A 2016-os év is a Közel-Keletről szól majd

Keleten a helyzet változatlan

Az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának vezetője szerint akárcsak eddig, Észak-Korea esetében továbbra is a nagyhatalmakon – elsősorban Kínán, illetve az Egyesült Államokon és Oroszországon –, illetve a térség két másik meghatározó államán, Japánon és Dél-Koreán múlik, milyen irányt vesznek az események. „Noha vannak változásra irányuló jelek, így például a pártkongresszus meghirdetése, a rendszer nem reformálható, nyitásra szerintem idén sem kerül majd sor" – vélte Tálas Péter, aki szerint Phenjan ugyanakkor továbbra is végrehajthat olyan elsősorban figyelemfelkeltő akciókat, mint például a mostani, állítólagos hidrogénbomba-robbantás. Ezek az akciók ugyanakkor akár ön- és közveszélyesek is lehetnek.

Ázsiában szintén évek óta visszatérő vitakérdést jelentenek az erőviszonyok a Dél-kínai tengeren, mivel azonban az Egyesült Államokban választási év van, ezen a téren biztosan nem várható jelentősebb elmozdulás. „A demokraták és republikánusok között azért konszenzus van azt illetően, hogy Kínát meg kell próbálni lelassítani, és a Dél-kínai tengeren nem lehet teljesen megszüntetni az amerikai aktivitást, már csak Kína geopolitikai előnye miatt sem. Kisebb csörtéknél nagyobb konfliktust ugyanakkor nem várok, mert egyrészt alapvetően Kína is a saját belpolitikai-gazdasági problémáival van elfoglalva. A pekingi vezetés nem veheti félvállról a gazdasági növekedés csökkenését. Másrészt a távol-keleti kérdés most már csak azért sem áll az érdeklődés homlokterében, mert minden nagyhatalom a Közel-Keletre összpontosítja a figyelmét."

Márpedig a Közel-Keleten nem várható béke idén sem. Tálas Péter szerint ugyanakkor egyelőre még korai a konfliktusok további eszkalálódását vizionálni a síita hitszónok szaúdi kivégzése és az ennek nyomán szárba szökkent feszültség miatt. „A szaúdi-iráni fejlemények nem újak, régóta érzékelni lehet a szembenállást, amely a regionális nagyhatalmi vetélkedés mellett persze síita-szunnita szembenállásként is értelmezhető. A hitszónok kivégzése csak egy újabb fejezet ebben a hosszú idő óta tartó küzdelemben. Ami jelenleg folyik a Közel-Keleten, azt már most is nagyon sokan értelmezik egyfajta helyi harmincéves háborúként. Kizártnak tartom ugyanakkor, hogy a nagyhatalmak közvetlen háborúba keverednének egymással szemben, de olyan lépések, mint amilyen például a mostani szaúdi akció is volt, bizonyosan várhatók még idén."

Ebben a helyzetben továbbra is az a döntő kérdés, hogy a közel-keleti biztonságban érdekelt nagyhatalmak számára mennyire kulcsfontosságú a szíriai probléma megoldásának előre vitele. „Mindenki megpróbál szerepet vállalni, de úgy hogy további plusz terhek ne kellejen vállalnia, illetve hogy saját érdekeit is érvényesítse a közös célok mellett. Bár az első kommentárok szerint a most felerősödött szaúdi-iráni ellentét megnehezíti a szíriai rendezést, de én egyelőre nem tartom még ennyire katasztrofálisnak a kialakult helyzetet. A kérdés ugyanis még mindig az, hogy az érdekelt felek félre tudják-e tenni, avagy háttérbe tudják-e szorítani saját érdekeiket, egymással szembeni fenntartásaikat egy közös megoldás érdekében."

E téren ugyanakkor alapkérdés, hogy mi várható idén Szaúd-Arábiában, ahol az uralkodócsalád helyzete messze nem annyira stabil ma már, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. „Azt azért látni kell, hogy a 2011-es arab tavaszt követően jelentősen változott a szaúdi politika, amely azért továbbra is konzervatív, és európai mértékkel mérve nagyon távol áll a mi értékrendünktől. Az uralkodócsalád már ’11-ben 40 milliárdos csomagról döntött a szociális problémák enyhítésére, és bizonyos egyéb, apró lépések is a rendszer lassú változását jelzik, például hogy kezdenek elismerni egyes alapvető emberi jogokat. Ilyen például, hogy a nők is vezethetnek autót, és választhatnak. Mindez azt üzeni: a rendszer vezetése is tudja, hogy változtatni kell, mert egyébként robbanáshoz vezethetnek a feszültségek. Az ugyanakkor most még nem látszik, hogy sikerül-e mindezt a szaúdi királyi családnak konszolidáltan, nagyobb belső traumák nélkül véghezvinnie."

A helyzetet a gazdasági problémák is nehezítik. „Szaúd-Arábiát is nagyon keményen érinti az olajár-csökkenés, és ebben a helyzetben a változás és a rendszer átalakulásának lehetősége is benne van. Azt illetően ugyanakkor szkeptikus vagyok, hogy sor kerülhet-e az országban arab tavasz-típusú megmozdulásokra. Szaúd-Arábia annyira fontos szerepet játszik a közel-keleti biztonság, az olajellátás, az olaj- és energia-világpiac szempontjából, hogy egyszerűen senkinek sem érdeke, hogy boruljon a rendszer, így a nagyhatalmak valószínűleg nem is hagynák ezt. Emellett Rijádnak borzasztóan nagy hatása van a szélsőséges szunnita csoportokra is, amelyek elég alaposan megkeseríthetik a nemzetközi szereplők életét, tehát ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni."

A szíriai konfliktus okán Izrael és a palesztin konfliktus valószínűleg 2016-ban sem kerül vissza a nemzetközi napirend legfontosabb pontjai közé. „Megoszlanak a vélemények arról, hogy amit most látunk, az a harmadik intifáda kezdete-e, de annyi bizonyos: az erőszaknak egy olyan újabb hullámát tapasztaljuk az országban az utóbbi hónapokban, amit Izraelnek mindenképpen kezelnie kell", mondja Tálas Péter. „Izrael azonban még mindig nagyon jó pozícióban van, és alighanem 2016-ban sem kényszerül rá olyan lépésekre, ami radikális változást okozna a politikájában. A nemzetközi figyelem alapvetően Szíriára és Irakra összpontosul, és az ilyen helyzeteket – amikor a világsajtó alig ír a palesztin-izraeli konfliktusról – Izrael általában jól ki tudja használni. A késes támadások persze mindig bekerülnek a hírekbe, mert a terrorizmus a biztonságpolitika ‘pornográfiája’, vagyis az efféle eseményekről mindig szívesen ír a média. Ugyanakkor én a fentiekkel együtt is változást látok és várok például az illegális település-építések kérdésében, még ha a támadások nem segítik elő egyik fél oldalán sem a komoly politikai áttörést."

Afrikában sincs előrelépés

Afrika vonatkozásában a Boko Haramhoz és az al-Shabaabhoz hasonló radikális iszlamista milíciák tevékenysége ismét ráirányította a figyelmet arra a problémára, hogy a kontinens kormányzatai nem igazán stabilak. „Ez már csak azért is óriási baj, mert Afrikában olyan népességnövekedés várható a következő másfél évtizedben, amely még a stabil államok megtartóképességét is kikezdi majd. Vagyis ha nem lenne a Boko Haram és a többi szervezet, még akkor is óriási problémát jelentene, hogy a fennálló politikai rendszerek tudnak-e olyan gazdasági, szociális és egyéb hátteret teremteni, képesek-e a lakosság ellátását olyan szinten biztosítani, hogy az emberek ne akarjanak tömegesen emigrálni, elmenekülni a térségből" – mondta Tálas Péter. „Viszont a fegyveres szélsőségesek miatt a kormányzatoknak nincs is idejük felkészülni ezekre a nagyobb kihívásokra. Márpedig az Afrikából elinduló demográfiai és környezeti migránsok elsősorban Európát érintik majd nagy számban. Vagyis Európának alapvető érdeke lenne az afrikai rendszerek stabilitása, csak éppen az a baj, hogy amíg ezek a kormányzatok nem stabilak, még támogatni sem igazán tudjuk őket, hiszen a pénzek is egy lyukas zsákba hullanak. Nem mintha egyébként a támogatások kérdésében egységes lenne az elhatározás…"

Kivárás Washingtonban, óvatos játék Moszkvában

Ami a nagyhatalmakat illeti, az Egyesült Államoktól az elnökválasztási kampány miatt 2016-ban aligha várható igazán aktív külpolitikai fellépés. „Egyelőre még csak készülünk az igazi kampányra, és a jelölteket sem ismerjük. Az biztos, hogy a republikánusok közül ki kellene választódnia egy megfelelő jelöltnek, mert óriási problémának tartanám, ha egy Donald Trump-típusú figura költözne be a Fehér Házba. Ugyanakkor nem gondolom valószínűnek, hogy ez bekövetkezne."

Oroszországban nem várhatók nagy változások 2016-ban Tálas Péter szerint. „Vlagyimir Putyin az elmúlt években két nagy területen mutatott komoly aktivitást: Ukrajna és a Közel-Kelet. Ukrajnában jelenleg nem látok esélyt arra, hogy a helyzet kimozduljon a mostani holtpontról, még a választások ellenére sem. Nehezen tudom elképzelni, hogy 2016 olyan fordulatot hozna az országban, minden probléma ellenére, ami oroszbarát hatalmat eredményezne. Az persze esélyes, hogy a Porosenko- és Jacenyuk-féle társaság hatalmának stabilitása meggyengül, de nem hiszem, hogy ez egyben visszatérést is jelentene a Janukovics-utódokhoz. Ami a szíriai aktivitást illeti, Putyint több cél vezette. Ezek közül az egyik nyilvánvalóan a közel-keleti pozíciónyerés volt, ugyanakkor eközben belpolitikailag is komoly kihívásokkal kell szembenéznie, hiszen a világgazdaság helyzete és az abban érzékelhető tendenciák finoman szólva sem Oroszországnak kedveznek. Nyilván az olajár-csökkenés nem jelent bukást a rendszer számára, de nem is annyira stabil. Putyin eddig nagyon ügyesen manőverezett, és fontossá tette saját magát, de nagyon oda kell figyelnie ahhoz, hogy a lépéseinek továbbra se legyen káros következménye, ne terjeszkedjen túl a saját lehetőségein. Oroszországnak ugyanis sem a megfelelő katonai, sem pedig politikai ereje nincs meg ahhoz, hogy lényegesen befolyásolja a szíriai helyzetet. De ez egyébként mindenki másra is áll: egyedül mindenki csak a feszültség fenntartására képes. Önmagában lezárni senki sem tudja a háborút, viszont nagyon sokan tudják akár egyenként is elmélyíteni a konfliktust."

Tovább gyűrűzik a migrációs krízis

Ami a szíriai háborúval szorosan összefüggő európai migrációs áradatot illeti, Tálas Péter szerint bizonyosan nem várható a hullám elülése. „Ha nagyon optimista akarok lenni, csökkenhet a migrációs nyomás idén, de egyik pillanatról a másikra biztosan nem fog megszűnni. Sok múlhat a törökökkel kötött megállapodáson, ami most lép majd életbe, de igazából kiszámíthatatlan, mire ösztönzi majd a migránsokat az új intézkedések bevezetése. Azt sem látjuk még, miként lesz képes Európa kezelni a kérdést, hiszen a közös politika nagyon nehezen formálódik, és egyelőre inkább csak nemzetállami megoldásokat látunk. 2016-tól egyébként ezen a téren is előrelépést várok: ha nem is vízválasztó, de fontos időszak áll előttünk. Ha nem születnek megfelelő válaszok, az bizony garantáltan kikezdi majd ha nem is magát az Európai Uniót, de a schengeni rendszert mindenképpen."