Szíria: bevetették az ideggázt?

Ki választotta ezt a radikális és embertelen megoldást? Ki veszthet, és ki profitálhat a vegyi fegyverek alkalmazásával? És végül: kinek áll érdekében Szíria belügyeibe avatkozni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Gazdik Gyulával, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársával.

A több mint két éve húzódó szíriai konfliktus nem egy meglepő fordulatot hozott már, és kijelenthetjük, hogy a hadi helyzet rendkívül változó. Álltak már nyerésre a lázadók, és küzdötte vissza már magát nyerő pozícióba a kormányt támogató hadsereg is − részletezte a helyzetet a szakértő. A vegyi (és biológiai) fegyverek jelenléte a közel-keleti országban egy éve kezdte intenzívebben foglalkoztatni a nemzetközi sajtót.

Ekkoriban jelent meg Barack Obama elnök nyilatkozata, miszerint ezen fegyverek bevetésével Aszad átlépi azt a bizonyos „vörös vonalat", s ennek következtében a „játékszabályok" is megváltoznak. Ezzel közvetve az amerikai katonai beavatkozásra utalt. Innentől kezdve többször is érkeztek a híradások, miszerint Aszad (felelősként többnyire őt nevezte meg a média) bevetette a vegyi fegyvereit, Damaszkusz pedig rendre cáfolt. Gazdik Gyula elmondta, ma már többet tudhatunk a valódi helyzetről. Szakértők szerint Szíriában a harcokban − a jelenlegi tisztázatlan támadás előtt − 13-szor vetettek be vegyi fegyvert. A mostani támadás során állítólag szarin nevű ideggázt alkalmaztak (a média által idézett szakértői és orvosi vélemények ezt látszanak alátámasztani). Mivel nemcsak a kormányerők birtokolnak ilyen fegyvereket, hanem a lázadók is szert tettek bizonyos készletekre, adott a kérdés: melyik fél használta ezeket céljai eléréséhez?

A szakértő utalt a térségbeli sajtóban megjelent egyes vélekedésekre, melyek nem tarják véletlennek, hogy a legutóbbi szarintámadás szinte pontosan egy évvel azután történt, hogy Obama elnök kilátásba helyezte a katonai beavatkozást. Ezek nem tartják valószínűnek, hogy Aszad elnök az ENSZ-ellenőrök beérkezése után ilyen kockázatos akcióra vállalkozna. Vagyis az ellenzék és a mögötte álló politikai erők lépéskényszerbe akarják hozni az Egyesült Államokat. A damaszkuszi kormánnyal szemben álló térségbeli államok sajtója a támadásról ellenkező beállításban beszél.

Az adott helyzetben tehát folyik a vádaskodás − tette hozzá a szakértő −, s ezzel párhuzamosan a nemzetközi közösség véleménye is erősen megosztott. Oroszország és Kína továbbra is kiáll a kormány mellett, míg Franciaország külügyminisztere erélyes fellépést követelt a lázadók védelmében, amennyiben minden kétséget kizáróan bebizonyosodna, hogy Aszadnak köze van a vegyi fegyverekkel intézett támadásokhoz. Az amerikai adminisztráció részéről egyelőre óvatos nyilatkozatok érkeznek. Gazdik Gyula hozzátette, hogy az USA katonai és politikai vezetői között többen vannak, akik elleneznek mindenfajta komolyabb beavatkozást Szíriában, arra hivatkozva, hogy Aszad megbuktatása után korántsem biztos, hogy a káoszból olyan új hatalom emelkedne ki, mely megfelel az USA elvárásainak. Ebben az esetben pedig elkerülhetetlen az elhúzódó konfliktus, melyet Afganisztán és Irak után aligha üdvözölne örömmel az amerikai közvélemény.

A konfliktust folyamatosan nyomon követő nagyhatalmak érdekei ugyancsak hangsúlyosak. A harcokból győztesen kikerülő és megerősödő Aszad közvetve hozzájárulna Irán pozíciójának erősödéséhez, melyet értelemszerűen aggodalommal szemlél az USA, Izrael, s több öböl-menti olajállam. Ellenkező esetben Teherán egy fontos szövetségesét veszítené el, s így gyengülne a térségben játszott szerepe. Moszkvában is van miért aggódni: egyrészt a szíriai orosz jelenlét (és fegyvervásárlások) záloga a jelenlegi kormány hatalmon maradása, emellett pedig számolniuk kell azzal a lehetőséggel is, hogy egy új Nyugat-barát kormány engedélyezné egy, az Öböl térségéből Európába Szírián keresztülhaladó, földgázt szállító csővezeték kiépítését, amely komoly konkurenciát jelentene az Oroszországból szállított, jelenleg monopolhelyzetben lévő földgáznak.