Még mindig nem tudni, mi várható az ifjú Kimtől

„Észak-Koreát és a jövőbeli politizálás irányait nem lehet kiszámítani, és ennek alapvetően két oka van" − mondja kérdésünkre az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) igazgatója. „Benne vannak a belső hatalmi viták is, de ami ennél fontosabb: az új vezetés tesztelni akarja, mit szólna a nemzetközi közösség ezekhez a lépésekhez. Reális forgatókönyv lehet a segélyért cserébe hirdetendő moratórium, de az Egyesült Államok korábban a segélyeket további feltételekhez kötötte, például a hathatalmi tárgyalásokhoz történő visszatéréshez. Ez tehát az egyik fő oka a tapogatózásoknak." A szakértő ugyanakkor felhívja a figyelmet: a phenjani vezetés hosszú távon csak komoly kockázatok mellett mutatkozhat gyengének a társadalom előtt, hiszen a rezsimet a félelem és az ország elszigeteltsége tartja hatalmon. „Az új vezető erejét meg kell mutatni, demonstrálni kell a társadalom előtt, és csak ezután lehet azon gondolkodni, hogy a környezetéhez képest milyen politikát alakít majd ki Kim Dzsong Un."

Ami a diktatúra belülről történő gyengülésének lehetőségét illeti, a szakértő szerint nem tanácsos találgatásokba bocsátkozni, mert nagyon keveset tudunk. „Észak-Koreában három nagyobb hatalmi centrum működik, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, és ez is inkább csak a megfigyelők és a szakértők véleménye. Az első az állampárt, a második a kormányzat, a harmadik pedig a hadsereg. Egyelőre nem látni át, ezekben az erőterekben milyen módosulások következtek be Kim Dzsong Un hatalomra kerülésével, hogyan alakultak át az erőviszonyok. A három centrum közül leginkább a kormányzat érdekelt a külfölddel történő együttműködésben." Az SVKI igazgatója szerint abban konszenzus van a szakértők között, hogy Kim Dzsong Un hatalomátvétele viszonylag sikeres volt. „Puccskísérletről többek között éppen ezért nem is fogunk értesülni, csak akkor, ha az sikeres lesz. Mindhárom fő hatalmi csoport abban érdekelt, hogy belül ne legyen feszültség, ez ugyanis valamennyiük hatalmát korlátozná. Az alapdolgokban tehát konszenzus van közöttük, egymáshoz vannak kötve."

Az SVKI igazgatója ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy békés átmenetre kerüljön sor az országban. „Észak-Korea környezete nem érdekelt abban, hogy véresen bukjon a rendszer, hiszen ez az egész térségben hatalmas feszültségeket gerjesztene, és szinte elkerülhetetlen humanitárius katasztrófával, sokmilliós menekültáradattal járna. Erre sem Dél-Koreának, sem Kínának, sem az Egyesült Államoknak nincs szüksége. Perspektivikusan mindenkinek az lenne az érdeke, ha organikusan zajlanának le a változások. Hosszabb távon mindenki biztosra veszi, hogy a két Korea egyszer majd egyesül, de a jelenlegi gazdasági helyzetben Dél-Korea nem lenne képes konszolidálni Észak-Koreát, különösen, ha nem tervezett, előre látott és tervszerűen végrehajtott konszolidációról, hanem a rendszer bukásáról lenne szó. A véres bukást tehát mindenki szeretné elkerülni."