1915. március 22.

Már régóta beszélik, hogy egy Szeszler nevű önkéntestársunk, ki közelünkben egy másik századhoz van beosztva, oly hipnotizálóerővel rendelkezik, hogy több lakótársát elaltatta, s igen érdekes szeánszokat rendez. Végre én is nekidurálom magam, s többekkel ellátogatunk hozzájuk. Csörföly a médium. Hamarosan alszik. Először Szeszler különböző hangulatokba ringatja, aszerint, amint mindenféle kitalált dolgokat hitet el vele. Ez kevésbé érdekel. Mindenki azt várja, hogy kérdéseket adhasson fel. Persze az az első, hogy „Mikor lesz béke?". „Május 25-én" − hangzik a határozott válasz. (Az évet persze nem kérdezte senki.) A további jóslás így szól: a háborút megnyerjük. Utána a magyarság vezető szerepet fog vinni a Monarchiában, a nemzetiségek teljesen háttérbe szorulnak. „Az oláhok is?" − kérdi hitetlenül Zsaki. „Azoknak marad még valami kis szavuk, de nem számítanak azok sem".„Az Adria felé teljesen kiépül a közlekedésünk, több vágány visz Fiuméba, és ott óriási forgalom indul meg." stb. stb.

Sanyi megkérdi, hogy ki lesz a felesége. „A kiskunmajsai(?) körorvos lánya"  − válaszol Csörföly. Sanyi hangosan lemarházza a médiumot, mert hiszen másnak vőlegénye, s nem akar hinni. „Hát én nős leszek-e a háború után egy esztendővel?" − kérdem. Kis gondolkozás után ez a felelet: „Nem". „Hogyan kerülünk haza?"  − erre hangzik legszebben a válasz: „Nem Európának megyünk hazafelé, hanem Vladivosztokon át Amerikának. Gyönyörű tengeri utunk lesz.
Németországon át folytonos diadalmenet lesz az utunk." Felragyognak a szemek. De szép is volna! Az ülés azzal végződik, hogy Szeszler félrehívja a vendégeket, s tudatja, hogy anélkül, hogy a médiumnak nevet mondana, kidobatja vele azt, akire ő gondol. Erre visszamegy helyére, s erős hangon ezt mondja: „Parancsolom, hogy dobd ki azt, akire gondolok!"

Csörföly bőszülten felugrik, s lehunyt szemeit révedezve felnyitva, nekirohan egyenesen a mit sem sejtő Subának, és azt megmarkolva úgy kivágja az ajtón, mint egy macskát. Suba még hazafelé is folyton azon a mágikus erőn csodálkozott, mellyel kiröpítették. Szerinte ez egészen emberfölötti erő volt, és csakis a hipnózissal lehet megmagyarázni, mellyel szemben neki minden erőfeszítése hasztalannak bizonyult. „Csak azt nem értem, miért éppen téged dobott ki a médium?"  − kérdem. Erre azonban Suba sem tud magyarázatot.

Ma délben ismét vendég valék. Kraft Frici hívott meg ebédre a csájaházba. Ő is megkapta a medikus nehéz pénzeket, meg a hosszú lezárás végét is ünnepeltük. Terített asztal mellett ültünk ismét, mint legutóbbi találkozásunkkor a bécsi Rathauskellerben. Egy kis különbség persze volt, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy a bécsi koszt ízlett jobban. Pedig itt kínaiul főznek. Más idők, más emberek. Most is elmondhatjuk.