Przemysl története a kötelességteljesítés példája

A honvédelmi miniszter a Margit híd budai hídfőjénél lévő Przemysl-emlékműnél felidézte: a magyar és osztrák katonáknak kellett megvédeniük a fontos csomópontnak számító várost a cári csapatoktól. „Több hadjárat, s ezzel talán a háború sikere múlott a mieink kitartásán" − mondta Hende Csaba. Az erőd első ostroma előtt a készleteket feltöltötték, így minden támadásnak ellen tudtak állni, a második ostrom aztán megmutatta, hogy a vezérkar stratégiai hibáit nem hozhatja helyre az első sorban harcolók bátorsága és kötelességteljesítése – emelte ki a miniszter, hozzátéve, hogy Przemysl volt az egyetlen olyan erősség az első világháborúban, amelyet nem rohammal, hanem kiéheztetéssel foglaltak el. Ugyanakkor a csekély készletekkel rendelkező erődítmény sokkal tovább tartott ki, mint arra az ellenség számított, ráadásul komoly erőket kötöttek le a harcok idejére. „A mieink − Magyarország kapujában − a végsőkig kitartottak, és meghozott áldozatuk nem volt hiábavaló" – hangsúlyozta a miniszter.

Hende Csaba szólt arról is, hogy azok a magyar katonák, akik az első világháború elején Przemysl védelmére indultak, nem tudták, hová mennek és mire vállalkoznak, de kitartottak. „Vállalták a szenvedést és a halált a hazáért, szembesültek a háború szörnyűségeivel, de kitartottak, mert nagyon szerették mindazt, amit védelmezniük kellett" – mutatott rá. Az oroszlános emlékművel kapcsolatban azt mondta: az a Przemysl erődjében harcolt katonák történetére, helytállására és a hazáért hozott áldozatukra emlékeztet. „Emlékeznünk kell, mindenekelőtt azért, mert szükségünk van rá, nekünk van rá szükségünk, mert azok, akik megcselekedték, amit megkövetelt a haza, már megtértek őseikhez, s a maguk futását elvégezték, a maguk harcait megharcolták. Szükségünk van az emlékezésre, hogy lássuk a példát kötelességteljesítésről, bátorságról és hazaszeretetről, lássuk azt a példát, amit harcainkban nekünk is követnünk kell" – mondta a tárcavezető.

A rendezvény zárásaként az emlékmű lábánál koszorút helyezett el mások mellett Hende Csaba, dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök, Boross Péter egykori miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke és a lengyel nagykövet megbízottjai.

Száz évvel ezelőtt, 1914. szeptember 17-én indították meg az orosz csapatok az ostromot a lengyel erődítmény ellen. Az események hátteréhez hozzátartozik, hogy az oroszok sokkal gyorsabban vonultatták fel csapataikat, mint ahogy azt az Osztrák−Magyar Monarchia hadvezetése várta. Az erődítmény azonban készen állt az ostromra: rengeteg élelmiszert és hadianyagot halmoztak fel már korábban, és a 130 ezernyi – több mint felerészben magyar − védő is készen állt. Az első ütközet a védőknek kedvezett, az oroszok elvonultak a várfalak alól, azonban a hadi helyzet a keleti fronton nem javult, az utánpótlási vonalakat elvágták, így a második – november 2-án indult – ostrom már sikeresnek bizonyult: 1915 márciusának elejére kénytelenek voltak feladni az erődöt. A hadi helyzet még ugyanabban az évben − a gorlicei áttöréssel − megfordult, így az erőd is visszakerült az Osztrák−Magyar Monarchia kezére, igaz, a valaha erős vár nagy része akkorra már romokban hevert.