A belső félelmek leküzdése az első és legfontosabb feladat

Nem is hinné az ember, hogy mekkora különbség van három méter és három méter között. Minden csak nézőpont kérdése. Áll a tudósító a szolnoki helikopterbázis uszodájában, a medence partján és felfelé tekintve nézi: voltaképpen nem is olyan magas az a három méteren lévő ugródeszka. A rajtkőre felállva, kinyújtott kézzel könnyűszerrel el lehet érni…

Aztán jön az a bizonyos lépés előre. S ekkor már csak arra kell figyelni, hogy a kéz a mellkas előtt, keresztbe téve maradjon, felfelé nézzünk, s a két lábfejet összekulcsolva, egyenesen essünk a vízbe! Hatalmas csobbanás…

– Ugye milyen nehéz leküzdeni az embernek a saját félelmeit? – fogad mosolyogva a medence partján Bali Tamás őrnagy, miután minden bátorságomat összeszedve sikerült lelépnem a három méter magas ugródeszkáról. – Nehogy azt hidd, hogy csak neked tart ennyi ideig. Szinte mindenki rosszul érzi magát az első alkalommal – mondja.

Pontosan ez, vagyis az ember pszichikai korlátjainak felismerése és legyőzése a legfontosabb feladata a vízi túlélő kiképzésnek. Az MH. 86. Szolnok Helikopterbázison rendszeresen szerveznek ilyen típusú foglalkozást. Mégpedig azért, mert előfordulhat, hogy a helikopterek személyzetének a vízre kell kényszerleszállást végrehajtaniuk, vagy éppen a víz fölött kell kiugorniuk egy elromlott forgószárnyasról.

– A vízi túlélő kiképzés megszervezésének ötlete három évvel ezelőtt merült fel, amikor a kecskeméti vadászpilóták egy külföldi gyakorlatra készültek – emlékezik Bali őrnagy, aki akkor még a szolnoki helikopteres alakulat hadműveleti tisztje volt. Egyik tiszthelyettes kollégájával Fekete Szabolcs zászlóssal együtt dolgozták ki a kiképzés tematikáját.

A vadászpilóták felkészítése jól sikerült, és az elöljáró tetszését is elnyerte, így azóta rendszeresen tartanak hasonló kiképzéseket, mégpedig a Magyar Honvédség teljes hajózó állományának. S bár Bali őrnagy azóta már az MH Repülőfelkészítési Osztály munkatársa, Fekete zászlós pedig nyugállományba vonult, a kiképzés vezetése a mai napig az ő feladatuk.

Ezúttal a helikopterbázis harci-helikopter zászlóaljának katonái sorakoznak a medence partján. Hajózó egyenruhába öltözve várakoznak a sorukra, hogy a vízbe vethessék magukat. Mégpedig – a fokozatosság elvét betartva – kezdetben egy, majd három, legvégül pedig öt méter magasságból. Így a legkönnyebb készség szinten elsajátítani a teendőket.

– Mint magad is láthattad, az ugrás elsősorban nem fizikai, hanem mentális erőt igényel. A belső félelmek leküzdése az első, és legfontosabb feladat – mondja Fekete zászlós, aki úgy látja, hogy a kiképzés végére a hajózók felkészülnek azon extrém helyzetekre, amelyek egy esetleges vízi kényszerleszállás során várhatnak rájuk.

Az öt napos vízi túlélő kiképzést egyébként három blokkra osztják fel. Az elméleti, vagyis tantermi foglalkozásokon a résztvevők elsajátítják, illetve átismétlik a mentőeszközök – a mentőernyők, mentőmellények, mentőtutajok és a kutató-mentő helikoptereken rendszeresített csörlők – használatának legfontosabb kérdéseit. A felkészítés uszodai részében pedig arra van lehetőség, hogy ellenőrzött körülmények között gyakorolják a szükséges feladatokat. Vagyis a helikopter vészelhagyásának mozdulatait, a mentőtutaj felfújását és használatát, illetve azt, hogy miként kell együttműködni a bajba jutott személyzet mentésére küldött kutató-mentő állománnyal.

A harmadik blokk a nyílt vízi kiképzés. Ennek során a kiképzésen résztvevők helikopterből ugranak szolnoki laktanya közvetlen szomszédságában kanyargó Holt-Tiszába, majd innen a helikopteres kutató-mentő szakszemélyzet segítségével húzzák fel őket a forgószárnyasok fedélzetére.

– A vízi túlélő kiképzés jó gyakorlási lehetőség nemcsak a helikopterek személyzeteinek, hanem a kutató-mentő szolgálatok tagjainak is – árulja el Bali Tamás őrnagy, aki szerint a foglalkozás legnagyobb előnye, hogy erősíti a katonákban a csapatszellemet. Hiszen a medencében és a Holt-Tiszában is könnyen ráébred arra az ember: a veszélyhelyzetből csak mások segítségével juthat ki komolyabb sérülések nélkül.

Miközben a fiúk a mentőtutaj és a csörlő helyes használatát gyakorolják, a kiképzés vezetőjétől megtudom azt is, hogy a pilóták számára szervezett túlélő foglalkozás nem merül ki a vízen szükséges ismeretek gyakorlásában.

A következő lépés a szárazföldi kurzus lesz, amelynek során elsajátítják mindazon tudást, amely egy esetlegesen szárazföldi kényszerleszállást követően szükséges számukra. A 12 napos tanfolyamot a tervek szerint szeptember első felében rendezik meg Táborfalván és környékén.

További képek:

Fotó: Szűcs László