Esztergomból Magna Hungariába
Szöveg: Szűcs László | 2016. december 27. 12:14Egyéb, más évfordulók mellett december 27. arról is híres, hogy ezen a napon tért vissza első útjáról a magyar őshazát kereső Domonkos-rendi szerzetes, Julianus barát. A 780 esztendővel ezelőtt, 1236-ban véget ért utazás bebizonyította: maradtak magyarok (vagy magyarnak vélt törzsek) a szerzetes által Magna Hungariának nevezett területen.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint Julianus barát a keleten maradt magyarok megtérítésére 1235-ben indított négytagú csoport tagja. A hittérítő küldetést IV. Béla magyar király támogatta anyagilag. Történelmi források úgy vélik, hogy a Domonkos-rendi szerzetes – három társával együtt – 1235. májusának elején indult el hosszú útjára az Esztergom melletti Újfaluból. Konstantinápoly felé vették az irányt, ahol hajóra szálltak és 33 napos vízi út után Tamany városánál értek partot.
Első út: a megtalált őshaza
Julianus azonban nem adta fel, egyedül folytatta útját; a túlélés érdekében egy muzulmán pap szolgálatába állt, és annak kísérőjeként jutott el Volgai Bolgárországba. A mondák szerint itt a szerzetes egy asszonyra akadt – akit éppen arról a földről adtak férjhez erre a tájra, amelyet ő keresett – és az ő útmutatásai során akadt rá az őshazában maradt magyarokra.
Julianus a magyar őshazát Magna Hungariának nevezte el, s a monda szerint az itt élőknek – az elválás óta eltelt közel 800 év ellenére – értette a nyelvét. Ők mondták el a szerzetesnek, hogy a keleten lakó mongolok Európa megtámadására készülnek. E fontos információ birtokában a barát visszaindult Magyarország felé. Bár a keleti magyarok tartóztatták, ő fontosabbnak érezte, hogy értesítse királyát a közeledő veszélyről.
A szerzetes csak alig egy hónapot töltött el az őshazában.
A történészek úgy vélik, hogy Julianus hazafelé tartó útját 1236. június 21-én kezdte meg. Nem Konstantinápolyon keresztül tért haza, hanem az őshazában maradt magyarok útmutatását követve, a kijevi kereskedők által is használt rövidebb utat választva, Rutén- és Lengyelföldön átkelve 1236. december 27-én érkezett vissza Magyarországra.
Második út: az elpusztított őshaza
Hazatérve IV. Bélát azonnal tájékoztatta a kelet felől közeledő mongol veszélyről. Ezt követően – újabb királyi engedéllyel a birtokában – Julianus, három társával együtt, 1237-ben ismét megpróbált eljutni Magna Hungariába, de csak Moszkvától valamivel keletebbre jutott el, mert előző úti céljának területét a betörő mongolok közben elpusztították. Második útjáról – amely 1238-ban ért véget – egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol vezér feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt.
Julianus mindkét útjáról feljegyzést készített, amely levél formájában maradt meg az utókor számára. Az első levelet nagy valószínűséggel Richardus páter, Julianus felettese írta. A második feljegyzés viszont az utazó szerzetestől származik. E leveleket a vatikáni levéltár őrizte évszázadokon, egészen 1695-ig, amikor is egy magyar jezsuita felfedezte azokat.
