt a járőrparancsnok, akkor akár 15-16 kilométerrel is „megúszhatták" a tájékozódási feladatot a csapattagok – amit természetesen futva teljesítettek.

A lövészet azonban nem változott, idén is a már hagyományos lőfeladatot – 100 méterre kihelyezett mell-alakokra három egyes lövész, köregységenként értékelve – hajtották végre.

Az ügyességi feladatok során számos nehéz és összetett kihívás várt a 2014-es járőrbajnokság résztvevőire. A teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni „az alakulat kedvence" fantázianévre hallgató feladatot. Mivel Tata évtizedekig a Magyar Honvédség harckocsizó fellegvára volt, így nem véletlen, hogy ezúttal is szerepet kapott egy T-72-es ebben a feladatban. A csapatok tagjainak egyesével fel kellett mászniuk a negyventonnás acélmonstrumra, majd a lánctalpas rendszeresített lőszerét kellett minél távolabb hajítaniuk. Mivel a gránát súlya 23 kilogramm, ez a feladat nem is volt annyira egyszerű, mint első hallásra tűnt. Természetesen a női csapattagok nem egy gránáttal, hanem egy 7,5 kilogrammos harckocsiaknával küzdöttek meg a távdobás során.

Ugyancsak komoly erőnlétet igényelt a „speciális akadálypálya" elnevezésű feladat, amelynek során a tatai dandárnál rendszeresített, egymás mögé kiállított haditechnikai eszközöket kellett megmászniuk a csapattagoknak. Nehezítésként még a harcjárművek rendszeresített lőszereit is tovább kellett vinniük magukkal a következő technikai eszközre. Ezek után már igazán csak „levezetésnek" számított a hagyományos akadálypálya, amely ugyancsak szerepelt az ügyességi feladatok között.

A csapatok számára a legnagyobb kihívást talán a vízi akadály leküzdése jelentette, amit az alakulat gyakorlóterén található – a Honvéd Horgász Egyesület által kezelt – horgásztavon, a Bakodi-tavon hajtottak végre. Ebben a feladatban az volt a „csavar", hogy a csapat egyik felének a vízről, rohamcsónakból, paintball fegyverrel kellett leküzdenie a partra kihelyezett célokat, míg a többiek partra szállással egybekötve teljesítették ugyanezt. Ám rájuk már lőttek is – ugyancsak festékfegyverekkel – a parti susnyásban megbújó „rosszfiúk" és aki találatot kapott, az természetesen nem folytathatta a feladatot.

„A Magyar Honvédség járőrbajnokságára ékező csapatok komoly felkészülésen vannak túl" – mondta Eleki Zoltán alezredes. Az elmúlt hónapokban minden alakulatnál megrendezték az egység-szintű bajnokságokat, s az ott legjobban teljesítők lettek tagjai a csapatok válogatottjainak. A versenykiírás szerint a csapatokban három nőt – közülük egy 35 év feletti – és hat férfit – akik közül ketten 30 év, illetve ketten 40 év felettiek – kellett nevezni.

„A járőrbajnokság hagyományosan az utolsó a Magyar Honvédség sportbajnokságai közül, sokszor ezen dől el az összesített eredmény, s idén is még többen küzdenek a bajnoki címért. Ebben az évben tavasszal, Veszprémben rendezték meg a mezei futóbajnokságot, amit júniusban a háromtusa-bajnokság követett Szentendrén. A lőbajnokságnak szeptemberben a püspökszilágyi lőtér adott otthont" – idézte fel az idei eseményeket a Magyar Honvédség főtestnevelője.

A járőrbajnokságon az első helyen az MH 5. Bocskai István Lövészdandár csapata végzett, megelőzve az MH 25, Klapka György Lövészdandár és az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred válogatottját. A negyedik helyezést az MH 86. Szolnok Helikopterbázis, az ötödiket az MH Katonai Közlekedési Központ, a hatodikat pedig az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred csapata szerezte meg.

Fotó: Galovtsik Gábor