Vegyük észre a csodát!

A keresztút végigjárása után Bíró László mondott magyar nyelvű misét a Vianney Szent János kápolnában, majd Dankó István köszöntötte a zarándokokat. „Lourdes a béke városa, mindnyájan azért jöttünk ide, hogy békét és barátokat keressünk akár egymás között, akár abban a hadosztálynyi katonában, akik negyvenhét országból érkeztek ide" – mondta a honvédelmi tárca közigazgatási államtitkára, majd hozzátette: Lourdes egyben a csodák városa, és csodák márpedig vannak – legfeljebb nem hisz bennük mindenki. Csoda volt az, ami Szent Bernadettel történt, de az is, amikor a második világháború után először összegyűltek itt a katonák, hogy egykori ellenfelekként a békéért imádkozzanak, és megtegyék az első lépéseket a megbékélés irányába. „Ez a csoda azóta minden évben megismétlődik, és aki él a lehetőséggel, maga is részese lehet" – fogalmazott. „A csodával tehát érdemes mindig számolni, érdemes számítani rá, és mindenkinek érdemes megtenni mindent annak érdekében, hogy észrevegye."

Dankó István azt mondta: bizonyos fokig saját életünk is csodák sorozata, ám a velünk történt jó dolgokat hamar megszokottnak, természetesen és magától értetődőnek, az életünk részének tekintjük. Ilyen például a kölcsönös és beteljesült szerelem, amelyet eleinte minden nap, minden órában csodaként élünk meg, de az általános vélekedések szerint idővel szeretetté válik. Ez szerinte nem így van: ez csak azok erőltetett magyarázata, akik nem veszik észre, hogy a szerelem csodája továbbra is ott van mindaz a társunk mosolyában, mozdulataiban, hangjában, tetteiben, amiért régen beleszerettünk, és amit csodaként éltük meg. Ez a csoda magyarázza azt a szenvedést is, amit akkor élünk meg, amikor elveszítjük a társunkat. De ugyanez áll a gyermekvállalásra is: hatalmas várakozással tekintünk érkezésükre, és csodaként éljük meg azt, ám az idő múlásával gyermekeink jelenléte is természetessé válik, és sokszor hajlamosak vagyunk csak a nehézségekre, velük kapcsolatos kötelezettségeinkre figyelni. Aztán egyszer csak eljön a pillanat, amikor rádöbbenünk: szinte észrevétlenül felnőttek. Ezért kell minden egyes napot csodaként megélni például a szerelemben és gyermekeink nevelése során, és keresni azt, amit csodának minősíthetünk.

„A csoda tehát nem attól csoda, hogy megtörtént, hanem attól, hogy észrevesszük, akár abban a pillanatban, akár később. Az ember azért jár zarándoklatokra, hogy kizökkentse magát a hétköznapokból, és ezeket észrevegye, felfedezésük pedig segít abban, hogy jobb emberekké, jobb katonákká váljunk"   fogalmazott a közigazgatási államtitkár. „Találja meg ki-ki azt, amiért jött, és ha megtörténik vele, vegye észre a csodát."

A városban a nap délutánján katona-zenekari fesztivált és a hősök tiszteletére tartott koszorúzási ünnepséget is rendeztek, az este pedig a szokásos gyertyás Mária-körmenettel zárult.

A Pireneusok között, a francia-spanyol határ közelében fekvő Lourdes a katolikus hívők egyik legismertebb tradicionális kegyhelye. Ennek eredete, hogy 1858-ban, a település melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Bernadette Soubirous-nak tizennyolc alkalommal jelent meg Szűz Mária. A barlangban található forrásnak csodatévő erőt tulajdonítanak, és már a 19. században is tízezrek látogatták évente. A katonai zarándoklatok 1958-ban kezdődtek meg: magyar katonák először 1991-ben vettek részt a jeles eseményen, hivatalosan pedig 1994 óta képviselteti magát a haderő a májusi programokon. Azóta több mint ezer magyar katona látogatott el a kegyhelyre. Az idei zarándoklat mottója: „Mit tettél testvéreddel?"

Fotó: a szerző felvételei