Szent Márton, a felderítők védőszentje
Szöveg: Szűcs László | 2015. november 11. 17:58Úgy tartja a mondás, hogy katonai felderítésre azóta van szükség a világon, mióta az emberek uralják a bolygót. Az egyes embercsoportok ugyanis már a kezdetek óta gyakran kerültek fegyveres konfliktusba egymással és minden összetűzés kimenetelét meghatározza a felderítés minősége. A Magyar Honvédségnél november 11-e a felderítők napja.
Apja jómódú, pogány katonatiszt volt, aki szolgálataiért cserébe, jutalomból Itáliában kapott egy kisebb birtokot, így a család ott telepedett le. Márton gyermekként Ticinumban – a mai Paviaban – nevelkedett. Apja akaratára 15 évesen belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt azonban négy évig egy gyakorló csapatnál szolgált, így csak 19 évesen lett valódi katona.
![1596003915](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f21164b45034632980782.jpg)
Márton személyében és cselekedeteiben egyaránt megnyilvánultak az olyan általános emberi és katonai erények, mint a vitézség, a bátorság, a becsületesség, az odaadás, a harcok során megsebesültek gyámolítása, az önfeláldozás és az igazságra való törekvés. Elismerést váltott ki az egyszerűsége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete.
334-ben Amiens-ben történt, hogy télvíz idején tiszti köpenyének felét odaadta egy ruhátlan koldusnak.
E – sokszor és sokféleképpen ábrázolt – jelenetet a legenda a következőképpen meséli el. „Márton, római katonatisztként, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, s így kiáltott: »Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!« Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak: »Fogjad, barátom – mondta neki, és ráterítette a meleg anyagot -, és a lovamnak köszönd meg, mert a köpenynek ez a része őt takarta!«"
![1596003915](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f21164b7483b074080995.jpg)
341-ben, amikor barbárok támadtak Galliára, az uralkodó személyesen biztatta katonáit, a harcra és megajándékozta őket. Márton ezt az ajándékot nem akarta elfogadni, sőt kijelentette, hogy bár eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni: „Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom" – mondta. Emiatt az uralkodó gyávasággal vádolta meg, amelyre válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Ám az ütközet elmaradt, mivel a barbárok vezére békét kért a császártól. Az eset nagyon meglepte az embereket, akik a történteket csodának vélték. Márton ezután, még 341-ben kilépett a hadseregből, s hamarosan megkeresztelkedett.
Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt; már életében legendák keringtek tetteiről és a jóságáról. Sírja felett 476-ban egy bazilikát építettek, amelyet – bár az elmúlt évszázadokban többször is leromboltak vagy leégett, így újjá kellett építeni – a mai napig nagyon sokan látogatnak. Holttestét ereklyeként tisztelik
A 2016-os évet a magyar kormány – születésének 1700. évfordulója alkalmából – Szent Márton-emlékévnek nyilvánította. A Magyar Honvédségben Szent Márton napját, november 11-ét immár két évtizede a felderítők napjaként ünnepelik.
![1596003915](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f21164baa490692738246.jpg)