Érzékeny stratégiai játszma része a kenyai terror

Ami a szupermarket elleni támadást elkövető szomáliai al-Shabaab szervezetet illeti, Marsai Viktor szerint korábban is bármikor végrehajthattak volna efféle akciókat, mert az erejük megvolt hozzá, egy hasonló létesítmény pedig „soft célpontnak" minősül. „Az akció időzítése kulcskérdés, méghozzá több szempontból is. A szervezet a közelmúltban katonai vonatkozásokban kudarcot vallott, hiszen gyakorlatilag az összes szomáliai várost elveszítette, így meg akarták mutatni, hogy továbbra is számolni kell velük. Másrészt annyit fenyegették már Nairobit szörnyű megtorlással, ha a kenyai hadsereg nem vonul ki Szomáliából, hogy a hívek számára is fel kellett valamit mutatni. Emellett szeptember 16-án rendezték meg Brüsszelben a Szomália jövőjéről szóló konferenciát, ahol a donorállamok 2,5 milliárd dollárt ajánlottak fel az országnak, ez pedig nagy siker a mogadishui kormányzat számára. Valamit erre is válaszolni akartak" – sorolja az időzítés okait a szakértő.

A helyszín szintén adta magát. „Szomáliában az utóbbi időszakban többek között támadást intéztek az ENSZ helyi fejlesztési irodája, a török nagykövetség és a legfelsőbb bíróság ellen is, de Mogadishuban nincs Reuters és BBC, és mivel az áldozatok többsége sem külföldi volt, mifelénk ezekről az akciókról nem nagyon lehetett hallani. Így aztán Kenyában csaptak le, és az akció meg is hozta számukra a kívánt nyilvánosságot, hiszen a túszdráma még Szíriát és a német választásokat is kiütötte a nagy hírportálokon és a hírtelevíziókban az első helyről."

Marsai Viktor úgy látja, hogy a „Fehér Özvegy", azaz a 29 éves Samantha Lewthwaite személye, illetve vélt vagy valós részvétele az akcióban a dzsihádista legendaképzés egyik kiváló eszköze lehet. „Az, hogy Lewthwaite angol katonacsaládból származik, és a 2005. júliusi londoni merényletek egyik elkövetőjének özvegye, helyből ikonikus figurává tette őt bizonyos körökben, ráadásul az utóbbi években eltűnt a hatóságok szeme elől. Hivatalosan az al-Shabaab is azt mondta, hogy nem vett részt nő az akció kivitelezésében, a túlélők szerint azonban nem így történt. Akár ott volt a Fehér Özvegy, akár nem, azt látni kell, hogy ebben a támadásban valószínűleg más nemzetek állampolgárai is részt vettek: arabok mellett alighanem kenyaiak is, és ahogy a kenyai külügyminiszter is mondta, brit és amerikai állampolgárok is, bár utóbbiak alatt a szomáli diaszpóra onnan visszatért tagjait kell érteni. Ez a támadás tehát a globális dzsihád újabb akciója volt, amelyet egy nemzetközi csapat hajtott végre alighanem igen erős helyi támogatással."

Az al-Shabaab szempontjából egyelőre nem látszik, mennyire bizonyult produktívnak a támadás. „Ez egy paradox helyzet: meg akarták mutatni az erejüket, de ha túlfeszítik a húrt, fokozódik rajtuk a nyomás is. Nyilvánvaló, hogy Kenya nem fog kivonulni Szomáliából, sőt, ha az al-Shabaab fokozza az akcióit, a kenyai haderő is nagyobb erőket vet majd be. A szupermarketeket nyilván nem lehet megvédeni a hasonló akcióktól, de hosszabb távon az al-Shabaabnak sem érdeke, hogy kivívja a nemzetközi közösség haragját. A képességeikből futná hasonló akciókra, de az már kérdéses, hogy stratégiai szinten megéri-e nekik efféle támadásokat végrehajtani: a sok ártatlan áldozat kontraproduktív hatást válthat ki, hiszen a meggyilkolt gyerekek képe mindenütt sokkolja a közvéleményt, teljesen függetlenül a háttértől. Ráadásul a kenyai-ugandai-burundi AMISOM-erők éppen most akarnak kicsikarni némi erősítést az ENSZ BT-től, hogy a szomáliai vidéki területekről is kiszorítsák az al-Shabaabot, vagyis a szervezet érzékeny, soktényezős játszmát játszik."