Két katona, akiknek neve nem merült feledésbe

Szöveg: Takács Vivien | 2017. október 29. 13:48

Számos olyan fiatal tiszt harcolt az első világháborúban, akiknek nevét a történelem később megörökítette, azonban többségük névtelen hősi halottá lett.

A napokban véget ért Centenáriumi emlékfutás a hősökért elnevezésű rendezvény befutója alkalmából ellátogattunk a szlovéniai Kobarid városba, hogy megemlékezzünk a száz évvel ezelőtti caporettói áttörésről. Mint ismert, 1917. október 24-én kezdődött az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Birodalom haderejének együttes ellentámadása Olaszország hadseregével szemben, amely később a caporettói áttörés néven került be a hadtörténelembe.

A tizenkettedik isonzói csata – szó szerint – egyik legkiemelkedőbb helyszíne a Kolovrat hegy volt, amelyet huszonnégy óra alatt sikerült elfoglalnia a német és osztrák-magyar csapatoknak. Itt találkoztunk dr. Kovács Vilmos ezredessel, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokával, aki – miután felidézte a száz évvel ezelőtti eseményeket – elárulta: sok hős neve fűződik a caporettói áttöréshez. Kiemelte: vannak névtelen halottak, de vannak olyan nevek is, akik az első világháború után a két háború közötti és főleg a második világháborúban jeleskedtek.

Ilyen volt Erwin Rommel és Bertalan Árpád. Mint megtudtuk: Erwin Rommel egy német csapattesten belül hajtott végre hőstetteket, illetve egy csapattal jelentős szerepet játszott az olasz állások felszámolásában. A főhadnagy a württembergi hegyi zászlóalj egy harccsoportjával 1917. október 26-án meghódította a Monte Matajurt, amiért az év decemberében megkapta az úgynevezett „Pour-le mérite" elnevezésű német kitüntetést. A második világháborúban pedig ő volt az egyik leghíresebb taktikus, akit 1944 októberében egy Hitler-ellenes tiszti összeesküvést követő tisztogatások során öngyilkosságra kényszerítettek.

A másik hős Bertalan Árpád, az 1. osztrák-magyar hadosztály tizenkilenc éves hadnagya, aki október 24-én egy maroknyi – tizenöt fős – rohamcsapat élén három olasz állást számolt fel és több száz foglyot ejtett. A harmincas években ő szervezte meg a magyar királyi honvédségen belül az ejtőernyős csapatokat. Halálát is ez okozta: 1941. április 12-én a bevetésre induló repülőgépe nem sokkal a felszállás után lezuhant. Vitéz Bertalan Árpád nevét ma a szolnoki székhelyű különleges rendeltetésű dandár viseli.

„A caporettói áttörésben részt vevők közül sokan névtelen hősként nyugszanak a temetőkben. Bár hősiesen harcoltak, a történelem nem örökítette meg ennyire a nevüket, mint a már említett két katonáét" – hangsúlyozta Kovács Vilmos ezredes.