Recsken született 1956 és a rendszerváltoztatás

Szöveg: honvedelem.hu | 2013. szeptember 7. 17:33

Recsk borzalmait csak az ember volt képes túlélni. Egyedül az ember, aki megtanult szembenézni az éhséggel, a mindennapos pokoli fájdalommal, aki leszámolt élettel és halállal, aki felfedezte a rabtársaival való összetartozást, s aki megtalálta a táborban is a szögesdrót feletti világot – fogalmazott Hende Csaba szeptember 7-én, szombaton Recsken.

Galéria

1599110332

1599110333

1599110334

A honvédelmi miniszter a büntetőtábor megszűnésének 60., valamint a Recski Szövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen, az egykori recski kényszermunkatábor területén kialakított Nemzeti Emlékparkban hangsúlyozta: „a létező szocializmus diktatúrája egy olyan uralmi rendszer, ami napjainkból nézve teljesen érthetetlen."

„Recsken felfüggesztették az ember jogait: megszűnt a szabadsághoz, a méltósághoz és az élethez való jog. Recsken az őröknek nem kellett elszámolniuk a foglyokkal" – mondta Hende Csaba, hozzátéve: a nemzet minden közösségéből, társadalmi osztályából, politikai családjából voltak itt rabok, különféle hitű és elkötelezettségű, más-más műveltségű és neveltetésű emberek. Volt itt ludovikás katonatiszt, korábbi miniszter és országgyűlési képviselő, szociáldemokrata és kommunista ellenálló, irodalmár és boltos, volt iparmágnás és kétkezi ember, s volt olyan is, aki túlélte az auschwitzi poklot.

„Recsken született 1956, a forradalomból pedig az 1990-es rendszerváltoztatás. Ez ma Recsk legfontosabb üzenete" – fogalmazott a honvédelmi miniszter, hangsúlyozva, hogy „Recsk ugyanolyan gyászhelye az ezeresztendős magyar történelemnek, mint a muhi puszta, a mohácsi mező, a doberdói fennsík, a Don-kanyar vagy az auschwitzi tábor".

Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke felelevenítette: míg 1988 őszén több százan alakították meg a szövetséget, ma már csak 18-an élnek. Mint elmondta, céljuk az volt, hogy segítsék azokat, akik végigszenvedték a tábort és az azt követő éveket.