1915. március 2.

Enyhe, napos idő. Mintha a szibériai nap is tiszteletben tartaná a márciust, s enyhébben kezelné, valami gyenge előérzete támad az embernek, hogy ennek az örök télnek is közeledik az elmúlása. Délután a lavka felé járva egy Kemény nevezetű bajtársunk szökési terveiről hallunk néhány abszurdumot. Ez se rossz, mikor az egész tábor már hetekkel előbb beszéli, hogy Kemény szökni akar. No, ha ennek sikerül, akkor én is meglógom, gondolom el magamban. Csak legalább valami kis dunsztom lenne, hogy hol is vagyunk voltaképpen. De egy nyomorult térképet se lát sehol az ember.

Délután 5-kor a medikusok az orosz orvos előtt vizsgáznak. A muszka él a gyanúperrel, hogy a hazatérés reményében többen is jelentkeznek medikusnak, mint illene. Klein szerint nem valami nagy tudomány kellett hozzá, hogy valaki átessen. A doktorka szerencsés utat kívánva búcsúzott el a medikusoktól, s azzal a kéréssel, hogy róla jó kritikát adjanak otthon.

Ma fürdés. Ez mindig nagy nap. A meleg vizet rettentően tudjuk élvezni. Mindig csak fázunk, vagy legföljebb valahogyan vagyunk, de melegünk biz nemigen van a barakkban, s talán a test valami követelménye az, amely a fürdőben kielégítést nyer. A pórusok kitágulnak, a bőr kipirul s verejtékez, no meg a mosakodás magában is ránk fér, valljuk csak be. Mi, amióta rendesen váltunk fehérneműt, a tetvektől megszabadultunk, de a barakkban vannak olyanok, kiknek nemcsak egypár, de egyetlenegy ingük sincs, vagy lusták ruhát mosni és váltani: ezeken még most is friss tetűrágások díszlenek, véresre vakart, s elmérgesedett csúnya piros és barna foltok, melyek nyoma még azokon is meglátszik, akiken ez már rég begyógyult. A ruhámat a közös vetkezőteremben össze is kötözöm egy minél kisebb göngybe, s külön teszem, hogy lehetőleg biztosítsam mindennemű férgek ellen. Innen anyaszült meztelen kell átsétálnunk a másik terembe, ahol széles fapriccseken egy csomó bádogtál várja az embert, éppen olyanok, mint a közös evőtálaink. Boldog, aki olyat tud szerezni, amelyik nem lyukas, aztán a számos csapokhoz tódul a sereg, és meleg vagy hideg vizet vesz tetszése szerint, s a priccsre tett tálból kezd mosakodni. Ha elpazarolta a vizet, újat vesz, letusolja magát, akár bele is ülhet a tálba, ha elég nagyot vett magának.

A szomszéd terem görbe, berendezett lépcsőzetes padokkal, de gőz nincs, csak óriás meleg a felső padokon. Ez a fürdő nem oly kimerítő, mint a meleg kád vagy medencefürdő, de úgy tetszik, sokkal egészségesebb. Valami nagyszerű érzése támad az embernek − talán csak a meleget oly rég szomjúhozó bőridegek táncolnak örömükben, talán a pórusok hajszálerei nyújtóznak végre egy kéjeset, bizonyos azonban, hogy mind boldogok vagyunk ebben a pillanatban, mindenkinek tréfáló kedve van, még a legnyomorultabb bajtársnak is. Hej, mert itt aztán látni leplezetlen oly csúfságokat is, hogy az ember félre kell forduljon. Vannak, akiknek lábszáraik, derekuk, válluk csupa tetűrágás, frissen felvakart, piros, nyílt sebek tömege. Van, akiknél ugyanezeken a helyeken már begyógyult, de csúnya, piszkos, barna sebhelyek éktelenkednek. Vannak a kórházakból nemrég kikerült, vagy a harctérről valami nehéz nyavalyával fogságba jutott, viaszsárga csont és bőr emberek. És látni csúnya gránátsebeket, néha olyan rettentő mély és nagy hegeket, hogy az ember nem tudja elképzelni, mint heverhette ki ezeket az illető.

Lubickolunk, kölcsönösen ledörgöljük egymás hátát, míg időnk le nem jár, aztán a síkos betonpadlón visszatopog az egész társaság az öltözőbe. Kinek törülközője van, abba törülközik, kinek nincs, az az ingébe, s kinek az sincs, az amibe éppen tud. Örömmel állapítom meg, hogy ruháim megvannak. Sietnünk kel, mert odakünt a hidegben már egy másik barakk lakói várják, míg helyünket elfoglalhatják. Sapkáinkat jól a fülünkre húzva, s gallérainkat felgyűrve, zsebre vágott kézzel s behúzott nyakkal indulunk el négyes sorban hazafelé. Csodálatosképpen a metsző szibériai hideg a kipirosodott s felpuhult bőrnek nem szokott ártani, s gyors iramban történő hazaérkezésünk után nem szoktak hűléses betegségeink támadni. A fürdő egyébként új és elsőrendűen van berendezve, hatalmas gépekkel, óriási kazánokkal, s igen nagy a teljesítőképessége. Vizét a Szelenga folyóból szívja, melynek partján épült. Masszív, modern téglaépület, nagy ablakokkal, két, egyenlően berendezett osztállyal. Körülötte a fenyőhasáboknak számlálatlan ölei emelkednek.