1915. május 11.

Ismét a legszebb meleg napok. A berezovkai szépek ismét kivonulnak, mégpedig valószínűleg a legutolsó párizsi divat szerint készült ruhákban, mert az oldalt hasított szoknya aligha szibériai divat. Néhány új bricsesz is megjelenik a színen, s a pálmát Roth (a haját tekintve szintén roth) medikus viszi el, aki hófehér blúzban és sapkában, sőt hófehér kesztyűben feszít. Hiába, az emberek nem tudják megtagadni magukat. Nem Darwin értelmében gondolom, hogy ti. kitör belőlük a majom, hanem csak enyhébben, hogy a sok nyomorúság és a rettenetes helyzet sem tudja belőlük kiölni a hiúságot.

Először meghökkenve bámuljuk ezt a jelenséget, hiszen a fronton nem éppen nézhettünk a kifogástalan megjelenésre, s ugyancsak elszoktunk a vasalt ruhától s a hófehér fehérneműtől, de aztán megértem, hogy mindig, minden helyzetben lesznek emberek, akiknek a ruha a fő mindenekelőtt.

Eckert Jancsi ma megkapja hazai 50 rubeljét, s nálunk rendez egy cigányzenés estét. Jól érezzük magunkat.